Első torokgyulladás (2006. szeptember 21.)

Életem ötödik havában részt vehetek elsőő torokgyulladásomon. Anya észrevette, hogy nem olyan jó az étvágyam, mint szokott lenni. Elmentünk a Doktor bácsihoz, és kiderült, hogy torokgyulladásom van. A Doktor bácsi most nagyon rendesen viselkedett. Nem adott szurit, pedig már készülődtem, hogy elég hangos legyen az ijesztgetés. Úgy látszik most tényleg bejött a mosolygós technika! A Doktor bácsi írt orrcseppet, mert annak ellenére, hogy beteg vagyok, éjszakai álmomat leginkább csak az zavarja meg, hogy nem szelel a nózim. Anya ezért ki szokta szivattyúzni, amit nagyon UTÁLOK! Elég ha meglátom azt a szivattyút, és már reklamálok is. Amíg a Nagypapa itt volt, addig mindig megmentett anyától, még verset is költött nekem Nagypapa módra. Kitaláljátok mi ez?

Őze furma lába

bemegy a kutyába

vuk vuk

putty putty!

Megfejtéseket anya e-mail címére lehet küldeni! A jó megfejtéseket beküldők között egy Erik mosolyt sorsulunk ki! Nagypapa te nem pályázhatsz!

Most, hogy Nagypapáék elmentek nekem kell megoldanom ezt a megmenekülős problémát. A kézzel hadonászós és a fejforgatós megoldás elég hatásosnak tűnik. Egy hátulütője van. Ha anya nem elég fáradt, akkor én fáradok el hamarabb a harcban, és akkor anya nyer. Ha meg nem, akkor anya trükkhöz folyamodik és hívja apát, hogy segítsen. Alapvetően anyára szoktam ezért megsértődni, de hamar visszajön a barátság, mert kidugul az orrom és kapok levegőt. Anya másik, újabban felvett szokása, hogy valami nagyon rosszizű lötyit tömköd belém. Azt mondja, hogy ezt meg azért kell, hogy ne köhögjek! Ez is biztosan a Doktor bácsi műve! Mikor tőle eljövünk, mindig akkor történnek ilyen dolgok!

Egyébként pedig nem értem a köhögéssel mi a baj! Nagyikáék és anya is szoktak velem köhögőset játszani! Nekik mégsem kell ezt a koalaeledelt megenni! Én pedig anélkül is erős vagyok! Tegnap elkaptam ám Cinki-linki grabancát! Cinki-linki új jövevény! Még nem tudja Erik kiságyrendjének szabályait! Nem tanulta még meg, hogy ha én azt akarom, hogy eldőljön, akkor eldől. De Cinki-linki kötözködik: mindig visszaáll! Azt hitte, hogy azért mert nehéz, meg erős én nem tudom megnevelni! Hát a sütőtök uzsi után elkaptam egy kézzel a fülét, meglendítettem. Gondoltam ráijesztek, hátha akkor szót fogad. Erre anya akkorát ugrott, hogy én is megijedtem! Az a buta Cinki-linki kirepült a kiságyból, és lehuppant a földre, a szőnyegre! Olyat csöngött, hogy még anya is felébredt rá! De ennek ellenére nem akart elfeküdni! Eldőlt, aztán felállt megint! Szörnyű makacs!

Dani nagybácsim itt járt nálam szombaton! Nagyon érdekes! Olyan magas, mint apa! Meg ugyanúgy is tud mosolyogni! Meg akkor jött, amikor apa szokott hazajönni! Valahogy mégsem az apa volt! Azért mosolyogtam neki nagyokat! Aztán mikor apa is megjött! Huhú! Akkor nagyon jókat játszottunk együtt! Kaptam egy igazi angol macikát is tőle! Dani megígérte nekem, hogy megint meglátogat! Már nagyon várom! Majd megírom miket játszottunk!

Erik első nagy kirándulása (2006. szeptember 16.)

Tegnap megismerkedtem a vonattal belülről is. Mivel apa munkahelyi hétvégére ment, anyával és nagyikáékkal nekivágtunk a kalandozásnak. Én ugyan végigaludtam a reggeli készülődést, de az elkészített Erik-hamihegyekből ítélve jó korán kezdhette anya a pakolászást. Én ugyanis nem respektálom, ha 3 óránként nem kapom meg azt a falatot, amiért megdolgoztam. Mert hát ha hiszitek, ha nem, a játék és az alvás nagyon nagy munka ám! Különösen, ha éppen a fogaidat növeszted!

