Orgona ága, anyák napjára (2007. május 6.)

Édesanyám szeretete

Édesanyám szeretete

Olyan, mint a nap sugára,

Amely áldást, fényt, meleget

Áraszt szerte a világra.

Lenne bár a szeretetem

Olyan, mint a holdak fénye,

Mely a napnak fényességét

Visszavetíti az égre!

Erdélyi Ilona verse

BOLDOG ANYÁK NAPJÁT MINDEN ANYÁNAK!

Nagyika és Nagypapa meglátogattak! (2007. május 9.)

Múlt héten érkeztek meg a nagyikáék. Azt hittem sétálni megyünk a városba, miután felébredtem és megebédeltem, de csak a vasútállomásig jutottunk. Aztán legnagyobb meglepetésemre ott volt nagyika és nagypapa. Szám tátva maradt, aztán repültem nagyikához! Boldogan ugráltam az ölében. Hazamentünk. Egész nap, egész héten játszottunk. A nagypapa cipelt, anya meg ha tehette aludt.

A nagyika elkísért engem a védőnénihez. A Doktornéni két nagy szurit is adott. Meglepődtem, de azt hiszem neki adok még egy esélyt a barátságra. Ha legközelebb is szurit ad, vele sem leszek jobb barátságban, mint az itteni Doktor bácsival.

Celináékkal is sokat találkoztunk. Volt nálunk Celina is pénteken. Együtt mentünk sétálni. Apa sajnos, szerdán elutazott a munkája miatt. Aztán pénteken, amikor Celina anyukája és apukája jöttek érte, a nagyika és anya mondták Celinának, hogy itt van anya és apa. Én csak ez utóbbi szóra kaptam fel a fejem, és mint a félőrült mentem üdvözülni apát, de amikor az ajtó kinyílt nem apa volt. Nagyon csalódott voltam, nem tudtak megvígasztalni.

De aztán találtam vígasztalást. Bemehettem pakolni a spejzet. Olyan sok kincs van ott. Például a hagyma kimondottan érdekes jószág. Szerintem nem bánt, de anya mindig sírva fakad tőle. Ha nyílik a spejz-, a fürdőszoba- vagy a a bejárati ajtó, úgy rohanok, nehogy becsukják, mert nem nagyon engednek be engem oda, vagy ki a lépcsőházba. Azért anyát múltkor kicsleztem. Nem számított rá, hogy én már ilyen gyors vagyok. Benn voltam a konyhában. Anya belfordult spejzba, hogy eltegyen valamit. Amikor becsukta az ajtót, azt hitte, hogy én a videokazettákat pakolom. Aztán, amikor ment megnézni engem, nem talált sehol. Kétségbeesetten rohant a spejzhoz. Én ott játszottam. Beosontam és nem vett észre, rám csukta az ajtót.

A nagyikáékkal és anyával elmentünk Keukenhofba, a tulipánkertbe. Nagyikának most volt a névnapja. Felköszöntöttük, de mivel nem volt tulipán, és a nagyika kedvenc virága a tulipán elvittük őt a tulipánok földjére. Jó nagyot kirándultunk.

Vasárnap délután anya is elment, hazautazott apa után Magyarországra. Diplomaosztóra ment. Megkapta anya a második diplomáját is, Cambridgeből. Apával együtt jöttek haza. Apa csak beaszaladt megölelni engem, aztán rohant dolgozni este. Éjszaka is dolgozott. A keddi napot még a nyagikáékkal tölthettem, de aztán ők sajnos hazamentek szerdán. Remélem nem sokára találkozunk. Most megint jön az anyai szigor.

A barátom: Celina (2007. április 30.)

Anyával a múlt heti nagy melegben levonultunk a parkba egész napra a játszótérre. Anya vett nekem homokozó készletet is. A kisvödröt megpakoltuk homokkal. Aztán gondoltam felemelem, és kiborítom, de ezt sikerült úgy, hogy anyának nem volt ideje megfogni a vödröt és a homok fele a számban a másik fele a nyakamban kötött ki. Ahogy anya ott éppen próbált meggyőzni arról, hogy a homokot nem lehet megenni, és az nem finom, odajött hozzánk Bea, akit akkor még nem ismertünk, és megszólított, hogy jól hallotta-e, hogy magyarul beszélünk. És képzeljétek, ekkor találkoztam Celinával, akinek az anyukája magyar, az apukája pedig litván és itt élnek ők is Leuvenben. Mi legalább annyira megörültünk egymásnak, mint Bea és anya. Azonnal összebarátkoztunk. Azóta nagyon sokat találkozunk, ha jó idő van, minden nap. Sokat játszunk együtt. Képzeljétek el, hogy az apukája olyan magas, hogy amikor felemelt, olyan magasba voltam, mint a repcsi! Kosarazik az apukája, az anyukája pedig kézilabdázik. Nagyon jó Celinának, mert egy halom lasztival játszhat. Én is nagyon szeretem a labdákat! Ma nem tudtunk találkozni, mert ma érkeznek a nagyikámék! Bizony ám!

