Torna, munka/ Jogging, working (2009. szeptember 30.)

Mostanában annyit szereltünk, hogy már BOB Builder-nek is elmehetek. Minden napra jut szinte valami. Lelakkoztuk és összeszereltük az új kisasztalt és székekeket a szép szobánkba. Anyáéknak pedig az új szekrénye igazán hatalmas. Most már anyának és apának is jutott egy-egy plafonig érő szekrény. Segítettem apának összeszerelni, de aztán elálmosodtam és Bercivel együtt elmentünk aludni. Anyáék mondták is, hogy milyen jó alvókánk van, mert nem ébredtünk fel sem a fúrógépre, sem a kalapácsolásra. Három nap után pedig arra ébredtem, hogy anyáék szobájában négy Erik van és a szoba is nagyobb lett. Két szekrényajtó ugyanis plafonig tükör...

A ház körül sokat teszünk veszünk. Amíg anya kertészkedik, én rendbeteszem a homokozót, gyurmázok egy kicsit a teraszon, avgy apának és Bercinek festek egy szép képet. Aztán amikor anya készen van, a dömperrel elszállítom a kerti szemetet a kukába. A komposztosba. De ne ijedetek meg! Már nem olyan büdi, mint a régi házban. Itt szép tiszta!

A suliban egyre jobban érzem magam. Sokszor ugyan nem értem, amit mondanak, máskor meg úgy csinálok, mintha nem érteném. Ezt otthon is eljátszottam, de anya nem vette be... Most már a Tantónéninek, Viviane-nak is több ideje van, hogy az ölébe ülhessek, délután meg anya mindig egy csokival vár. Reggel kicsit rossz még elválni a kapuban, de egy puszi, emg egy ölelés és megbeszéljük, hogy délután találkozunk. Anyával délután mindig megbeszéljük, hogy miket csináltunk a suliban. Elmondom neki, hogy sokat dolgoztam és fáradt vagyok.

Minden reggel megkérdezem, hogy rövid nap van-e. Általában nincs, kivéve szerdán, amikor anya délben Berci nélkül jön értem. Útközben megeszem a szendvicsemet, elmegyünk Berciért, majd hazaszaladunk átöltözni, bringa fel, és elindulunk biciklivel a sportcsarnokba, ahol vár az új tornaórám. Első alkalom kicsit uncsi volt, és a csoportban majdnem mindenki sírt, de tegnap már nagyon jó játékot játszottunk. Egy hatalmas színes ejtőernyő volt a terem közepén. Voltak rajta fogantyúk, lehetett rázni, miközben valaki átszaladt rajta, aztán felemeltük és alábújtunk. Aztán szaladtunk körbe-körbe, és mikor a Tantónéni azt mondta, hogy 'Gele' (sárga) leültünk a sárga színre. Aztán megint szaladtunk, és ha azt mondta a Tantónéni, hogy láb, akkor a lábunkat kellett bedugni alá. Az ejtőernyő után akadálypályára mentünk, majd kivonatoztunk pisilni. A Tornaórán Marie a barátom. Vele szoktunk fogócskázni. Már igazi tornacipőm is van.

Néha apa is elvisz a suliba, bár mostanában nem nagyon tud, mert keveset van itthon. Sokat utazik. Már kétszer volt Londonban és Párizsban is járt már azzal a nagyon gyors vonattal, meg azzal, ami átmegy a tenger alatt. Általában akkor ér haza, amikor már alszunk így csak reggel találkozunk, mielőtt indulunk, vagy ha reggel hamarabb tudok felkelni, mint ő, és akkor bebújok mellé. Néha apa és a reklamálós kisöcsém lemennek készülődni, hogy mi tudjunk még aludni egy kicsit anyával. Olyankor apa csinálja a szendvicsemet a suliba anya helyett, meg a reggeli macikávémat. A szendvicsről onnan lehet tudni, hogy apa készítette, hogy háromszor annyi sonka van benne, mint kenyér. Eygébként pedig anya szokott mind a hármunkat elkészíteni indulásra. Reggeli, szendvics, gyümölcs, Bercinek tej, üzenőfüzetek, stb.

