Nőnap! / Ladies' Day (2008. március 8.)

Kedves és szép Hölgyek a családban! Így kívánunk Nektek apával

BOLDOG NŐNAPOT!

Fogadjátok szeretettel tőlünk ezt a pár szál virágot!

Kedves Hölgyek, kik Erik világába idetévedtetek! Nektek is Boldog Nőnapot kívánunk!

Suliprojekt - Apa a hős! / Searching school with hero Daddy (2008. március 3.)

Fredet, a hintalovamat és Hugót mostanság nemes egyszerűséggel fektetem két vállra. Hugóval azért óvatosnak kell lenni, mert bekapja a fejemet! Az utóbbi napokban azonban nem csak a kis hintapacim vesztette el az egyensúlyát, de anya is a türelmét időnként! Eljött az idő ugyanis, hogy Erik beiratkozzon az iskolába. Itt nálunk ugyanis úgy működik a dolog, hogy 2 és fél éves korban el kell menni a bölcsiből, és a gyerekek 12 éves korukig itt tanulnak az iskolában. Na de melyikben?

Anya nem bízta a véletlenre, és körbekérdezett, hogy működik itt a suli. Kleuterschool-ba fogok járni november 3-tól. Hogy miért pont akkortól? Azért, mert október 26-án leszek kettő és fél éves, és amikor ezt betöltöm, meg kell várni az első iskolaszünetet és az utána következő hétfőn mehetek. Ez pedig az idén november 3-ra fog esni. Már ezt az információt sem volt könnyű megszerezni, de ahhoz is el kellett menni februárban egy iskolába anyának, hogy azt megtudja, hogy a 2006-ban születetteknek február 16-án és március 3-án van a beiratkozás. Hivatalosan, amit persze minden iskola másképpen értelmez. Az egyetlen dolog, ami mindenhol egyforma volt az az, hogy február 16-án először azok a gyerekek iratkozhatnak be, akiknek abba az iskolába már jár testvérük. Akinek nem oda jár, vagy nincs tesója, mint nekem, annak várni kell március 3-ig. Anyának először azt mondták, hogy semmi gond, mert itt Leuvenben nagyon sok suli van, és színvonalban sincs különbség, mert az igazi különbség az a gimiben lesz. Azért anyát sem ejtették fejre, és biztos ami biztos alapon, kinézte a szóba jöhető nyolc iskolát és végignézte. Mindenhova elment, miután felhívta őket. Az egyik suliban, azt tanácsolták, hogy mindenhol jelentkezzünk, mert nem bizti, hogy lesz hely, ugyanis amikor születtem babadömping volt, és nagyon sok a gyerek. Így anya elkezdte.

Amikor elment az első iskolába, azt mondták, hogy oda nem kell várni a beiratkozásra, azonnal be lehet iratkozni. Anya be is iratkozott, gondolván, hogy végső esetben ez is jó. Tény, hogy nagyon közel volt, de aztán amikor anya látta az iskolát, majdnem sírva fakadt. Minden piszkos volt, az ablakon nem lehetett átlátni, rendetlenség, a falak leesőben, és a gyerekek többsége nem értette, amit a tanítónénik mondtak, mert nem beszéltek flamandul. Így természetesen tanulni sem lehetett, ezért az egészet egy munkasulinak szervezték meg. Amit a gyerekek csinálnak, azt eszik, abban élnek, azzal játszanak. Ha odamegyek, az lett volna az első évfolyamon a feladatom, hogy cipőt pucoljak egy cipőboltban. Anyáék viszont nem egészen ilyen jövőt szántak nekem. Ezért anya visszament és visszavonta a beiratkozást. Erre még apa is azt mondta, hogy ha kell inkább egy órát is utazunk a suliig.