Opnieuw in Lueven (2007. április 29.)

Az előző hétvégét a mamáéknál töltöttük, a papa jött értük Esztergomba. A múlt héten, tegnap és ma az anyukám még vizsgázott. A nagyikáék egész nap pakolásztak, aztán beültünk a kocsiba. Anyát a vizsga után felvettük út közben, aztán mentünk a repülőtérre. Becsekkoltunk. Ott megkaptam az uzsonnámat. A mama, papa és Márk is kijött elbúcsúzni. A nagyika nagyon szomorú volt. Én is, hogy mindenkit ott kellett hagyni, de lárpótlásul megkaptam apát 2-3 óra múlva! Végre megint apával lehetek! Nagyon hiányzott apa!

Apa nagyon meglepődött, mert az utolsó hetekben teljesen egyedül megtanulzam járni. Most már nincs lehetetlen!

Együtt mentünk vásárolni hétvégén! Kaptam egy szandit, mert a héten végig nyári kánikula volt. Anyának rövidnacit is kellett nekem venni, mert csak téli ruhácskáim voltak, az időjárásbácsi meg kicsit melléfogott és július helyett áprilisra időzítette a 32 fokos meleget. A szandit nehezen tudtuk kiválasztani, mert nagyon pufi a lábam. Nagyon sok helyen voltunk. Mindegyik cipőt fel kellett próbálni. Amiben lábra álltam azt vették meg anyáék. Ez kb. a 100. volt, amit felpróbáltunk. A többi nagyon nyomta a lábamat.

Bringatúra - gyalogtúra (2007. április 13.)

Kedden reggel Nagyikával és Nagypapával elmentünk kocsival arra helyre, ahova akkor szoktunk menni, amikor anyával Leuvenbe hazarepülünk. De most egy nagy tömegben ott álltunk és vártunk. Egyszer csak anya ott termett az orrom előtt. Nem tudtam, hogy a szemem kárpázik, vagy tényleg anya-e az. A szám tátva maradt. Aztán elmosolyogtam, odaugrottam anya nyakába és agyon puszilgattam. Tényleg anya volt. Most, hogy így előkerült, még mosdóba sem engedlek el! Ott ülök a wc ajtó előtt, nehogy anya meglépjen megint!

Anya és apa hozott nekem Írországból Finnigan törpét. Ő volt régen a koboldok királya. Ő keresgette a szivárvány végében az egész üst aranyat. Állítólag nem volt gonosz, de azért sok csalafintaságot művelt.

Azért nap közben néha Nagyikával a bringát felkészítjük, felpakoljuk a napi betevőt, aztán nekilátunk a Dunapartnak meg az Erzsébet parknak. Én gyalogkakukkolok, de ha elfáradok, belecsücsülök a szép zölt triciklimbe, és a nagyika tol. Nagyon szeretik ám a triciklimet a gyerekek. Mindig kölcsön szokták kérni. Én szívesen odaadom. Együtt szoktunk játszani velük.

Négygenerációs locsolkodás! (2007. április 9.)

Ma a Nagyika ünneplőbe öltöztetett. Nagypapa, Pipi-papa is kicsinosították magukat, kezükbe fogtak egy üveget, és odaálltunk a Nagyika elé. A nagypapa valami kék ibolyáról mondott valamit, aztán meglocsolta a Nagyikát. Erre kaptunk nagy piros tojást. Én is, nyuszival együtt. Aztán jött János. Ő is meglocsolta a Nagyikát, ő is kapott piros tojást. Ádám nem jött, mert Ágival Londonban utaztak. Nagyika készített mindenféle fincsi illatú hamit, meg innivalót. Én is kaptam sütit.

