2010-08-26

Leuvenben az új ágyacskám vár... (2010. augusztus 27.)








Az utolsó két napot Miklóson töltöttük. Megünnepeltük még gyorsan a Papa szülinapját, játszottunk egy kicsit, elmentünk traktorozni az Imre bácsihoz, ahol Berci megnyúzta a cicájukat. Találkoztunk Lacival is. LAci hozott nekünk beszélő autót, Tobyt. Mondta, hogy olyat is keresett, amilyet én mondtam neki, rúzsaszínt, de olyan nem volt.

Majd anya ismét pakolt, úgyhogy tudtam, hogy megint megyünk.

Elmentünk Esztergomba elbúcsúzni, felvettük a Nagypapát. Anya még gyorsan bevásárolta nekünk a cipőket őszre, Oma meg a csomagokat, amit vinnünk kellett, és dél körül elindultunk haza. Közben tanultunk egy új dalt:

"Túl az óperencián, túl a tengeren,
Úszik egy nagy svábbogár tiszta meztelen,
Keze lába megfagyott, úszni nem tudott,
Így aztán a svábbogár a vízbefulladott!"

Jappapa meg is jegyezte, hogy annyi svábbogár a világon nincs, ahányszor mi elénekeltük ezt az út során! Németországban megint a néninél aludtunk, majd siettünk haza, hogy végre láthassam az új ágyamat! Berci kiságya eltűnt, helyette megkapta az enyémet. Én pedig kaptam egy vagány emeletes ágyat. Kaptunk még két buszt is, hogy most már négy is legyen. Betársultak azok mellé, amit a Jappapa meg Oma, és amit Papa meg Mama vett nekünk. Berci már jár bölcsibe, nem volt nagyon boldog tőle. Nekem pedig jövő héten kezdődik a suli meg az úszás. Sikerült a Jappapát megfűzni, hogy maradjon elseje helyett hatodikáig. Aztán beadta mégegyszer a derekát, és marad tizedikéig. És meg volt hatódva, mert mondtam neki, hogy nagyon szeretem, így arra is rá vette anya, hogy októberben megint jöjjön hozzánk két hétre. Én mondtam már minden nagyszülőnek, hogy költözzenek ki!

Az ötödik ország: Görögország (2010. augusztus 19.)












































Az idén nyáron öt országban jártam. Na kitaláljátok melyikben? Jó, az első és a második könnyű: Belgium, Magyarország. Még a harmadik és a negyedik sem nehéz: Németország és Ausztria. És az ötödik? Szabad a gazda? GÖRÖGORSZÁG. És ott Görögoszágban láttam, hogy 199 autónak felfelé nyílt az ajtaja. Esztergomban pedig 49 autónak felfelé nyílt az ajtaja. Leuvenben 129 autónak felfelé nyílt az ajtaja.

Bizony. Az idén Görögországban nyaraltunk, illetve Görögország egy szigetén, Krétán. Anyáék mondták, hogy én már voltam ott akkor, amikor akkora voltam, mint most Berci. Én nem emlékszem rá! Nem baj, így annál izgalmasabb a dolog. Anya megérkezett kedden este, és nagyon álmos volt ő is, mert éjjel háromkor kellett kelni, hogy időben kinn legyünk a reptéren. A Papa vitt ki minket. Hát kicsit túl időben értünk ki. Repulő sehol. Végül három órás késéssel sikerült elindulnunk. Anyával mi bedobtuk a szunyát a repülőn, Berci meg hátravonult apához, mert sajnos, nem kaptuk egymás mellé helyet. Úgyhogy apa ott szórakoztatta, közben kondizott. Ülve emelgette Bercit a tárolórekeszekeig, hogy ki tudja nyitni, meg be tudja csukni azokat. Délután megérkeztünk Heraklionba. Amikor kiléptünk a repcsiből, megütött a forróság. Megkerestük a buszunkat, ami elvitt minket Ammoudaraba a szállásunkra. Ott találkoztunk Janisszal, a tulajdonossal. Megkaptuk a szobánkat a kertfelé, a földszinten. Volt egy halom cica. Nem tudtam megszámolni, de körülbelül öt kiscicafarok kukucskált ki anyukájuk öléből. Lepakoltunk. Az emeletes ágy tetejét szekrénynek használtuk, én aludtam az aljában, Berci pedig kiságyat kapott. Azonnal előkapkodtuk a fürdőruhákat és kiszaladtunk fürödni. A víz nagyon fincsi volt, és asztaa! Annyi homokot még egyszerre nem is láttatok! Nem is szólt anya ránk amikor nyakig homokosak voltunk! Berci kétpofára ette a homokot! A vizbe nem nagyon akart bemenni, de anya szépen lassan besétált vele úgy, hogy csak a lába érjen le. Fújt a szél, és spriccelte a vizet. Berci becsukta a szemét, kinyitotta a száját és kidugta a nyelvét... közben mutogatott kifelé. Apa addig felfújta a gumimedencénket, felállította mellé a napernyőt, Berci pedig zutty bele. Egész nap ott játszott. Néha megkóstolta a vizet benne, ami jó sós volt, és ahogy elnéztem, ízlett neki nagyon.

Később fagyiztunk egyet, Berci és anya narancslét kaptak, este pedig bevánszorogtunk a kisvárosba (=étterem). Ott volt játszótér, így amíg anyáék vártak a hammánkra, addig mi tudtunk játszani. Vacsi után még megkeretsük a csokis banános palacsintázót, aztán irány haza. Kidőltünk mind a négyen. Reggel anya kelt elsőnek. 8-kor ébresztőt fújt, felöltöztünk és homokozóval felvértezve indultunk reggelizni. Jannisz kicsit meg volt lepődve, hogy mi mit keresünk ott hajnalok hajnalán, aztán kizavarta a feleségét az ágyból, hogy csináljon nekünk reggelit. A néni kicsit morcos volt, de azért végül kaptunk omlettet, meg kalácsot, parizert, sajtot, kakaót, és olyan incsi-fincsi narancslét, hogy azt hittük valami édességet eszünk. Ez az igazi érett narancs! Ilyet Belgiumban vagy Magyarországon aligha eszünk!

