Elkezdődött Bercivel az élet. Háááát, mit mondjak, annyira azért nem egyszerű. Nem értem, hogy miért akar magának mindig kisajátítani valakit, aki az enyém. Vagy anya kell neki, vagy apa, vagy Nagyi, vagy Jappapa (=Nagypapa). Biztos ezt fogja majd csinálni a mamáékkal is. Én igyekszem ezzel hábrúzni, de hát néha csatát nyer. Azért persze adok neki puszikat, meg szeretem is, csakhát módjával mindent ugyebár!
23-án megérkezett Jappapa. Repülővel jött egyenesen Esztergomból. A Nagyi keze nagyon fázott és a Jappapa hozott neki Esztergomból kesztyűt is. Pedig én mondtam a Nagyinak, hogy majd Erik repülővel elmegy érte Esztejgomba. A Jappapa megelőzött. Olyan nagy bőrönddel érkezett, hogy nagyobb volt, mint két én. Nehéznek is tűnt, de anya meg Nagyi azt mondták, hogy nincs súlya... így Jappapa mindent elcipelt nekünk, amit anya megrendelt. Hozott szaloncukrot, meg mákos és diós bejglit, versenyautót, ami távirányítóval működik, macis szalvétát, szörpit és nem is tudom még miket, de nagyon sok mindent. Egyet aludtunk, aztán délután még egyet. Egész nap olyan gyanús készülődés volt otthon. Aztán Nagyi elvitt sétálni a vasútállomásra. Nagyon hideg volt, és az utcán egy teremtett lélek sem járt. Nagyon furcsa volt. Aztán elment a dzsumm vonat, amin Nagyi látta a Jézuskát. Hazaszaladtunk, hogy megnézzük, hozzánk is benézett-e út közben. Már az utcáról láttam, hogy valami színes világít az ablakunkban. Aztán amikor felértünk...lássatok csodát! Asztaaaa! Még a szám is tátva maradt, olyan szép és nagy volt. Hogy mi? Hát a csancsanyon fa! És nagyon sok szép színes ajándék volt alatta. Hát ideért a Jézuska! Én mondtam a Nagyinak, hogy siessünk, hogy még találkozhassunk vele, de lekéstük. Azért nem bánkódtunk, mert rengeteg ajándékot hagyott nekem a fa alatt. Közben pedig úgy megéheztem a megilletődéstől, hogy a finoman illatozó karácsonyi vacsora elcsábított, és mondtam mindenkinek, hogy inkább teli pocakkal nézzük meg azokat az ajándékokat. Így asztalhoz ültünk hatan: Anya, Apa, Nagyika, Jappapa, Berci és én. Ettünk halászlét, rántott halacskát és rántott sajtot. A desszert pedig az Esztergomból szállítmányozott bejgli és zserbó volt. Aztán elkezdtem a bontogatást. Olyan sok volt, hogy félúton elaludtam és másnap tudtam csak folytatni. Kaptam hatalmas darut, ami távirányítós. De volt még kréta az utcai rajzoláshoz, hangszer gyűjtemény trombitával, dobbal, dinós könyv, bábszínház bábokkal, legóvasút, ami magától megy éééés egy pimpelhető Lightening Mcqueen piros versenyautó. És csak azok kedvéért, akik nem tudják mi az a pimpelés, a piros versenyautómat fel lehet tuningolni! Így már el tudom játszani a Verdák mesét is. Ezen kívül Bobedlit is kaptam (Bob Builder) és festős játékot. Másnap volt időm arra is, hogy kicsit jobban megvizsgáljam azt a híres nevezetes csancsanyon fát. Üveg díszek voltak rajta, így anyáék éberen figyelték minden mozdulatomat. Esélyem sem lett volna kicsit tüzetesebben megvizsgálni ezeket a díszeket. Viszont felfedeztem, hogy a fán is voltak olyan csoki illatú és formájú valamik, amikre azt mondták bölcs szüleim, hogy az a Jappapa orvossága! Ezt megkérdőjeleztem, de azért biztos, ami biztos inkább nem kóstoltam meg, nehogy a zöld doktor néninél kössek ki! Isteni kajcikat ettünk, Nagyi mindig sütött főzött, pedig a kistesóm sokszor nem hagyta aludni őt, mégis fitt volt. Játszott velem is nagyon sokat. Visszatérve a csancsanyon fára, felfedeztem, hogy répa van a tetején! Anyáék ugyan mondták, hogy az egy piros csúcs, de szerintem az akkor is répa volt és kész! Hamar eltelt a karácsony. És jött a Szilveszter. Na arról fogalmam sincs mi az. Én aludtam. Csak annyit tudok, hogy lencsefőzeléket kellett ennem másnap. Aztán Jappapával mondtunk egy versikét is: Répa retek mogyoró, korán reggel .... és itt én jövök: FELKELÜNK!
