Hosszú idő telt el, és két probléma is van a híradással Erik világában. Az egyik, hogy nagyon elfoglalt vagyok, így nincs is nagyon időm végiggondolni, hogy mit írjak le. Rohannom kell készülődni, hogy iskolába mehessek, hogy okosdojak, hogy legózhassak, hogy biciklizzek és hogy megpüföljem Bercit, csak a mihez tartás végett. Ez utóbbival óvatosnak kell lennem, mert ha nem vagyok résen akkor aztán én is kapok! Vagy tőle, vagy anyáéktól. Apa mindig mondja anyának, hogy mi nem verekszünk csak játszunk, csak anyának nincs elég türelme. Aztán apa itthon van velünk néhány órát, és akkor garantáltan le vagyunk tolva... szóval ennyit a türelemről. Bercit egyébként nagyon szeretem, és ő is megvéd, ha valaki bánt vagy veszekszik velem. De hát tréningeznem kell a kisöcsémet, hogy megtanuljon vigyázni magára!
A másik probléma a híradással anya és a munka. Amióta Jenny néniékkel dolgozik, anya nagyon vidám, de nagyon sokat van a bankjában (megjegyzés: Erik mindent, ami munkahely, banknak hív, apa után szabadon). Sokszor úgy alszunk el este anya ágyában, hogy ő még nincs otthon, de legalább reggel korán felkel velünk játszani indulás előtt. Mivel nem nagyon találkozok anyával, inkább legózok vele, semmint hogy diktáljak. De azért ígérem, igyekszünk mind a ketten, illetve Bercivel hárman, hogy tudjatok rólunk eleget!
Egy kis kikapcsolódás jutott Omának és Jappapának is, mert november elején el tudott jönni Mama, Papa és Márk is néhány napra. Mamának haza kellett menni dolgozni a bankba, de Márk és miklósi Papa itt maradt velünk. Márk vitt reggelente iskolába, miután elszidta apa biciklijét, hogy már megint lapos a kereke. Az már más kérdés, hogy a kormány sem jó rajta, és a lánc is rozsdás, de hát amennyit apa biciklizik vele, csoda, hogy nem az egész rozsdásodott be. Őszintén szólva én is jobban szeretek az autóban ülni, mint a bringa gyerekülésén, különösen, ha esik az eső. Márk főzött is nekünk, aztán elmentünk együtt Berciért. Esténként pedig, amikor apáék megérkeztek, akkor játszottunk együtt egy kicsikét. Gyorsan elszaladt a hét, és hogy Nagyiék Esztergomban nehogy elfeledkezzenek arról, hogy hol van a suli meg a bölcsi, gyorsan visszahívtuk őket. Először Nagyi jött. Még szerencse, hogy itt volt, mert anya megint lelépett a munkával. Brüsszelben kellett neki maradni egy egész éjszakát. Utána pedig jöttek Jenny néniék anya bankjából megkóstólni, hogy mi miket szoktunk ebédelni, amikor Magyarországon vagyunk. Nagyi szinte mindent mefőzött és előkészített, így anyának csak a frissensülteket kellett előkészítenie. Nagyon finom illatok kavarogtak, és olyan éhes lettem, hogy csak csuda. Rájöttem, hogy a szobában van kitéve fincsi füstölt kolbász, meg téliszalámi, úgyhogy meglehetősen erősen tendáltam - apával együtt - arrafelé. Amíg anya észre nem vette! Na akkor eltűntek a kolbászok onnan... egészen addig kellett várnom rájuk, amíg meg nem jöttek anya kollegái. Akkor bemutatkoztam, megvacsoráztam és otthagytam Bercit potyázni a vendégekkel, én pedig felvonultam aludni! Már amennyire lehetett aludni a kacagástól meg az énekelgetésektől.
Anya így kicsit fáradtka volt másnap, de hála Omának a mosogatnivaló hegyek eltűntek. Anya - aki átvette apa és Jenny néni hockey lelkesedését - vasárnap reggel hockeyra jár. Bercivel és Omával mi is elkísértük. Ott játszottam én is. Voltak gyerekek is, csak az a baj, hogy mind nagyok, és én mindig elveszetem közöttük. De legalább jó idő volt. Néha anya jól megfázik a hockey edzésen.