Sajnos a múlt hétvégén is elutazott apa, így szombaton anyával voltunk. Elmentünk bringával a patikába Berciporért, aztán sültkrumpliztunk, majd játszótéren csajoztam. Néha nap közben átjön Ingrid néni is Basile-lal játszani. Azt nem nagyon szeretem, amikor ölelgeti Bercit. Az az én öcsém, nem az övé. Különben sincs hozzászokva a finomkodáshoz.

A szomszéd nénik és bácsik nagyon aranyosak. Anyánaka szomszéd bácsi hozott virágot, és igazi frissen szedett dióval is meglepett bennünket. A másik néni meg mondta, hogy átjön hozzám játszani, megnézi a darumat és beszélgetünk egy kicsit. Egyelőre még várni kell ezzel, mert a Tulajdonso bácsi még nem szerelte meg a redőnyt, ami lezuhant, így a szobánkban teljes sötétség van. Nap közben meg inkább az udvaron vagyunk, mint lámpafényben. Pedig nagyon szeretek legotornyot építeni, és abba már Berci is besegít. Ő adogatja nekem a kockákat. A cumiját is oda szokta adni nekem.

Egyébként pedig nem is mondtam, hogy kaptunk anyáéktól szép új rucikat, és fodrászatban is jártunk...minden férfi...

Mostanában betegek is voltunk. Én csak köhögtem, apa már kicsit rosszabbul járt, de legrosszabbul Berci. Ő egy egész hétig nem ment oviba, és nem is evett semmit. Viszont éjjel versenyt krahácsoltunk. Ezért a doktor néni kiadta, hogy motoroznunk kell. Elég utálatos dolog volt tőle, mert így aztán nem tudjuk meggyőzni anyát még ketten sem, hogy az nem jó. A kirakóssal azért el lehetett viselni, de azért jót szórakoztam, amíg Berci motorozott. Ugyanis ha odaálltam elé és elkezdtem nyávogni,a kkor sírt. Ha nevettem, akkor nevetett. Ez vicces volt. Amikor a fülem begyűrődött, akkor meg még hallani sem hallottam, így hiába ment a Thomas a tv-ben teljes hangerőn, nem hallottam, pedig a szomszéd bácsi is arra táncolt már otthon.

Aki nem tudná esetleg, mi az a motorozás, annak elmondom: van egy motor, amin van egy cső, ebben jön a levegő. A végén van egy tartály, amibe anyának orvosságot kell önteni, erre rászerelni a maszkot, azt felvenni, és füstölög. Jó záptojás szaga van, azt kell beszívni 10 percig. Utálom. De csak azért mert a madzag miatt nem lehett tőle járkáni. Berci is ezért utálja. Pedig neki még egyszerűbb is, mert legalább az ő cumija befér a maszk alá!

A suliban ezen a héten ZORGweek van. Ez azt jelenti, hogy azért csépolunk, hogy mindenki mindenkinek a barátja legyen. Szóval "Világbéke". Ennek örömére egész vicces a suli. Hétfőn bolondos szemüvegben kellett menni, és egész héten katicabogarak jönnek mennek. A Tantónénik is beöltöztek katicáknak hétfőn. Elég vicces volt reggel. Anya csak úgy nyelte a nevetést. De tény, hogy a gyereket elég nehéz volt megtalálni a Tantónénik és bácsik között. Még a mogorva igazgató bácsinak is pirospettyes volt a szemüvege! Sőt, hogy anyát még inkább jó kedvre derítsem, otthon előadtam neki a flamadtudásomat! Ha akarod hallani, gyere el hozzám! Neked is megmutatom!

Időközben volt a Jappapa, Pipi-papa és Márk szülinapja! Nektek csokival teljes,

BOLDOG SZÜLINAPOT

kívánunk!