Szóval elindultunk otthonról. Egy átlagos sétának indult. Ugyanazon az úton, amerre a városba szoktunk menni, de egyszer csak feltűnő lett, hogy nem mentünk ki a vasútállomás aluljárójából, hanem fel lettem cipelve babataxistól egy nagy lépcsőn, aztán beszálltunk a vonatba, amit eddig csak kívülről láttam. Ott ettem és aludtam egyet, aztán ugyanez a móka visszafelé: kiszálltunk a vonatból, lecipeltek egy lépcsőn, ki az aluljáróból, de valahogy nem oda kerültünk, ahonnan elindultunk. Az új város neve: Brugge. Gondoltam, ameddig itt van anya, meg a hami, meg aludni is lehet, addig itt nincs baj! Szép város! Sok nagy kutyus rohangált az utakon, valami kocsikát húztak és azt mondták, hogy nyihaha! Anya azt mondta, hogy az a paci. De szerintem nem biztos, hogy igaza van, mert a paci kisebb. Legalább is az én könyvembe belefér! És ezek a nagyra nőtt kutyusok meglehetősen büdik is voltak, én mondtam is anyának, hogy lehet, hogy nekik elfelejtették kicserélni a pelust!

Végignéztük a várost. A nagyika vagy a nagypapa cipelt, ha nem aludtam, mert hát én is nagyon szeretek nézelődni, anya meg fotózott. Voltunk erődben, templomban, a főtéren, és még hajókáztunk is egyet. Azt mondták, hogy Brugge észak Velencéje. Azt mondjuk nem értem, mitől Velence, ha már Brugge, de hát ki igazodik ki ezeken a felnőtteken! A sétahajózás nagyon tetszett. Onnan láttunk hápikat meg halacskákat is. Volt egy olyan szagú ház is, mint az a ház, ahol Budapesten születtem. Az idegenvezető bácsi azt mondta, hogy az a kórház még 1185-ben épült. Az állomás felé sétálva bementünk egy csokiboltba, és a Nagyasszony katedrálisba. Ott láttuk a Michelangelo Mária gyermekkel szobrát. A kis Jézuskát legalább annyira szerette ott az anyukája, mint engem az enyém!

Mielőtt hazavonatoztunk, elmentünk Oostendébe, hogy megnézzük a tengert. A friss levegő nagyon kifárasztott, úgyhogy én engedelmeskedtem az Álommanóknak, de anya és nagyika megmártották a lábukat a tengerben. Ettek ott frissen fogott halacskát, aztán vonatra száltunk és irány haza! Nagyon élveztem a kirándulást! Remélem apa is elvisz legközelebb!

Kukucs nagyika! Kukucs nagypapa! (2006. szeptember 16.)

Majdnem egy hete eljött hozzám a nagyika és a nagypapa Esztergomból. Anya azt mondta, hogy az abban az országban van, ahol ti olvassátok ezeket a leveleket. Szóval messze. Sokat kell gyorsan repülőzni, hogy ideérjenek, de annál sokkal tovább és gyorsabban, mint ahogy én apával szoktam repülőzni.

Mire a nagyika és a nagypapa megérkeztek, én már nagyon fáradt voltam. Nem nagyon voltam barátkozós kedvemben, mert az álommanók már húzkodták a szempilláimat. Úgyhogy csak anya öléből mosolyogtam egyet-kettőt, aztán el is aludtam. Legnagyobb meglepetésemre, a nagyika és a nagypapa reggel is ott voltak. Én nagyon örültem. Azóta eltelt egy pár nap és nagyon élvezem, hogy elég annyit mondani, hogy ho-ha és a nagyika már fel is kapott! A nagypapa olyan puszi féleséget szokott nekem küldeni, az nagyon vicces. És nála nagyon jó aludni is, mert jó széles válla van. A nagyikáék meghozták a jó meleg időt. Visszajött a nyár, így sokat járunk a nagy parkba sétálni. Hinta-palintázunk, meg remegő barikázunk, hamizunk és alszunk. Ez utóbbi kettőt különösen jól tudom már. De ahogy mondani szokás: gyakorlat teszi a mestert!

Eddig sem voltam rossz kedvű baba, de most hogy ilyen sokan vannak körülöttem, nagyon-nagyon boldog vagyok. Sokat beszélgetünk, sokat mesélek, csak sajnos apával keveset tudok játszani, mert apa az utóbbi időben nagyon fáradt, és még itthon is dolgozik.

A nagypapa megtanította a "Hol az Erik baba? Kukucs!" játékot, és most már egyedül el tudok bújni úgy, hogy mindenki engem keres, és mikor előbújok, akkor mindenki mondja, hogy KUKUCS! és nagyon örülnek. Azt ugyan még nem értem, hogy a pelenka, amit elbújáskor a bucimra húzok, hogyan tünteti el a nagyikát vagy a nagypapát vagy az anyát, de ha kinézek mögüle, mindig megtalálom őket. Az biztos, a pelusban nem lehetnek, mert az a kezemben van végig! Kész David Copperfield a családom!

Az is nagyon érdekes, hogy ha úgy gondolom, hogy valamit beleteszek a számba, az bele is megy, és ehhez a két kezem igen nagy segítség. Jóban is vagyok velük, nehogy megsértődjenek. Vigyázok, nehogy megharapjam őket, amikor a fogacskáimnak rágicsálok.

A fogaim mostanában nagyon fájnak. Szeretem, ha maszírozzák az ínyemet. A legjobb a hami végén a cumit elkapni, de azt csak úgy szabad, ha anya nem látja, mert különben elveszi. Akkor még a mosolygás sem hatásos! A rágicsák most igen jól jönnek, igaz én kinevezek mindent rágicsának, ami a kezem ügyébe akad.