Hát így indult a sulikeresés. A további két napban - most az elmúlt csütörtökön és pénteken - anya végiglátogatta az összes többi sulit is. Jegyzetelt, pontozott, értékelt és végül megszületett a sorrend. Az első helyre az Abdij Vlierbeek Basisschool került. Ez katolikus iskola, és egy apátság területén van. Hatalmas, és teljesen új. Egy évfolyamra 70 gyerkőc kerül három-négy csoportban és a tanárnénik is nagyon rendesek. Az egyetlen gond csak az, hogy a tesós beiratkozás után már csak 2 hely maradt. Ráadásul ide külföldiek nem járnak, és az igazgató titkárnénije, akinek egyébként fiúneve van: Chris, és Bea simán le is pasizta, nagyon meg akarta győzni anyát, hogy mi nem akarunk idejönni. Azzal akarta riogatni, hogy már telefonált egy másik anyuka, és az azt mondta, hogy még vasárnap délután odaáll az ajtóba, mert érkezési sorrendben lehet beiratkozni. Csakhogy Miss Chris nem tudta, hogy az én anyukámat ezzel nem lehet elriogatni, és anya megmondta neki, hogy ha kell, akkor péntek estétől ott fognak aludni a lábtörlőn. Na a néni belátta, hogy ez így nem megy, és felajánlotta, hogy áttelefonál a suli egy másik épületébe, ami onnan egy kilométerre van, mert ott van még 13 hely. Menjenek át megnézni. Át is ment anya, de mivel az már nagyon messze volt, és kinn volt a kukorica földön, ráadásul a néni kicsit alulbecsülte a távolságot is, na meg az egész nem olyan volt, mint a másik, anya úgy döntött, hogy mégis a főépöletnél maradunk és azt megpróbáljuk.

Második helyre a De Ark 1 Kleuterschool nevű suli került. Ez hozzánk viszonylag közel van, de közel sem olyan szép. Kis iskola, egy évfolyamon csak 25 gyerek van, de az egy csoportban. Viszont ide be sem engedték anyát, mert azt mondta az igazgató néni, hogy már nem mernek szülőt beengedni, mert mindenki akarja a helyet. És itt is csak 5 hely maradt, de ide már várólista is készült. Anyának azt is mondta ez az igazgatónéni, hogy biztos lesz olyan, aki reggel hatkor kiáll már, pedig a beiratkozás az csak fél kilenckor kezdődik.