Egy másik Leuvenben/ Another Leuven to live in (2009. szeptember 12.)

Vége lett a nyárnak. De annak ellenére, hogy ezzel vége a "nagyszülők mindent megengednek" időszaknak is, sok jó és új dolog is történt velem, velünk.

A nyár utolsó napjait, mielőtt beköszöntöttek az emberek, még Esztergomban töltöttem PipiPapával, Jappapával, Omával, Jánossal, Ágival, Ádámmal, Teri mamával és persze az elmaradhatatlan utánfutómmal: Bercivel. Jappapa betonozott, így Nagyival én mentem árulni. Amíg Nagyi mosolyt csalogatott a vevők arcára, én átrendeztem a Jappapának a gyertyákat és a papírárut. Azt nem értem miért, de mindig azt mondogatta, hogy ezt sem találja, meg azt sem. Fizetség gyanánt pedig málnaszörpi várt, meg karamell, meg egy kis fagyi, egy hamburger a Marika nénitől, és az Áginál is kaptam mindig valamit finomat. Amíg mi dolgoztunk, Anya Bercivel otthon volt, majd amikor hazaértünk, elmentünk Anyával Pestre megvásárolni a hiányzó bútorokat. Nem is értettem, hogy anyáék hova akarják azt a sok mindent bepaszírozni, amikor Leuvenben már így is túl sok minden van. Aztán esténként meglátogattuk Teri mamát, aki mindig meglepett egy kis finomsággal. Már tudtam, hova kell venni az irányt a kinder csokiért. Cserébe pedig segítettem neki átrendezni az udvart, hogy jól tudjon ott versenyautózni.

Böbét is meglátogattuk, meg Tündit. Még elutazásunk előtt így egyszer még találkozhattunk Márkkal is. Böbe vacsival várt bennünket, és megkaptam Tündi rollerét, amit nagyon élvezek. A BMX bringám és a loopfiets mellett ez is szupi.

Még egy utolsót beteg is lettem. Nagyon fáradt voltam és gondolom jó meleg is, mert legnagyobb ellenkezésem ellenére anyáék hűvös vízbe dugtak, és még Tamás bácsihoz is benéztünk. Írt nekem gyógyszereket, így amikor már visszamentem, már csak búcsúzkodtam tőle. A másik Tamás bácsit is meglátogattam, aki szemorvos, és nagyítóval megnézte a szememet. Azt is mondta, hogy egyelőre minden ok, de valószínű, hogy hamarosan rövidlátó leszek. Na de ha valaki megmondaná nekem, hogy hogyan lehet rövidet látni, az jó lenne!

Vasárnap még együtt megünnepeltük a Nagyi szülinapját, ami azért is különleges, mert most már annyit utazhatunk együtt a vonaton, hogy csak csuda!

BOLDOG SZÜLINAPOT NAGYIKÁM!

