A mamáék hazautaztak a papa régi autójával. És még kaptam mindenkitől búcsúajándékot is: három matchboxot - egy versenyautót, egy repcsit, meg egy traktort. Azok szoktak az anyával együtt épített, lego parkoloházamban megállni. Márkot már várta a suli, pedig mondtam neki, hogy maradjon, olyan jókat játszottunk együtt. Engem is vár a suli, de én még nem mehetek most novemberben, mert nem jártam még bilire és pelusom is volt még. Egy hét eltelt a szokásos napi rutinnal. Anya elvitte a kistesómat megmutatni pocakostól a doktor néninek. De nem a zöld doktor néninek, akihez mostanában én is megyek, ha valami van! A zöld doktor nénit (=zöld ruhában jár) nem szeretem. Nem vagyok jóban vele. A régi doktor bácsihoz meg már nem járhatok, mert az csak pici babákat gyógyít. De anya nem ehhez a zöld doktor nénihez vitte a kistesómat, hanem ahhoz, aki anyát is szokta olyan képernyővel nézegetni. Valami hang izén vagy izé hang. De az nem ad hangot, csak úgy hívják. A doktor néni meg mondta anyának, hogy a pici baba elkezdett ugyan megfordulni, de félúton meggondolta magát anya pocijában és kersztben fekszik. Így kapott még néhány hetet, hogy tovább forogjon, és ha nem akkor anyának be kell menni a kórházba. Én nem akarom, hogy anya bemenjen a kórházba, ezért inkább beszéltem a kistesóm fejével. Amúgy is szoktam vele beszélgetni. Megsimogatom anya hasát és bekiabálok a pocakjába, hogy "pici baba mozogj!" és akkor általában mozog is.
Időközben megérkezett Oma is. Húha... annyi mindent hozott nekem! Kindertojcit, meg gyurmát kinyomóval, meg kirakót, könyvet. A nagypapa rudit is küldött nekem. Először nem ismertem a gyurmát, de nagyon tetszik. Sok színes gyurmám volt. Azt össze gyúrtam, és sötét zöld lett. Viszont nagyon jó pofa dolgokat lehet belőle csinálni. Apa autót csinált, anya kutyust, nagyi megtanított gombócokat csinálni belőle. Nagyon sokat lehet vele játszani. Sajnos a kinyomóm eltörött, de egyik nap, amikor hazajöttem az oviból, kaptam egy másikat a nagyitól. És mivel a Nagyi hozott apának egy új kávéfőzőt, apa nekem adta a régit, így azzal is lehet gyurmázni. A gyurma jöhet, reggel, délelőtt, délután és este. Éjszaka csak azért nem, mert foltot hagy az ágyamon. Ha egy kicsit mást akarok csinálni, akkor sütök a nagyival "alma pite", az is olyan, mintha gyurmáznék, vagy segítek neki elmosogatni. "Habos víz Oma, tiszta víz Erik", vagyis csak Oma mosogathat a habos vízben. Én meg felveszem anya piros tönteny-et és tiszta vízben elmosogatok. Néha történnek kisebb-nagyobb katasztrófák. A múltkor kiöntöttem a vizet - de csak véletlenül. Tényleg véletlenül - most az egyszer! Mondtam is apának, hogy sok víz van a szőnyegen, és a Nagyinak fel kellett hajtani a szőnyeget, hogy megszáradjon. Aztán mikor apa megkérdezte, hogy ki öntötte ki, akkor inkább elkezdtem az új autóról beszélni. Kakaót melegítek a mikroban, és amikor az lejár, akkor "csingili"-zik. Utána még jöhet egy kis dominózás a gyümölcsös dominoval, amit szintén a Nagypapa küldött, és lefekvés előtt és legozás után, egy kis könnyed esti gondolkodásnak a Rubik kocka kirakására koncentrálunk apával.
Amikor Nagyi megjött, elmentünk együtt sihuval Berge (=Blankenbergebe), a tengerpartra. De olyan hideg volt, hogy csak csuda. És akkora hullámok voltak, hogy még olyat a Nagyi sem látott. Hogy ne kelljen hazajönni, bementünk a fehér terembe, ahol rengeteg autó, vonat, dinó, meg mindenféle olyan volt, amibe ha pénzt dobunk, akkor megy. Az összeset kipróbáltam. Kaptam egy sárga lasztit is, és jól beebédeltem kolbásszal. Késő este értünk haza. Na akkorra úgy elfáradtam, hogy beájultam. Még rosszalkodni sem volt erőm.