A harmadik helyen a Bauwput SpielKriegel Basisschool állt, szintén katolikus iskola, elfogadható paraméterekkel, és viszonylag közel. Ez alapján anya és apa meg is szervezték a hétvégét. Összeírták az összes szükséges adatot, lefénymásolták a SIS kártyámat, és elhatározták, hogy szombaton kívülről végignézik a sulikat még egyszer. Erre sajnos nem volt idő, mert elment a nap az IKEA-ban meg egy-két másik boltban, ahol anyáék ágymatracot kerestek, és végül apa vett egy új laptopot anyának, mert az övé tönkrement. Nagyon szép. Nem olyan hatalmas, és szép mintás a teteje is. Két ledek világítanak rajta ... apropó... mik azok a ledek? Van rajta ujjlenyomatolvasó, mint apáén, de nem merték még az enyémet felvarázsolni. Félnek, hogy ha egyszer hozzáférek, akkor aztán lesz ne mulass... Próbálkozom így is, de nekem nem csinál semmit az a fránya gép. Mindenféle új dolog is van benne, amiket nem értek ... azt tudom, hogy skypon már láthattok is, mert van benne kamera, de apa csak úgy fejből felsorol még 20, számomra ismeretlen dolgot, ami jó valamire, hogy benne van. Szóval a szombatunk elment. Vasárnap regel nem tudtam aludni, reggel ötkor keltem. Anya játszott velem, apa kapott egy kis időt pihizni, mert anya tegnap aludt. Megebédeltünk, fincsi gulyáslevest ettem, meg nutellás palacsintát. Ez utóbbi jobban csúszott. Aztán aludtunk egy nagyot mind a hárman. Utána apa elővette a hegymászós hátizsákját. Belepakolt plédet, esernyőt, sámlit, csokikat, innivalót, szendvicset. Elkezdtünk felöltözni. Apán vagy 5 réteg ruha volt, mert arra készült, hogy az iskola kapujában tölti az éjszakát. Sajnos, oda nem lehetett beállni autóval, és még eső ellen sem volt ott menedék. De apát ez sem tántorította el a kempingezéstől. Én gumicsizmát húztam és elindultunk a sulihoz. Apa bicajjal ment le, mi meg anyával leszállítmányoztuk a csomagot. Ott találtam egy jó kis pocsolyát, és most anyáék sem szólhattak rám, hogy átázik a cipőm, úgyhogy előszeretettel tapicskáltam a tócsában. Aztán segítettem apának kicipelni a hátizsákot az autóból. Alig voltunk ott néhány perce, amikor érkezett oda egy bácsi, aki mint kiedrült, sorban állni jött. Az is kiderült, hogy ott lakik a melletünk lévő utcában. Miközben anyáék megismerkedtek Bart bácsival, és beszélgettek, én csuromvizesre pacsáltam magamat, úgyhogy a hidegtől elkezdett kékülni a szám. Anyával hazaszaladtunk. Otthon még a lépcsőházban le kellett vetkőznöm, mert jöttek utánam a kis sáros lábnyomok. Anya berakott a zuhany alá. Először nem tetszett az ötlet, de nagyon jó meleg volt. Utána felöltöztem fincsi száraz ruciba, benyomtam a három deci banánturmixomat és játszottunk. Anya teát főzött, meg feltűnően sokat pakolászott. Nem hagyott lefeküdni sem, pedig már kilenc óra volt. Már akartam bemenni a kiságyamba, de anya csak nem engedte. Nem értem! Máskor azért kell küzdenem, hogy ne kelljen lefeküdnöm, most meg azért, hogy ne kelljen fennmaradnom! Aztán egyszer csak jött Bea. Hozzájuk mentünk. Nem tudom igazából mi történt, mert én elaludtam. Anya mesélte reggel, hogy ő még kinn volt apánál este 10-kor és akkor már 15-en álltak sorban. De rendes volt az igazgató bácsi, mert kinyitotta az egyik termet, a dvd lejátszót beindította és még kávét is vitt nekik. Anya elvitte apa laptopját, hogy tudjon dolgozni. Úgy volt, hogy azért is maradok Celináéknál, mert anyának reggel 4-re a másik iskolába kell menni sorba állni, ha itt valami nem jön össze, ott legyen helyünk. De apa végül telefonált, hogy nem szükséges, mert elsőként iratkozhatunk be. De mivel én akkor már nagyban húztam Beáéknál a lóbőrt, ott maradtunk. Persze nem sokáig! Reggel ötkor úgy döntöttem, hogy haza akarok menni, és ezért hajlandó voltam az egész bandát felverni. Úgyhogy anyát megkértem menjünk. Anya gyorsan összepakolt és elmentünk haza. Otthon befejeztem a reggelimet és még egy fél órára lepihentem. Addig anya összekészítette apának a kávét, felöltöztünk, vettünk apának reggelit a pékségben és negyed kilencre odamentünk beiratkozni. Nagyon tetszett a suli. A gyerekek már ott gyűltek, várták a becsengetést, meg azt, hogy a tanító nénijük bevigye őket a saját osztályukba. Be is csengettek. Akkor az a sok gyerek eltűnt. Én meg körbegyalogoltattam anyával vagy ötször az udvart. Zebra is volt festve egy kis bringapályával, azon is átmentünk, és megnéztük a suli pipijeit. Aztán apukám, a sulis hős beíratott! Igaz, Miss Chris meglepődött, és meg is kérdezte apát, hogy biztosan mi voltunk-e az elsők, de szerencsére ezt a többiek is elfogadták, így nem volt vérre menő csata. Úgyhogy november 3-tól sulis leszek az Abdij Vlierbeek Kleuterschool-jában. Még rajtunk kívül egy kislány jöhet ide, és 13 másik gyerkőc csak a másik épületbe. De így is volt 11 gyerek, akik sehol sem kaptak helyet, így csak várólistára kerülhettek.

Apa boldogan konstatálta, hogy "Goed begonnen is half gewonnen" vagyis hogy "A jó kezdet fél siker". Boldogan vittek és én pedig boldogan mentem oviba!

Doby-tali / Big Doby-meeting ... (2008. február 27.)

Tétel: Nálunk mindig zajlik az élet...