Járt nálunk Dorte is, aki Dániából jött meglátogatni minket. Neki is van kisfia, Simon, aki szintén nagyon szereti a legót. Küldött is nekünk Dániából, a lego hazájából, egy szuper kamiont meg Bercienk egy lovasszállító járgányt. Meg is beszéltük, hogy amikor jobb idő lesz, és a repülők is rendesen közlekednek, akkor majd meglátogatjuk Simont és elmegyünk együtt a legovilágba. Omának is nagyon tetszett az új kamion, amit szinte teljesen egyedül építettem meg. Nagyon kell vigyáznom, mert a darabjai nagyon picikék, minden egyes darabja fontos, és Berci meg előszeretettel elveszegeti. Ő még nem játszhat az apró legóval, mert elszórja, meg a szájába veszi, így csak akkor foghatja meg, ha apa is, vagy anya is ott van. A nagy legózás közepette befutott Jappapa is, aztán Nagyinak haza kellett menni dolgozni. Amíg Nagypapa itt volt, az egyik este gyanutlanul játszogattam, anya meg sürgött-forgott Jappapával a konyhában. Egyszer csak csöngettek, a szomszéd néni volt. Aztán megint csöngő, megint egy szomszéd néni. Ez így ment elég hosszú ideig, míg végül tele volt a nappali szomszéd nénikkel meg szomszéd bácsikkal. Kaptunk egy csomó ajándékot. Én nem bírtam tovább kidőltem, Berci meg udvarolt a néniknek. Jappapa pedig elmosogatta az összes borors poharat utánuk.
Nem sokat kellett várni, és kirakhattuk a csizmánkat Bercivel az ablakunkba. Reggel felkeltünk és mi volt benne.... mandarin. Egy nekem, egy Bercinek. Hát kicsit csalódott voltam, de ez van. Majd jövőre jobb leszek, gondoltam, és akkor észrevettem egy csokit a lépcsőn, meg még egyet, meg még egyet... szedtük a csokikat Bercivel és Nagypapával, és egyszercsak megtaláltuk a nappaliban a sok-sok ajándékot. Annyi csokit, hogy húúúú. És HURRÁ! Nem kaptam virgácsot sem! Bercivel aznap csokit reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk VOLNA, ha anya hagyja. Így mindig csak nasinak maradt a szendvics meg a leves után.
Mielőtt visszajött Nagyi, hogy felpakolja a Jappapát, Bercit és engem és hazavigyen bennünket Esztergomba, meglátogatott minket Alessandro. Ő csak olaszul meg franciául beszél, de aranyos kisfiú. Bercivel egy idős. Együtt ebédeltünk. A kicsik (Alessandro és Berci) nézték a tévét, én meg játszottam.
A hazaút nagyon jó volt. Kaptunk a nyakunkba címet, telefonszámot, anya felpakolta a tarisznyánkat és nekiláttunk az útnak. A reptérről még buszozni kellett a vonatig, és a piros esztergomi vonattal mentünk haza. Azonnal meglátogattuk Ágit, ki-be rámoltunk neki a piacon, meghívattuk magunkat egy macis sütire, és vasárnap megünnepeltük Berci szülinapját, mielőtt Omáék elvittek a miklósi papához Budára. Anyáékat régóta láttuk, mert anyáék elmentek oda, ahol kenguruk ugrálnak az utakon. Még egyet kell aludnunk, és jönnek értünk. Addig meg hagytuk magunkat, hogy Dani, Márk, Papa és Mama szórakoztasson. Én mindig mentem a papával valahova, meglátogattunk a csajokat is Pesten. Megnéztem, hogy Anna elég nagyra nőtt-e már, hogy hazavihessem kistestvérnek. Berci nem találkozhatott vele, mert megint köhög. Mama elvitte őt egy doktor nénihez. Berci el is panaszolta ezt anyának, már mint a falon lévő anyának.