A napot a strandon folytattuk, de csak délig. Délelőtt nem fújt a szél, és jó meleg volt a víz. Fürdőruha, sapka, napszemüveg! Ez volt a harci öltözet! Bercike is bátrabb volt már, már egyedül elmerészkedett a vizes homokra. Anya megint bevitte. Kapaszkodott, mint a kismajom, csukott szemmel, nyitott szájjal! Hiába mondtam neki, hogy milyen szuper! Apa felfújta nekem az úszógumit, azzal játszottunk. Délben anya bevezényelt mindannyiunkat a lakásba, mert nagyon erős volt a nap. Hiába voltunk bekenve naponta legalább kétszer, az erős napra nem mehetünk. Még maradt egy kis kiflink otthonról, azt ebédeltünk, majd eldobtuk magunkat a duplaágyon, bekapcsoltuk a klímát, és négy óráig húztuk a lóbőrt! Amikor felébredtünk, ismét strandolás, fagyi, narancslé, pancsolás. A szél mindig feltámadt délutánra, így a víz is hűvösebb volt. Ezért maradt a medi, meg a hatalmas gödör, amit anya vagy apa ásott. Beleültünk és apa meg töltögette bele a vizet. Este megint elmentünk a kisvárosba. Általában ez volt a napi program. Másnap azonban bebuszoztunk a Carefourba. Bevásároltunk mindenfélét, hogy legyen ebédünk, gyümölcsünk, vizünk és tejünk. Nagyon elfáradtunk, mire visszaértünk, de kaptam homokozókészletet és szaladtunk fürödni. Estére úgy ki voltunk, hogy ott vacsoráztunka szállodában. Másnap a napi fürdőzés és alvás után bebuszoztunk a nagyvárosba. Megnéztük a hajókat, ettünk egy fagyit, és kaptunk apától frissen pörkölt sós szotyit. Anyával azt rágogattuk hazáig. Így teltek a napok, végül az utolsó előtti napon, reggel amikor mentünk fürödni, anya talált egy kis tarisznyarákot. Szegény nem tudott felállni, mert a hátára esett. Anya felszedte, és beleraktuk egy kis homokba a vödrömbe. Nagyon gyorsan elbújt. Nem is lehetett látni. Aztán anya elengedte. Délután nem aludtunk, hanem megint a nagyvárosba mentünk. Nagyon meleg volt, úgyhogy egyfolytában kaptuk a hidegzuhanyt az üvegből, nehogy "hőbutát" kapjunk. Anya szerint az hőguta, de annak nincs semmi értelme. Anya kapott szép karláncot, meg fülbevalót apától, mi meg Bercivel két nagy fagyit! Vettünk igazi tengerben növő fürdőszivacsot, és anya egy csomó fűszert a sült bárányhoz! Visszabuszoztunk és mentünk pacsálni. Hatalmas hullámok voltak, apával egész estig bent hullámoztuk. Közben kaptunk egy kisautós úszógumit, én elcseréltem Bercivel. Berci anya vállán és az úszógumin ringatózott a vízen, míg el nem aludt, mi meg ugráltunk, száguldoztunk a hullámokon! Olyan erős volt a szél, hogy elvitte az esenyőnket, azt össze kellett csukni, nekem pedig kikapta a kezemből az úszógumit. Szaladtam utána, de nem éretm utol. Beleesett valami tóba. Anya hősként kihalászta, úgyhogy egy nagy puszit adtam neki érte. Ettünk fánkot is a strandon. A fánkos bácsi lukas fánkot árult. Így amíg ettem is láttam a lukon, hogy az öcsém mi rosszban sántikál.

Utolsó nap csak strandolás és pihenés volt. A homokozókészletet, meg az autós gumikarikát odaadtuk egy görög kisfiúnak, mert mi nem tudtuk volna amúgy sem hazavinni, ő meg nagyon örült neki. Kaptunk még - mi fiúk - Krétás pólót, és este még a kisvárosban vacsoráztunk. Reggel pedig már reggeli nélkül mentünk azonnal a reptérre. Még éppen annyi időm volt, hogy elbúcsúzzak Jannisztól. A reptéren nagyon hosszú volt a sor. De szerencsére legalább a repülőre kaptunk egymás mellé helyet. Hamar hazaértünk. Én kértem a légiutaskísérőktől anyának kólát, meg három sonkás kenyeret. Berci aludt, úgyhogy ő csak csokit kapott, amikor felébredt.

A reptéren legnagyobb meglepire, az Oma várt. Berci el sem akarta engedni. Még integetett is, hogy ő megy Omával. Oma hozott nekem apró legot, piros versenyautót, meg Bercinek egy piros tűzoltó autót. Aztán szaladnia kellett, mi meg mentünk megkeresni a papát. A liftbe nem fértünk be, várni kellett. Aztán a reptérről elmentünk meglátogatni Annát, mert anya még nem találkozott vele. Mondtam én anyának már, hogy "nekünk is ilyen kell anya!". Berci meg meggyappasztotta Nikiék kutyusát, Lassiet. Én meg felmentem Adrival megnézni a Barbie házat. A ház nagyon tetszett, na de az a Barbie baba! Azt meghagyom a csajoknak! Kaptam túrórudit, kettőt is, és Anna is akkor uzsonnázott.

Utána pedig elmentünk Mamáékhoz Miklósra.