Bizonyítás: kicsinyke otthonunk adott helyet a 2008-as Dobránszky találkozónak, melynek lényege, hogy az összes Dobránszky családfő felpakolta kis családja apraját és nagyját és ki-ki csütörtökön, ki-ki pénteken szállt repülőre, hogy Leuvenben tölthesse a hétvégét. Természetesen most is akadtak olyanok - nevezetesen Anya, Apa, és Én - akik nem utaztak sehova! Ez logikus, hiszen ha mi is utaztunk volna, akkor Papáék és Keresztapáék ácsingózhattak volna a küszöb előtt. De mivel mi itthon maradtunk, ők is be tudtak jönni. Papa, Mama és Márk költöztek be apáék helyére, Keresztanyáéknak jutott a nappali, apáéknak meg én adtam kölcsön a szobámban lévő matracot rajta a sok sok állatkával. Néha anya morgott is egyet éjszaka, amikor belefeküdt az egyik LEGO védelmi övezetbe.

Csütörtökön érkeztek meg Mamáék, velük jött Keresztanya is. Azt hittem korábban ide érnek hozzánk, de olyan sokáig jöttek, hogy elmentem lefeküdni. Pedig még a vacsit is segítettem anyának megfőzni. Mivel Keresztapáék nem sok magyarost esznek, jumpkia főzeléket csináltunk, és fasírtot. De hogy a franciás ínyencség se maradjon el, ezt egy kis francia hagymalevessel megspékeltük. A sütit a Mama szállítmányozta. Hozott mézest ... meg persze mást is, de az engem nem különösebben hatott meg. A Dédi-nagyinak is köszönöm a finom mézest! Az övé is elfogyott! Pedig abból senkinek nem adtam ám! Anyáék pedig legalább annyira örültek a Mama zserbójának meg a Dédi-nagyi bejglijeinek ... azt sem kellett kínálgatni, hogy elfogyjon! Nekem másnap még oviba kellett menni! Apa sem jött haza, így csak másnap reggel találkoztam vele is. Reggel egész királyi kísérettel mentem oviba. Keresztanya megnézte, hova járok, Mama meg Márk pedig leellenőrizték, hogy még mindig szeretem-e. Délután legnagyobb meglepetésemre, meg a barátaiméra is - én voltam az első akiért jöttek, mégpedig Keresztapa és Papa! Először nem találtak, de aztán hamar előbújtam a játszósarokból. Jó nagyokat játszottunk míg a női szakasz és Márk haza nem jöttek a vásárlásból. Estére apa is megérkezett, és a Magyarországról, friss disznóvágásból származó hurka már benn rotyogott a sütőben. Nekem legjobban a májas ízlett, bár anya azt mondja nem is ettem olyat. Mindenesetre nem volt rossz, ugyanolyan banánízű volt, ás ugyanabból az üvegből jött, mint a turmixom szokott.
Sok-sok ajándékot is kaptam! Rucikat, meg autókat, és vizben úszó teknőst, bálnát és halacskát! Egyébként ezek nagyon viccesek! Ha kiveszed a vízből, sokkal gyorsabban úsznak. Nem értem, hogy akkor miért szeretik a halak a vizet? De kaptam egy nagyon vagány dinós pizsit is Keresztapáéktól, azt láthatjáttok is a képen! Már ilyen nagyfiú vagyok! Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Keresztapa meglepett engem egy 'Hútersz' partedlivel. Megígérte, hogy elvisz oda. Azt mondtam ott didis csajok szolgálnak fel. De ezt nem szabad anyának megmondani!

Anya is nagyon örült, amikor Keresztapáéktól megkapta az ecetes chipset! Na az telitalálat volt! Azt anya nagyon szereti és azt csak Angliában meg Írországban lehet kapni.
Szombaton anya frissen facsart gyümilével örvendeztetett meg bennünket, utána pedig a szokásos délutáni alvásból felkelvén, kivittem sétálni a családot a parkba. Anya maradt csak otthon, hogy megfőzze a vacsit: füstöltcsülkös bableves volt, meg a csülökhöz torma. Előételnek apa és papa nagy "örömére" ráksaláta volt avokádóval. Apa meg papa kb. úgy reagáltak rá, mint ahogy pipi-papa szokott a főzelékre: "már ettem"! (aztán közben nem is evett). Sajnos, én ebből nem ehettem. Keresztanya és Márk fürdetett meg, aztám úgy lefáradtam, hogy nagyon hamar elmentem csicsajdiba. A többiek ott viháncoltak még a nappaliban! Gondoltam is! Megálljatok csak! Reggel 6:00-kor ébresztő van teletabi tornával!
Ez így is lett! Bár Keresztapáék nem voltak olyan fogékonyak a zenéjére, azért csak megtanulták ők is. Apa mondta is Keresztapának, hogy küld neki egy teletabi cd-t, csak az érzés miatt!

