Az elmúlt pár napban itt volt nálunk a nagyi. Jó nagyikához illően aggódik a kisunokájáért, hogy nem kap eleget enni. Tény, hogy az elmúlt időszakban kicsit kisebbek lettek, ahogy anya mondaná a "huri burik" a lábaimon, ami annak köszönhető, hogy nagyon-nagyon meleg volt, oltást is kaptam és a tápszert utáltam. Azóta viszont, amióta megjött az új menü, akkorákat eszem, hogy utána arra sincs erőm, hogy egy hangot kiadjak magamból. Csak szuszogok és várom, hogy egy kicsit lejjebb csússzon a vacsora.Néha, ha ezt a lecsúszási időt rosszul számítom ki, és ledugom a kezemet a torkomon, mondván, hogy keresem a hüvelykujjamat szopikálni, előfordul, hogy visszacsurizik a répalé vagy a barack.
Néha pedig annyira álmos vagyok az ebéd közben, hogy elalszom két kanál között! Mert bizony ám! Már kanállal eszem az ebédemet! Megszerettem nagyon a répa főzeléket és a spenótot. Szóval amikor le-lecsukódnak a szemeim az evés közben, és felébredek, rájövök, hogy éhes vagyok és sírok egyet. Azt ugyan nem tudom miért, mert a kanál ott várakozik a szám előtt, hogy bebocsátást nyerhessen a főzelék a nyelvemre.
A főzelék mellett a kedvencem a baracklé maradt. Minden feldolgozásban jöhet: baracklének, pürének, turmixnak... A barack az a barack. Na ez az, aminek nem tudok ellenállni. De abbahagyni sem bírom! Általában ebből baj van: vagy elveszik tőlem, hogy ne legyen sok és akkor megsértődök, vagy nem veszik el és akkor betegre eszem magam! Választhat anya, hogy melyik jobb!
Szóval visszanyertem a hurkáimat ez alatt a pár nap alatt! Bizti felszedtem! Már nem csak a combjaim, de a csuklóm is olyan hurkás, hogy a melegben az is kipettyesedett!
Mamáékhoz hasonlóan nagyi is rázta a fenekemet egész héten. Reggel ő adott enni, hogy anya tudjon aludni, de azért néha sikerült anyát is felébreszteni!
Sétálni voltunk, a parkban is meg a városban is. Tegnap nagyon nagy zuhi kapott el bennünket a parkban, ki is próbálhattam a kocsikám esőzsákját! Kifogástalanul működik. Én nagyon jól éreztem magam az esőben! Koporásztak azok a nagy esőcseppek a kocsikán, én odabben pedig finom szárazon jó nagyokat kacarásztam a nagyin meg az anyán, hogy úgy eláztak, hogy csak úgy csepegett a víz róluk. Ezt az esőt leszámítva nagyon jó idő van. Most három napig kicsit hűvösebb volt, ami már nagyon kellett a nagy meleg után. Sokat sétáltunk, benn a téren leültünk a padra, én jókat alukáltam, anyáék pedig szemlélték az embereket, akik jöttek-mentek mindenfelé. Ma sajnos kezd visszajönni a nagyon meleg, de azért még most is elviselhető.
Három napja volt a 1/4 éves szülinapom. Apától és anyától olyan labdát kaptam, ami színes, és ha megmozdul akkor bimm-bammozik. Megtanultam focizni vele. Nagyi megmutatta ugyanúgy, mint Márk az egérkénél, hogy hogyan kell megrúgni, hogy az Góóól legyen. Néha sikerül elkapnom a kezemmel is, és olyankor megpróbálom betömni a számba. Igaz kicsitt nagyobb a luknál a laszti, de azért próbálkozom - igaz, csak titokban, mert anya mindig rám szól, hogy nem szabad!
Anyáék felfedezték, hogy a nevemre már tökéletesen hallgatok! Nagyon örültek neki! Oda is fordítom már a fejem, ha hozzám szólnak!
Ma a sétánál az a ruhácska volt rajtam, amit a mamáéktól kaptam szülinapomra. Szép vagyok benne, majd megnézhetitek a képet! A sétán visszafelé pedig elaludtam. Arra még haloványan emlékszem, hogy valahova bementünk, de nem bírtam a szempilláimat nyitva tartani. Maguktól lecsukódtak. És akkor gondoltam, hiába minden erőlködés, az álommanók úgyis erősebbek, úgyhogy megadtam magam. Mire hazaértünk, legnagyobb meglepetésemre, egy hatalmas színes csörgős ajándék várt engem. Képzelem, hogy anyáék ezt hogy tudták hzacipelni. A papától kaptam szülinapomra. Érdkekes volt. Aztán anya leszedte azt a csörgős színes papírt, és lerakták a földre. Egy párna bogárka. Az a neve, hogy Lotti. Színes zümik, kukackák, meg virágocskák lógnak rajta. Zenél, sípol, csörög, és van rajta valami nagyon érdekes. Messziről olyan ezüstös, de ha szemben van, akkor egy babát látok benne, aki nagyon hasonlít rám, és mindig ugyanolyan ruhában van, mint és, és ugyanazt csinálja. Ez nagyon tetszik. Arra is rájöttem már, miután nagyi megmutatta, hogy ha belerugok akkor mozognak is a bogárkák, és hangokat is adnak. Annyira tetszett, hogy elfelejtettem nyügi lenni elalvás előtt. Egyszer csak elaludtam.
Azt hiszem a bimm-bamm labda mellett ez is a kedvenc játékaim közé fog tartozni. A játékgyűjteményemből a kedvenceim közé tartozik még Hörbike, a kis sárga autó. Annak is szoktam beszélni. Néha megérti, és akkor gurul egyet. Egyébként meg olyan mint én, csak azt hallja meg, amit meg akar hallani. Aztán ott van Kertész maci, akinek nagy a pocakja és sárga kertésznaciban van, vele elalvás előtt beszélgetek, csak úgy, mint a bohócokkal. Aztán van Fülöpke, a kisbohóc, meg Pikacsu, a vízben uszkáló pókmók, vagy minek is mondta anya. Ezeknek a játékoknak nagyon örülök, ha találkozom velük. Néha a rózsaszín-kék, és barna macik is hiányoznak, de ők inkább csak a zene miatt. Nekik szoktam énekelni.
Sajnos, most hogy mindenki elment, elmegy, nagyon egyedül leszünk. Az igaz, hogy anya nagyon sokat játszik velem, de azért nagyon jó volt, hogy itt voltatok! És gyertek sokat hozzánk!