Aztán felkerekedtünk és elmentünk a Teri-mamához, ahol ugyanezt a szertartást elvégeztük, majd az Erzsi nénihez, Andrea nénihez. Mindenhol kaptam egy kis finomságot, meg csoki nyuszikat. De az enyémek sokkal nagyobbak voltak, mint a nagypapáéké, pedig én még verset sem mondtam, és a locsoló üvegemet sem döntöttem meg. Szóval jó bizniszt csináltunk. :)

Mire hazaértünk én úgy elfáradtam, hogy csak na!!!! Ez a sok tojás! Meg a sok süti!

Mama, papa, Márk és én (2007. április 8.)

Nagypapa anyát és engem elvitt hétfőn este Miklósra. Vittük a babakompot és a hintát is. Márk és Mama otthon voltak, a papa később érkezett meg, de addigra nagypapa elment. Másnap reggel anya azt mondta, hogy legyek nagyon jó, adott egy nagy puszit, és elment a papával. Este már nem jött haza. Mamának telefonált csak, hogy megérkeztek apával Írországba. Én egész héten a Márkkal és a Papával cipeltettem magamat. Úgy jártunk keltünk mindenfelé. Nagyon jól éreztem magam a mamáékkal. Megtaláltam apa kisautóit, azzal játszottam, átrendeztem az egész házat. A konyhát babakomp versenypályává minősítettem, találkoztam egy babával a sütőablakban. Ő mindig ott van, ha én odamegyek. Nagyon gyanús, mintha hasonlítana rám. A mamáék megengedték, hogy kipakoljam a szekrényeket, hogy átprogramozzam a sütő óráját és teljes babavilágot csináljak az egész házból. Mégis hiányzik valami. Nem tudom mi. Talán ha apa, meg anya... Eza az! anya és apa itt lehetnének egy kicsit. Anya eltűnt. Apa szokott ilyet, de anya most csinált ilyet először. Elég lenne, ha csak látnám őket egy kicsit. Nem kellene több. Utána már nem is kellenének itt a nagy játék közben. De anyáról most azt sem tudom, hogy elment-e pápá. Mert ha igen, akkor tudom, hogy hamar visszajön. Mindig szoktuk kérdezni, hogy "hol van anya?" Vagy "hol van apa"? És akkor megállapítjuk, hogy "anya nincsen" vagy "apa nincsen", mert "elment pápá!". De most erről sem beszéltünk. Na mindegy azért nem dől össze a világ, de azért ezt még anyával meg kell beszélnem!

A héten meglátogatott Julcsi is. Kaptam tőle egy melegítőt. Aztán elment valahova. Azt hiszem ő is elutazott. Nálunk ez már csak így van. Mindenki jön-megy. Mi már csak egy ilyen jövős-menős család vagyunk.

Pénteken megtettem az első öt lépésemet teljesen egyedül, kapaszkodás nélkül! Már próbálgattam a szárnyaimat korábban is, de akkor csak egy-egy lépés sikerült, és ha észrevettem, hogy megyek, megijedtem, és csüccs. Most csüccs nélkül jutottam el a foteltól az ágyig. Mama meg is írta apáéknak gyorsan a nagy hírt.

Képzeljétek ma tojt a nyuszi. Csokitojást, meg nyuszit meg minden félét. Azt hittem eddig, hogy tojást csak a pipi tojik, de én nem lepődök meg már semmin. Az utóbbi időben felettéb furcsa dolgok történnek. Templomban is voltunk. Nagyon érdekes volt. Azért a papa karjából biztonságosabban lehetett körbetekinteni. Este a papa bepaszírozta a hintát meg a babakompot a kocsiba. Akkor már tudtam, hogy megint megyünk valahova. Megérkeztünk Mombókába. Ott várt Nagyika, Pipi-papa és Nagypapa. Körbenéztem, hogy a nagyikáék nem csináltak-e felfordulást a házban, és a pipi-papa vigyázott-e a házra, amíg távol voltam. De szerencsére még a szélforgó katicám meg óriás virágom is megvolt még az udvaron.