Vasárnap sétálgattam papáékkal és Keresztapáékkal ebéd előtt, majd elmentem délutáni sziesztára. Utána kimentünk a parkba. Anya folyamatosan csak készülődött, apa is besegített, de aztán ők is megjelentek a parkban. Együtt másztuk meg a nagy várat, és nagy családom egyik feléből csak anya mert vállalkozni arra, hogy a fekete lukas csúzdán lecsússzunk! Aztán amikor apa látta, hogy ez nem is olyan vészes ő is bevállalta. Vele már kicsit nehezebben jöttünk ki a lukból! A kiscsúszdán pedig már egyedül is csúsztam! Este a vasárnapi ebéd vasárnapi vacsi lett, mert a messzeutazók nem keltek fel időben reggelizni! Pedig már a Tinki-vinki csapatot is bevetettem! De azért nagyon jót vacsiztunk! Fincsi husileves volt, sült husi párolt káposztával és krumplival ééés csokiszökőkút! Na én már a leveszöldségnél kiestem a versenyből és úgy döntöttem elmegyek aludni. Különben sem fért volna már belém több... amióta megérkezett a mézes és a túrórudi, igazából egyfolytában kilóg a számból vagy az egyik, vagy a másik. Nem tudok ellenálni... pedig már éreztem, hogy a poci tele van. Éjszaka félóránként felkeltettem anyát vagy apát, hogy fáj a hasam. Még reggelre sem volt jobb, így nem is mentem oviba. Mama maradt velem otthon, hogy anyáék el tudjanak menni Keresztanyáékkal és Márkkal sétálni. Papa, aki a hétvégén végre jól megjáratta apa bringáját, azt mondta, megy egy kört a környéken. Aztán csak este jött haza! Apáék mondták, hogy szivarral a kezében ücsörgött serényen egy leuveni téren! Egyébként papa, apát is rávehetnéd egy kis bicajozásra, hátha akkor engem is megtanítana! De az a szegény bicaj csak ott rozsdásodik...
Amikor anyáék visszajöttek, úgy terveztük, hogy videózunk! Keresztanya felhívta a repteret, hogy megkérdezze, hogy másnap a repcsijükkel minden rendben...hát nem volt minden rendben. Nem tudom pontosan mi történt, de egy órán belül úgy elviharzottak, hogy azóta is csak lesek...nézem a füstcsíkot, amit ott felejtettek... Jól elszaladtatok! Ilyet legközelebb nem ér csinálni! A meglepetéstől még arra sem volt időm, hogy ellenkezzek, vagy fűzzem őket, hogy maradjanak! Másnap oviba mentem, és papáék is elbúcsúztak tőlem, úgyhogy gondoltam, hogy már ők sem lesznek otthon, mire hazaérek... és sajnos, igazam lett!

Remélem mindenki őrzi a fejében a teletabi dallamokat és az Erik szagot! Ha nagyon hiányzunk, akkor nézzétek bőszen a képeinket!

Sajnos mára lebetegedtem! Anyával voltunk Doktor bácsinál! A szokásos ... baciban is, gyógyszerben is. De mivel nem sírtam, a Doktor bácsi megdícsért és még egy kis szívecskét is kaptam tőle! Elmeséltem neki, hogy miket csináltam hétvégén!

A technicus terminusok:
- technicus terminus - szakkifejezés - ezt anyától annyit hallottam az emúlt vizsgaidőszakokban, hogy muszáj volt megtanulnom. Még csak vitamin voltam a paprikában és már ezt mondogatta...
- jumpkia (babanyelv) - krumpli - eredete: bartuskati