Síelés is volt meg táborozás is. Kinek mi jutott. Nagyika meg Nagypapa eljöttek hozzám még múlt héten pénteken, így mi együtt táboroztunk idehaza, amíg anyáék síeltek Franciaországban. Apa és anya mesélte, hogy még éjszakai sítalpas túrán is voltak. Azt is megígérték, hogy jövőre már engem is elvisznek, de síelni csak két év múlva tanulhatok meg. Igazából nem sürgetem őket, mert fogalmam sincs, hogy az mi. Azt láttam a képeken, hogy valami furcsa hosszú fadarabokkal, meg a olyan hosszű pálcikaszerűekkel kalimpálnak, de hogy pontosan mit tesznek vele, nem tudom. A hegymászást már itthon is gyakorolom. Pontosabban a falmászást. Apa is teremben szokta. Igaz nem a polcon, de nekem az is megteszi. Két teletabi között erre is van időm. Szegény Nagypapa! Azt mondta, hogy teletabi mérgezése van! Nekem még nem jött elő. A nagypapa biztos nem eszik elég vitamint! Bár van egy új teletabis dvd-n, amiben van egy maci, aki olyan furcsán táncol. Legalább is azt mondják, hogy az tánc. Na hát, nekem erről más a véleményem. Hiába mondtam, hogy nem tetszik, a filmből sosem akar eltűnni. Így ha az a rész jönm nagyon ideges leszek, és sírni támad kedvem. Hogy ezt megelőzzem, odaszaladok a dvd lejátszóhoz, veszekszem egyet út közben a macival és kiveszem a filmet. Persze nem kell megijedni, mert nem maradunk teletabi nélkül. Van másik dvd! Úgyhogy lehet továbbra is énekelni, hogy "Nincs hová ülnöm, nincs hová ülnöm...". Persze nme azért, mert olyan nagy a rumli, mint Tabiéknál, hogy Lala le sem tud ülni. Ha előhagyok valamit, Nagyi elpakolja. Apa morog, de elpakolja, anya meg elpakoltatja velem. Szóval amúgy van hhová ülnöm, csak énekelni lehet, hogy nincs.
A Nagyikáékért anyával mentem a reptérre. Azt hittem mi utazunk, de egyszer csak megjelentek Nagyikáék. Nagyon megörültem nekik. És mivel nem tudtam, hogy kinek adja először puszikát, egyszerre adtam mindkettőjüknek. És Nagyiék még a hintalovacskámat is elhozták. Kicsit szét volt szerelve, még a zabla sem volt rajta, talán ezért volt olyan szófogadatlan. Hazafelé annyi sok csomagot kellett bepréselni, amit anya megrendelt Nagyiéktól, hogy kész csoda, hogy befért. Nem is tudom, hogy engedték ezt a sok mindent fel a repcsire. Lehet, hogy azért késtek, mert a súlytól a repcsinek állandóan felfelé kellett tartania. A Nagypapának kellett fogni a csomagtartófedelet az ölében, mert az sehova nem fért már el. És hogy Nagyit újra bevonjam Erik mozgalmas életébe, nyakon öntöttem magam egy fél üveg vízzel, így a Nagyikának kellett átöltöztetnie. Későn értünk haza, apa mégsem volt otthon. Sokáig dolgozott. Másnap meg elmentünk bevásárolni, és apa is szaladgált, aztán elbúcsúztak tőlünk és elrohantak síelni. Egy hétre. A Nagyikáék vittek addig oviba, és hoztak el. A Nagypapa nélkül nem voltam hajlandó bemenni az oviba. Délután pedig, amikor értem jöttek, elmentünk a parkba. Gyorsan elszaladt a hét. Anyáék szombaton este értek haza. Hoztak nekem egy olyan repcsit, mint a régebbi volt, csak ez most kék színű. Még ilyennel én nem utaztam.
Másnap, azaz vasárnap, apa otthon maradt dolgozni. Mi meg Nagyiékkal és anyával elmentünk Maastrichtba a Karneválra. Úgy, mint tavaly. Az idén én is kaptam sityakot, olyan macis bukósisakot és a Nagypapának is, meg Nagyikának is volt csingilingis sapija. A karneválon anya ki is festette Nagyiékat. Nagyi nagyon viccesen nézett ki. Pöttyök voltak az arcán. Nagypapa meg bajuszt és szakállt növesztett. Először nem is ismertem meg. Anyának meg csókos szája voltm tündérboszi sapival. A Karneválon megnéztük a felvonulást. Előttünk egy jó nagy darab néni állt, tollas sapkával a fején. Az eglsz kilátást eltakarta. Anyának úgy kellett trükközni, hogy kilássunk. Ráadásulm ahányszor megfordult, mindig végigsikálta anya fogait a tollaival. Egyébként szép színes tollak voltak. El akartam kapni, de nem sikerült. Mindig akkor fordította el a fejét, amikor már éppen megkaparintottam volna. És ami még furibb volt, hogy anya nem is szólt rám, hogy nem szabad.
Már nem emlékeztem rá, hogy ilyen sok minden volt. Ettünk halat meg rákot. Ez utóbbi nekem nagyon ízlett. El is ettem anya elől. Mikor hazaértünk nem nagyon kellett minket altatni. Szerencsére nagyon szép napos idő volt, így a január ellenére nem fagytunk át.
Apa még aznap este beállította az új tévénket. Nagyon szuper! Most már moziméretben nézhetem a teletabit, és apáék sen szólnak rám, hogy ne nézzem olyan közelről. Mostanra már megbíznak bennem, hogy rendesen kezelem a hifit is. A Nagypapának is én mutattam meg, hogy kell a lemezt kivenni, meg betenni, és hogyan kell rajta beállítani a hangot. Az új tévét még nem tudom rendesen kezelni. Csak a ki-be kapcsolás megy, de az nagyon könnyen, mert nem kell gombot nyomni, csak hozzáérni. Az új tévével jött egy doboz és másik két távirányító is, és így nagyon sok gyerekfilmet tudok nézni már. Ráadásul a távirányítóink száma 5-re növekedett. Ebből egyet használhatok, a többi tabu! Az új dobozt egy bácsi szerelte. Nekem nem volt agyon szimpi, de legalább megcsinálta a tévénket.
Tegnap nem kellett oviba menni, mert szünet volt. Így egész nap játszhattam a Nagyival. Kedden későn mentem oviba, és anya elég korán is jött értem, mert kivittük a Nagyiékat a reptérre. Sajnos elmentek. De már új repülőtérről mentek. Nagyon fognak hiányozni. Nem baj, majd beszervezek anyának egy-két vizsgát, és akkor újra talizunk!