Aztán anya két napig csak pakolt. Először minden zsákot kipakolt, aztán minden ruhát bepakolt, aztán egy nagy halom cuccot elpakolt. Szeptember 1-én pedig megtömtük a Jappapa új autóját cuccokkal és nekiindultunk a hazautazásnak. Hívtam PipiPapát, hogy jöjjön velünk, de nem jött. Pedig mondtam neki, hogy kölcsönadom neki az ágyamat és még legovonatot is építek neki, de azt mondta, majd Karácsonykor találkozunk. Omáék elvittek minket a reptérre. Ott várt a Mama is. Kicsit kacifántos volt a dolog, mert volt két nagy bőröndünk, egy hátizsákunk, két kistáskánk, egy babakocsi, egy Berci, és az építkezés miatt nem lehetett megállni annál a bejáratnál, ahova nekünk kellett menni. Szépen átgurigigáztuk a cuccokat és megkaptuk a repjegyünket. Elbúcsúztunk Mamától, Omától és Jappapától, és hárman anyával meg Bercivel bementünk a kapuhoz. Megegyeztünk anyával, hogy jó leszek, és kapok egy csokidrazsét. A repcsin Berci aludt, így anya velem tudott kártyázni a Fekete Péterrel, amit Mamától kaptam. Bent találkoztunk egy kisfiúval meg az anyukájával, ők is hazafelé utaztak az apukájukhoz, mint mi. Már nagyon vártam, hogy lássam apát, de sajnos a brüsszeli reptéren nem tudtunk kimenni. A csomagjaink megjöttek, de nem volt kocsi, amivel kitoljuk és senki nem akart segíteni. Úgyhogy mindenki elment már, mire végre valaki hajlandó volt arra, hogy segítsen kijutni apához. Nagyon megörültünk egymásnak. Négyen nagy ölelést tartottunk! Majd megkerestük az új autót, bepakoltunk és elindultunk haza. ÉS akkor nagyon meglepődtem. Anyáék ugyan mondogatták, hogy új szobánk van és más helyen lakunk, de eddig nem értettem. Most értettem meg azt is, hogy hova lesz a sok új bútor. Egy nagyon nagy házba költöztünk, ez volt az, amikor anya otthagyott minket Vászolyban pár napig és eljött költözködni. Nagyon tetszik az új szobám. Tágas, csupa játék és Bercivel együtt vagyunk. Ez utóbbi is jó lenne, ha éjjel nem bőgne állandóan. És ráadásul ennek örömére még anyáék ágyában köt ki! De legalább én tudok aludni tőle.

Az új házban van kert, ahol saját homokozóm van, meg kis terasz, így amíg anya főz én játszhatok kinn. Van egy hatalmas nappali, étkező, egy hosszú lépcső, az emeleten kádas fürdőszoba, úgyhogy ott is együtt fürdök a tesómmal, és három hálószoba. A mélység (=pince) is óriási. Sajnos, nincs sok mindenre anyáéknak ideje, úgyhogy kicsit lassacskán megy a berendezkedés, ugyanis közben elkezdődött a suli nekem. Nagyon aranyos Tantónénim van, Viviane a neve. Kaptam új szendvicses dobozt, meg almásdobozt, és mivel az idén már tornaórám is van, ezért tornazsákra és tornaruhára is szükségem van. Az új jelem pedig a vitorlás hajó, aminek a lerajzolása egyelőre nekem jobban megy, mint anyának. Látszik, hogy anya is lány!

Kedden már Bercinek is kellett volna menni bölcsibe, de belázasodott. Anya szerint a foga, de szerintem csak félt a bölcsitől. Aztán mondtam neki, hogy az tök jó hely, és Stien milyen aranyos, és így hamar meggyógyult. Pénteken már volt is. Ariane és Stien lettek az óvónénijei, és haza sem akart jönni. Hétfőn már ott is ebédel. Anya azt is mondta, hogy nem fél ott senkitől, és mindenkit pillanatok alatt helyre tesz. Hát hiába, az én öcsém! Azt már én is megtanultam, hogy jobb vele nem ujjat húzni, bár sokáig birka türelme van.

Ma apával lelakkoztuk az új kisasztalt meg székeket, amit Berci és Én kaptunk a múlt héten az Ikeából. Ott is ebédeltünk, és bementem a játszóházba, de aztán alig hogy anyáék elmentek, meggondoltam magam, és szóltam az ottani néniknek, hogy hívják apát. Pedig még névjegyet is kaptam, és anyának, apának és nekem is nyomtak egy számot a kezemre. Ez volt az azonosító- mint egy gyerektár. Most pedig elmegyek egyet aludni, mert ki kell pihennem azt a nagy mennyiségű kaját, amit ebédre elfogyasztottam anya zöldbabfőzelékéből és a pudingból.

Vászolyi folytatás/ To be continued ... in Vaszoly (2009. augusztus 22.)