"Jajjajaj!" Mondom, ha valami olyan történik, amiért a Miku bá mérlegelhetné a virgácsosztást... Jó sok idő eltelt, mire újra hallotok felőlem és az én kis dolgaimról, de ahogy a felnőttek modnanák: annyi munkám volt, hogy ki sem látszottam belőle...
Először is, én asszisztáltam anyáék házassági évfordulójához. Végül is nélkülem nem lehet ilyen fontos eseményt megünnepelni! Kicsit besegítettem apának... anya szép terített asztallal várt bennünket, még pezsgőztünk is, és én adtam oda anyának apa virágját! Apa pedig kapott egy könyvet, amit megígért, hogy elmesél. Az a címe, hogy "Rosszcsont Peti vakarja a fejét". Egy aranyos kisfiúról szól. (A rosszcsont nekem szólt, a Peti meg apának.) Azóta is várom, hogy apa elmesélje. De nem nagyon van ideje, sokat dolgozik. Ha éppen nem dolgozik, akkor számokat varázsol a számítógépébe és kutat... biztos keresi a betűket a billenytűzeten...én is el szoktam hagyni a legoimat, ilyenkor ugyanilyen elmélyülten tudom keresni őket, mint apa. HA meg nem megy, akkor még minidg ott van egy megoldás. "Segíts, anya!" Ez a megoldás főként akkor nagyon ideális, amikor kiborítom a legósdobozomat, és apa mondja, hogy pakoljam össze.
Menet közben a szobám is átrendezésre került. Az új ágyacskám átkerült a másik oldalra, ahol régen is aludtam. A kiságyam tele van mindenféle kacattal, így már nem tudok belemenni. Azt anyáék átszállítmányozták a saját szobájukba oda, ahol akkor aludtam, amikor még nagyon kicsi voltam. Most már, hogy nem baba vagyok, hanem kisfiú - és már Eriknek hívom magam - én az új ágyikómban alszom. Mondtam is apáéknak, hogy a kiságyba majd megy a pici baba. Még egyelőre anya pocakjában van.
Volt ám még egy nagy esemény! Megkaptuk az új autót! Szép dzsandzsa! (=narancssárga). És olyan nagy, hogy "régi autó kicsi, új autó nagy, apa nagy", vagyis minden kényelmesen elfér benne. Én vagyok a tankolásért felelős. Olyan sok minden van benne, hogy csak na! Magától kapcsolódnak fel a lámpák, az ablaktörlők, fűthető az ülés, és nem kell a telefont felvenni, ha beszélni akarunk valakivel. Akkor mindenki hallja a kocsiban... és még annyi minden, hogy csak csuda! Ahogy teletubbyék mondanák: Csudás! (azt hiszem legalább is hogy valami ilyesmit mondtak...). Főként a középső doboz mézessüti-termelő üzemmódját szeretem. Amikor megyünk oviba, akkor mindig mondom apának, hogy kérek sütit, és valahogy mindig van ott mézes süti.... Egyébként még mindig apa visz reggel oviba, este pedig ő jön értem. Anya már nem vezet, mert nagyon nagy a pocija. A régi autónkat apa szépen lemosta, rendbetette és odaadtuk kölcsönbe Ingrid néniéknek, hogy vigyázzanak rá, mert az új autó mellé már nem fért be a "pici piros pözsó". Sőt, az új autó is csak úgy fér be a garázsba, ha becsukja a tükreit... És nem értettétek félre... nem apa csukja be, hanem az autó. Még nevet nem találtunk neki, pedig biztos szeretne már egyet. Igazából a színéről sem lehet eldönteni, hogy dzsnadzsa, vagy piop (=piros), vagy hogy esetleg bordó. Attól függ, mikor látjuk. Egyszer ilyen, egyszer olyan.
Reggel az oviba menetel előtt mindig mesét nézek. Először Teletubby, aztán jön a buszos mese, majd Elias, a hajós mese, és végül Plop a törpe. Közben valahogy mindig felöltöződök, megiszom a kakaómat és utána indulhatunk oviba. Amikor nincs ott a "fekete" ónéni (Erik óvónénije fekete hajú, Stien a neve), akkor nem nagyon szeretek oviba menni. Bár most jött egy új ónéni is, Marijke... őt szeretem, mert nagyon kedves, csak sajnos ő többnyire a kicsikkel van.
A nagy eseményeknek még mindig nincs vége erre a két hetes időszakra! Anyának szülinapja volt! Apával titokban készülődtünk... úgy csináltunk, mintha elfelejtettük volna, pedig nem is... anya megkapta a kedvenc filmjét dvd-n, meg babazenét, ami leginkább a kisöcsémnek szól, és egy piop cocka töntenyt (=piros kockás kötényt) virágok és puszi hegyek kíséretében. És mondtam anyukámnak, hogy "hip, hip Hujjá!"
És anyáék nagyon megünnepelték az első, saját magamtól legoból épített ketyerét, ami nem más mint egy daru! Nem is akármilyen, meg lehet nézni! A vasótállomáson láttam mindig, amikor arra jártunk, ahogyan ott építkeznek, és megpróbáltam kreálni egyet! Úgy látszik Keresztanya és Keresztapa ezt is megsejtették, mert küldtek nekem egy szép pólót, amire az van ráírva angolul, hogy "ezt a pólót San Fransiscoban egy olyan valaki vette nekem, aki nagyon szeret"!