Jappapával és Nagyival voltam a játékteremben is. Már úgy ismerem a lecsapható bacikat, mint a tenyeremet. Aztán megmutattam Jappapának a fakakanál használatát a kádamban, majd a pirosversenyautót, amikor "Ejnye, bejnye! Na de ilyet csinálni!" rész van a filmben. Ez az, amikor a McQueen McQueen majdnem összeütközik egy vonattal. A papa egyetértett velem aban is, hogy a tombáj (=kombájn) elég ijesztő és hogy a csúnya zöld autónak nem kellene rosszalkodni. Amikor azt hiszik, hogy én rosszalkodom, akkor sem rosszalkodom, csak én vagyok a csúnya zöld autó. Néha pedig a Nagyi előtt bezár a waffeles, ő meg kinnmarad a lépcsőházban, aztán a somporós bácsi beengedi, vagy a darus autó elvontatja. Ez pedig nem nagy meglepetésre mind én vagyok: waffeles, somporó bácsi, daruskocsi.
Időnként pedig rohanni kell a Nagyinak is meg a Jappappának is, hogy elérjék az állj vonatot. Általában leklsik. Én vagyok a kalauz, a függöny a vonatajtó, ami mindig a nózijuk előtt csukódik be.
Mostanában korán reggel kell felkelnünk, mert már iskolába járok. 4-én mentem először, sajnos aznap Jappapának haza kellett mennie Esztergomba. Az első héten csak délig maradtam a suliban. Anya jött értem, de nagyon jó ott játszani. Bakancs a jelem, és minden reggel a hátizsákomban viszem a tízóraimat meg az üzenő füzetemet, amin piros versenyautó és Thomas vonat van. Amikor hazaértem Nagyi várt az ebéddel. Általában nagyon éhesen mentem haza. Mindig jól beebédeltem. A kedvencem a bukta, a palacsinta, és az aranygaluska az aranya nélkül. Aztán jött a hatórás tortúra: anyák nem hagyták, hogy aludjak. Alig bírtam fennmaradni, főleg ha a Nagyi kivitt sétálni. Ennek eredményeképpen fél hétkor úgy ájulok el, hogy még cumi sem kell! De reggel fél hatkor már fenn vagyok!
Egyik reggel suliba menet azt is láttam, ahogy elvitte a kukásautó a karácsonyfát. Le kellett bontanunk nekünk is otthon, apa meg kidobta az ablakon. A kukásbácsi pedig berakta a kukásautóba és bedarálta!
Az iskolába menetel nagyon szuper! Még havazással is megörvendeztettek! Apa így eszeveszetten elkezdett nekem szánkó után nézni! Még szerencse, hogy a Nagyi hozott nekem jó meleg síruhát, így nem fogot ki rajtam a -10 fokos hideg és a húsz centis hó. Az osztálytársaim és különösen szüleik ezt azért nem vették olyan könnyen, mint a mi családunk. Az autók többségének még csak téli gumija sem volt! A tanítónénim kedves, mind a kettő. Egyiket Cindynek a másikat Miekenek hívják. Reggel az udvaron van gyülekező, amit általkában én megúszok, mert anyával bemegyek a mosdóba. Délben pedig az udvaron várom anyát. Ha késik, és nincs ott, amint kiteszem a lábam az udvarra, igencsak eómeg tudok sértődni. Az udvaron pedig Basile szokott hozzám odajönni játszani.
Holnap majd... várjatok csak... ezek az illatok! Most szaladok, mert a pocakomban beindult a kajagyár! Kell hozzá a nyersanyag, ami a Nagyi husilevese és fütyülős répája lesz! Majd legközelebb folytatom...