Kedvenc hamim még most is a barack! Micsoda meglepetés! Elég ha az illatát megérzem! Ha nincs ott azonnal a dugóval együtt, akkor aztán van haddel-had! A nagyikáék rengeteg finom hamikát hoztak nekem Esztergomból. A sütőtök most hegyekben áll, de számításaim szerint, ha olyan tempóval falatozok, ahogy az elmúlt 3 napban, a 120 üveg sütőtök nem fogja megérni a kéthónapos vendéglátást itt minálunk. A hamifogyasztással pedig egyenes arányban megnőtt a pelusfogyasztásom is! Amit a mama küldött 350 pelust talán épp hogy kitart októberig.

Tökéletesítettem a pusziadási technikámat is. Aki felvesz, amikor köhécselek, az minimum 10 puszit kap. Csak legyen ideje a haját elmenekíteni, különben közben azt is kitépem! Hát igen. Én viking puszit adok, nem olyan cicásat. Ha puszit kapsz, akkor jó erősen megmarkolom amit érek két kézzel, legyen az az arcodon a bőr, vagy a hajad, odahúzom a számhoz az arcodat és egy finom nagy pusszancsot kapsz. Már arra is rájöttem, hogy ha anya azt mondja, "na gyere", akkor homorítani kell, és akkor könyebben fel tud venni.

Sokat nőttem az elmúlt egy hónapban. Már 67 cm és 8 kg vagyok. Mostanra megdupláztam a születési súlyomat, amit leginkább anya dereka érez meg. A hurkáim fejlődnek, és kinőttem a 74-es ruhákat. Azok most éppen jók, de már inkább a 80-as babaruhák kényelmesek. Apa mosolygott is múltkor a boltban, amikor anyával télizsákot kerestek nekem. Apa kérdezte a nénit, hogy nincs-e 90-es méret, és a néni mondta, hogy 74-es a legnagyobb, de különben is egy 18 hónapos babára már nem kell télizsák! De hát én még csak 8 hónapos leszek télen! Szóval Erik méretben már nincsenek bébiruhák, csak gyerekruhák! Szerintem ha nagy leszek, én leszek az a ruhagyáros, aki E méretű (azaz Erik méretű) ruhákat gyárt, ahogy a helyi védőnéni fogalmazott a "normális, de az átlagtól eltérő" méretű babáknak.

Hogy anya megpróbálja helyrehozni a csontjaival azt a nézeteltérést, amit a súlyom és a cipelésem okoz neki, hetente kétszer úszni jár. Olyankor este apával alszom el. Nem csodálom, hogy az anyukám szeret pancsizni és olyan sokáig van az uszodába. Én is imádom a pancsikát. A kisdelfinem mellett már a Pikacsu is ott úszkál. Az meglehetősen furcsa módon kapálózik a kezeivel, de azért nagyon ari. Szerintem még egy két játék és kiszorulok a kádacskámból.

Hírek Leuvenből (2006. szeptember 9.)

Időközben elhagytam a harmadéves szülinapomat és életem ötödik hónapját taposom. Nagyon élvezem a nap minden percét. Sokat játszom napközben főleg anyával, este főleg apával. Még mindig imádom magam cipeltetni és meglehetősen türelmetlen vagyok, ha nincs azonnal a számban a vacsidugó, amint én kitalálom, hogy éhes a pocak. Ilyenkor ketyegek ... mint az óra Erik módra: mivel ahhoz túl vidám vagyok, hogy sírjak, inkább csak köhécseléssel jelzem, hogy most éppen hergelem magam.

Az utóbbi időben rájöttem, hogy a könyvekből tanul az ember a legtöbbet. Igaz inkább csak az ízek területén művelődöm, mert ami befér a pofiba, az be is kerül. Mindegy, hogy Mesebolt, vagy Iciri piciri. Csak úgy falom a könyveket. Szó szerint!

Anya ás apa vettek nekem egy új kocsikát. Nagyon érdekes. Lehet vele forogni ide-oda, és anya is mondta apának, hogy sokkal könnyebb ezzel közlekedni, amikor egyik kézben engem kell cipelni, és csak egy keze marad a babataxira. Ja és nem utolsó szempont, hogy befér a kocsiba is. A nagykocsika is befér, csak akkor hármunkon kívül más nem fér be. Az új kocsikával viszont újra öt személyes a kisautó. Apával forma 1-ezni is szoktunk. Azt nagyon élevezem. Legalább annyira, mint a repülőzést.

A nagy babataxival anyával szoktunk sétálgatni és a parkban piknikelni. Nagyon szeretek ott hintázni anyával. Megismerkedtem ott a kiskacsákkal és mindig nagyon sok babával találkozom. Aztán ha elfáradok egy jó nagyot alszikálok.

Most megyek vacsorázni, mert nagyon éhes vagyok, és aztán gyorsan sokat alszom, mert holnap jönnek a nagyikáék. Hat hetes korom óta nem láttam a nagypapát, kíváncsi vagyok mennyit nőtt azóta!