Ez a nap más, mint a többi ... (2007. március 31)

... te is jól tudod! A nagy készülődés nem maradt abba tegnap! Azzal fokozódott a dolog, hogy sem apa sem én nem mehettem be a középső szobába. Pedig nagypapa meg anya egy csomó bútort ki-be hurcoltak. Isteni illatok szálldogálltak a levegőben! A nagyika egész éjszaka főzött. Nem is feküdt le. Ahogy hallottam, a mama is főzöcskézett otthon. Aztán egyszer csak csengettek! Dédike-nagyi, Böbe néni, és Tündi érkeztek. Sajnos Laca nem tudott jönni, mert beteg lett. Böbe néni nagyon szereti a bazilikát, mert ha hozzánk jön, mindig először oda megy fel! Nem nagyon ismerős itt Mombókában, így megy mindig toronyiránt. Nem sokkal az első csengetés után megint csengettek. Megérkezett Mama, Papa és Márk! Sajnos Keresztapáék nem tudtak jönni, mert Keresztapa dolgozik ott messze, a kincskereső koboldok országában, ahova jövő héten anyáék is mennek, Keresztanya pedig nem ért rá. De ezzel még nem volt vége a csengetésnek! Megérkezett Ági, János és Ádám uncsitesóm. Olyan jó volt velük találkozni, mert már nagyon rég láttam őket. Ők is nagyon sokat dolgoznak, Ádámnak meg nagyon sok a tanulnivalója. És akkor bemehettem végre Pipi-papa szobájába. Na az volt a kánaán. Megtaláltam a mézes krémes sütikét, meg a Dédike-nagyi fincsi kókuszosát. Végigjártam az összes tálcát, és ha elég gyors voltam akkor el tudtam csípni egy falatot, mielőtt anya vagy apa elmenekítette a tálcát.

Aztán anya jött, hogy ebédelünk. Mindannyian leültünk a középső szobába. Képzeljétek, tele volt minden lufival, szalagokkal és még az is ki volt írva a fölé az asztal fölé, ahol én és apa trónoltunk, hogy BOLDOG SZÜLINAPOT! Szóval nem hiába énekelte az én "nagykosár" családom, hogy "ez a nap más, mint a többi..." tényleg más! Ma ünnepeltük a szülinapomat! De nem csak az enyémet, hanem apáét is. Apáé már volt, az enyém meg még sokára lesz ugyan, de mivel akkor éppen nem leszünk itthon, most ünnepeljük az első gyertyámat! Apa is nagyévfordulós! Ő most lett negyed évszázados! Az ünnepen osztoztunk Dédike-nagyi szülinapján is! Bizony ő is szülinapos! Keresztanyának is most volt a szülinapja, de mivel ő nem tudott eljönni, sajnos nem volt része ebben a nagyon szép ünnepben, amit együtt tölthetett az egész család.

Megebédeltünk. Volt ott minden finomság. Husileves, májgombóc, sülthusi, krumpli, krumpligombóc, káposzta, vadas és még nagyon sok minden. Én fincsi répácskákat kaptam a levesből. Aztán jött a tüzijáték! Apával két nagy hatalmas tortát kaptunk! Én egy oroszkrémet, apa pedig emeletes puncsos-csokis tortát! Anya azt mondta, hogy apának jár az emeletes, mert ő azt nagyon szereti. Volt a tortákon tüzijáték, gyertya amit el kellett fújnunk apával, kiskutyus, meg kisautó, meg apának egy Doktor Bubó. Nekem anya segített elfújni a gyertyát. Egyedül még nem sikrült. Aztán anya mondta, hogy a Dr Bubó azért van apának, mert felvették az egyetemre doktorálni. Úgyhogy az apukám most PhD-zik matematikából! Én mindig tudtam, hogy nekem van a világon a legokosabb apukám!

Ezzel még nem volt vége! Képzeljétek! Anya megengedte, hogy én készítsem az első szeletet a tortámból! Igaz kés nélkül, és inkébb hasonlított egy oroszkrém turmixra, de azért az íze jó volt. Naykig belemászhattam! Először csak óvatosan nyúkáltam bele, de mivel nem szólt rám senki nekibátorodtam. Úgy már nem is olyan izgi, ha megengedik!

A torta mellett annyi ajándékot kaptam, hogy ki sem ládszódom belőle! Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni, hogy eljöttetek a szülinapomra. Nagyon szeretlek benneteket! És köszönöm a rengeteg szép ajándékot.

