A Nagyikáék elmentek haza. Azt hittem csak viccelnek. Úgy meglepődtem, mikor tényleg elmentek haza, hogy még a szám is tátva maradt. Próbáltam magyarázatot találni, de nem sok sikerrel. Egész úton hazafelé a reptérről ezen törtem a fejem. Aztán szerencsére Nagyi mondta a telefonba, hogy Húsvétkor megint találkozunk. Mindenesetre szerintem ők is meglepődtek azon, hogy haza kellett menniük, vagy legalább is azon, hogy én meglepődtem azon, hogy nekik haza kellett menniük, mert elég nehéz szívvel mentek haza.
Apa, sajnos, még mindig nem gyógyult meg teljesen, de már jobban lett. Így mi férfiak, átvettük az irányítást a ház körül, hogy anya tudja írni a diplomáját. Apa vitt oviba, ő is hozott, de aztán csütörtökön kezdett visszaállni minden a régire. Újra anyával mentünk oviba, ő is hozott el. Gondoltam, most megint jönnek a játékos hétköznapok. Tévedtem. Persze a játékossal nem volt gond. De nem hétköznapok, hanem hétvége jött, és hozott két kedves vendéget is: Adrit és Mikit. Adri már volt nálunk, de nem emlékeztem már rá, de rögtön visszajött a barátság, amikor Adri előkapta a túrórudis zsákot. Kettőt be is flammoltam, pedig már vacsi után voltunk. Még szerencse, hogy Adriék kolisok és hozzá vannak szokva a zajhoz. Én ugyanis reggel próbáltam minél jobban tevékenykedni, hogy reggel ők is felébredjenek, de nem sikerült sehogy sem kiugrasztani őket. Pedig még a Teletabit is betettem nekik. Miki a harmadik napra meg is tanulta a zenéjét. Majd előadhatja a Ki mit tudon!
Adriékkal jókat lehetett játszani. És kaptunk tőlük egy szuper sólámpát! Nagyon jó! Amióta van, nem krahácsolok annyit! Amikor anya megtudta, hogy ez jótékony hatású az olyan krahácsolós gyerkőcöknek, mint én, azonnal beüzemelte. Azóta állandóan ég, még nappal is! Szép narancsos színe van!
Voltunk Adriékkal a városban sétálgatni. Elmentünk a régi egyetemi negyedbe, ahol Ábelékkel is voltunk. Felmásztam egy lépcsőre, és megfeledkeztem róla, hogy 50 cm-rel feljebb vagyok, mint az előbb. Oda akartam menni anyához és akkor "bangi!" Leestem. Jó nagy púp nőtt a fejemre és még egy horzsolás is lett a fejemen! Szegény anya, teljesen ki volt! Meg ahogy elnéztem, Adriék is megijedtek! Adri amúgy is ijedős! Úgyhogy bocsi! Nem akartalak rémisztgetni! De aztán cipeltettem magamat eleget! Miki nyakában is utaztam!
Sajnos, Adriék nem maradtak sokáig. Hétfőn már el is mentek. Nem bírták az Erik stresszt biztos! Pedig jó lett volna, ha még maradnak.
Apa közben elment az első szülői értekezletre. Azt mesélte, hogy előadást is tartottak arról, hogy én - és a többiek - már nem vagyok baba, hanem kisfiú vagyok. Na nem mintha ezt eddig nem vettük volna észre itthon! Aztán állófogadást is tartottak apának meg a többi ovistársam szüleinek. Mi is állófogadtunk anyával, csak mi itthon! Állva fogadtam a vacsorámat, aztán gyorsan leültem meghamizni.
Nem volt azonban most sem időm asszimilálódni a régi rutinhoz, mert anya lelécelt csütörtökön este, így apával egyedül maradtam megint a hétvégére. Ádámnak hazaküldtük a szülinapját, mert véletlenül ide jött hozzánk!
BOLDOG SZÜLINAPOT ÁDÁM!
... és Valentin nap is most van!
Boldog szeretős napot mindenkinek!
Igaz nálunk mindig az van!
Pénteken olyan korán kellett kelni! Nem is volt energiám vitatkozni apával a pelenkázás ellen, így hajnalok hajnalán. Ráadásul, jó későn is jöttünk haza, de aztán szombaton bepótoltuk az alváshiányt. Vasárnap meg már jött is haza anya! Igaz lefeküdni nem nagyon akart. Már apa is nagyon fáradt volt, elment aludni, de én akárhányszor csak felébredtem vizet inni, anya még mindig dolgozott. Reggel elég álmosnak is tűnt, amikor mentünk az oviba, de legalább jó kedvű volt. Biztos befejezte végre a diplomáját!