A kisházikót a színes babával és a kulcsos ajtóval Jánoséktól kaptam. Nagyon érdekes. Igazi kulcs van az ajtaján. Az ablakokat ki lehet nyitogatni, ahol kikukcsol Barna és Bori a két kisgyerek. A nagyikáéktól triciglit és homkozókészletet kaptam. Irány veled Dunapart Nagyika és Bubi Nagypapa! A mamáéktól rengeteg mesekönyvet, vizimalmot a Leuveni fürdésekhez, Legot, bankos ruhácskákat kaptam. A pipi-papa egy jól szerelhető motort vett nekem. Elvileg lábbal kellene hajtani, de sokkal jobb fejreállítani és megszerelni a kerekeit. Dédi-nagyi masszázskazettát hozzott nekem, az nagyon fincsi lesz, ki is próbáltatom anyával, még ma este. Böbééktől pedig kacsulis fürdőszett jött. Honnan tudjátok, hogy imádok pancsolni? Biztos anya árulkodott! Nem győzöm felsorolni azt a sok szépet, amit kaptam.

A nagy izgalom után elájultam egy rövid alvásra. De sajnos, amikor felébredtem már nem sokkal utána elindult mindenki haza. Én nagyon fel voltam dobva a mai naptól. Nem is tudok elaludni! Annyi élmény! Csak nézem az anygalkámat az ágyam felett, és mosolygok, miközben próbálom felidézni, hogy működnek az őj szerzeményeim.

Újra Mombókában! (2007. március 30.)

Mombóka babanyelven Esztergomot jelenti. Ha nem hiszitek el, kérdezzétek csak meg a nagybátyámat, Jánost, aki ezt megerősíti. Március 15-én repültünk itthonról haza, hogy meglátogassuk a nagypapát, mamát és papát, amíg anya vizsgázik. Azt nem tudom mit is jelent vizsgázni, de valami nagyon furi dolog. Mert ilyenkor, mikor ez a vizsgaidőszaknak nevezett valami van, akkor anya állandóan bezárkózik a szobába. Néha, ha be tudok hozzá jutni valahogy, akkor két ölelés és egy puszi között látom, hogy anya egy nagy halom papír és könyv felett gubbaszt, egy csomót telefonálgat és örökkön örökké valami nénikkel meg bácsikkal beszél valami időpontról. Este ideges, összevissza pakolássza a cuccokat és reggel még azelőtt eltűnik, hogy én felébrednék. Néha, ha mégis elég korán kelek fel, akkor szoktam neki integetni az ablakból, amikor szalad a vonathoz reggel öt órakor. Aztán aznap, amikor elrohant, este fáradtan és általában jó kedvűen ér haza. Olyankor általában játszik velem egyet, és aztán megint elkezd gubbasztani a könyvek felett. Nem tudom mi lehet abban olyan érdekes, amikor még egy kép sincsen benne! Csupa-csupa fekete krix-krax olyan szépen sorba rendezve és azt nézegeti egész nap. Az én babakocsi kerekem és a papa csavarkészlete sokkal izgalmasabb. Már mutattam is neki, de szerintem ezt csak apa értékeli igazán. Anya valahogy nem jön lázba a keréktől.

Szerdán este anyával és a nagypapával elindultunk Pestre. Útközben találkoztunk a mamával, nagypapa pedig hármunkat kifuvarozott Miklósra a mamáékhoz. Éjszaka hallottam valami motoszkálást, de nem voltam annyira kíváncsi, hogy ezért a szemem ki is nyissam. Átfordultam a hasamra, felkúsztam az ágy végébe és aludtam reggelig. Aztán reggel apa mellett ébredtem. Apa hazajött. Másnap visszamentünk Mombókába.

Meglátogattuk a Bense Tamás doktor bácsit is. Adott egy papírt anyának, amit anya csütörtökön odaadott egy másik Tamás doktor bácsinak, aki állandóan letakargatta a szememet. Így nem láttam, hogy mi van a kezében. Aztán mikor már ezt jó sokszor csinálta, mérges lettem és elkezdtem vele veszekedni. De aztán mivel odaadta nekem azt a fénylő végű tollszerűséget, megint elszállt a méreg. Gondoltam, ha ez neki jó, akkor takargassa a szemeimet. Anya és apa is nagyon örült, mert ez a szemtakargatós Tamás bácsi azt mondta, hogy minden rendben. De azt is mondta, hogy cseppenteni kell a szemembe és vissza kell menni még egyszer. Furcsák ezek a felnőttek! Olyan furcsa dolgok okoznak nekik örömet! Pedig ha tudnák, hogy egy fincsi hamin meg egy jó kis pancsin kívül nincs is szebb dolog! Na jó azért van!

A Bense Tamás bácsi megengedte, hogy igyak tejecskét. Igazi bocitejet. Jobb, mint a babatej, és a gyümiturmix nagyon fincsi belőle, de azért annyira nem esek tőle hasra. A barackos turmix még mindig finomabb. Azért nagyikának reggel megiszom a két és fél deci kávét vagy kakaót, hagy örüljön. De ez a kiváltság csak a nagyikának jár. Anya ilyenben nem részesül. Neki csak másfelet iszom. Az is elég. Nem sokkal utána jön ugyanis a barackturmix! Mindenesetre most már értem, hogy Keresztapa miért nem szereti a tejet. Sokkal finomabb is van nála!

Közben anya meg apa este elmentek moziba. Aztán vártam, vártam őket, de nem jöttek haza. Így elmentem aludni. Gondoltam majd reggel, de reggel sem voltak sehol sem. Hát kiderült, hogy a pipi-papa kocsiját bezárták a parkolóba és anyáék ottragadtak Pesten. Még szerencse, hogy Petráék, akik már voltak itt nálunk korábban, otthon voltak, és anyáék így ott tudtak aludni. Aztán másnap meg apának volt valami dolga Pesten. És olyan furcsa nagy készülődés vette kezdetét. Mindenki mindenfelé szaladgált, tervezett, szervezett. Vásárolni mentünk sok helyre a nagypapával, nagyikával és anyával.

Voltunk egy virágos lerakatban is, ahol nagyon sok szép színes hapci volt. Úgy megtéptem volna őket, de anya nem engedte. Csak simogatni szabad, azt mondta.

Ciao, Rose bella! Ciao, Nagyika! (2007.március 13.)

Ennyit már tudok olaszul. Rosetól tanultam. Rose a barátom, akinek az egyik nagymamája és nagypapája Olaszországban lakik. Rose nagyon szép kislány, olyan mint az angyalka. Az egyetlen baj az, hogy ő már tud egyedül menni, és én csak akkor érem utol, ha anya vagy apa segít, vagy éppen az ágy körül járkál, mert akkor én oda tudok kapaszkodni hozzá. Én nagyon szeretem Rose-t, és meg is mutattam neki. Ugyanúgy megsimogattam a haját, ahogy anyáékét szoktam. Erre elkezdett sírni, és attól kezdve mindig elkerült, ha mentem felé. Nem értem. Anyáék mindig örülnek ennek a "kezembe marad a haj" simogatásnak.

Úgyhogy nem sokáig tartott velem a barátkozás. Pedig én minden játékomat megmutattam neki. Én is kaptam tőlük egy színes poharakból álló játékot. Egybe lehet tenni a poharakat. Nagyon érdekes. Mindegyiken van valami kép, meg mindegyik másszínű. El tudom ám tüntetni őket. Ügyes varázsló vagyok, majd neked is megmutatom, ha meglátogatsz! De nem csak eltüntetni lehet egyiketa másikkal, hanem egymás tetejére lehet tenni, és akkor egy magas torony lesz belőle. Sokat elemeztem a problémát, és arra jutottam, hogy ha a zöldet teszem a kék tetjére, akkor a kék eltűnik, de ha fordítva, akkor máris torony lesz belőle. És nem lehet a kékre tenni a sárgát, csak ha először a pirosat tesszük rá, különben nem marad a helyén.

Anyáék Leonardo bácsiékkal megvacsoráztak, de utána nem tudom mi történt, mert elnyomott az álom. Reggelre pedig Rose már nem volt ott. Anya azt mondta, hogy ő is most otthon van az anyukájáékkal. De azért nem vész kárba, amit tőle tanultam, mert jött a Nagyika hétfőn és neki megmutattam mindent! Nagyon örült nekem. Most együtt járunk Nagyival a parkba, a városba meg sétálni. Megnéztük az ovit is, ahova Rose jár. Én bizti nem fogok oda járni, mert nincs hely. Pedig jó lenne vele játszani máskor is. Elmentünk a nagy parkba csigabigázni, meg apával fürödtünk a száraz pancsiba és felpróbáltam apa hegymászó pulcsiját, hogy tudjak én is menni vele, Ki is próbáltam, hogy kell apán hegyet mászni, szerintem egész jól megy.