Pedig, tudok ám én rosszalkodni. Főleg, ha egy hétig nem megyek oviba! Hétfőn és kedden ugyanis szünet volt, utána meg beteg lettem. Köhögtem, de nagyon. Anya is beteg lett. Apa egy kis torokfájással megúszta. Mivel a zöld doktor nénit nem lehetett elérni, elmentünk anyáék háziorvosához. Aranyos néni volt. Anyának nem adott semmi gyógyszert. Amit meg nekem adott nem használt, így anya még betegebb lett, engem meg elvitt a zöld doktor nénihez. És persze nem hiába nem vagyok én jóban ezzel a doktor nénivel. Na mit adott? Azt az inhalálós motort. Napi 3-4-szer szívhatom azt a záptojás szagot. De nem volt kecmec. "Muszáj" - mondta anya! Erre én, hogy "nem muszáj"! Erre anya, jó, akkor "nem muszáj" csak kell! Hát erre már nem tudtam elég meggyőző érvvel előállni, a sírás meg nem használt. Úgyhogy előbb- vagy utóbb csak a számra került a maszk! De aztán a hintalovacskámat is megmotoroztattam! A betegség miatt nem mentünk se a terembe, se sehova. Csak otthon lehettünk. A Nagyi meg ügyesen kihasználta az időt, és lekapta pelust. Öt nap alatt szobatiszta lettem! Annyira, hogy most már egyedül járok wc-re. Ha egyedül megyek, akkor bili, ha meg nincs kedvem bilizni, akkor megkérem anyát, apát vagy Omat, hogy fogjon meg a wc-n, nehogy beleessek. Nézett már nekem a család olyan wc-re való ülőkét, de nekünk még a klotyeszunk is különleges: nem szabvány és a gyerekülőke beleesik a lukba. Megbeszéltük, hogy pelus csak pici babáknak kell, Eriknek nem. Így éjszaka sem kell már. Az oviban még vannak gondjaim, mert ha nem a fekete ónéni van ott, van, hogy nincs türelme az ónéninek, és akkor becsurog. Olyankor másnap nem is akarok menni.
Amikor már jobban lettem, ami sajnos anyáról még mindig nem mondható el, és elmentem oviba, eljött hozzánk a Basile játszani. Rakott krumplit vacsoráztunk! Képzeljétek! Nem ismerte a rakott krumplit, de nagyon ízlett neki. Aztán a Nagyival hárman sütöttünk alma pite. Sajnos Basile-nak haza kellett menni. Azóta is nagyon szeretnék vele játszani, de valahogy sosem jön össze.
Így a somprojó (=sorompó) bácsisat is csak Nagyival tudom játszani. Nagyi át akar menni a sompojon, de ha nem szol a sompojo bácsinak, akkor nem tud, mert nem emelkedik fel. Ha szól, akkor a sompojó bácsi csak akkor emeli fel a sompojót, ha éppen nem jön a dzsumm vonat! Így indulunk az Omval reggelente az oviba. Mostanában oviba menet megvesztegethető vagyok egy Milka nápolyira és együtt olvasszuk ki a pici piros pözsót a jégpáncélból. Sietni kell ám, hogy a rendőr bácsi nehogy elvigye a kocsit, benne a csokimmal. A ház előtt ugyanis csak parkolóórával lehet parkolni. Az egy olyan kék játékóra, amin be kell állítani az érkezés idejét és két órát lehet vele parkolni. Ezért állandóan át kell állítani, amit ha elfelejtünk, akkor a rendőrbácsi vagy egy fecnit tesz az ablakunkba - ami szerintem nem vészes, mégis mindenki aki ilyet kap azonnal ki van akadva, vagy szimplán nem találjuk az autót a csokimmal együtt ott, ahol hagytuk.
Megtanultam egy új dalt is. Régebben már tudtam mutogatni a hullámos Balatonost, de azóta tudom az "Ég a gyertya, ég...", a "Süss fel nap", "Lánc, lánc" dalokat is. Sőt a Mikulás bácsinak is tanultam egyet, amiből csak bizonyos részeket mondok, és még téli képet is küldünk haza a mamának a banki mikuláshoz:
Hull a pelyhes "fehér hó",
Jöjj el kedves "Pélyapó",
Minden gyermek "várraár"
Vidám ének "hang szál"
Van zsákodban minden jó
"Piros alma, mogyoró"
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
Kedves, öreg "Pélyapó"!
És tényleg hullott nálunk a hó. Sőt mi több! Szakadt! Itt ilyen nem szokott lenni. Láttam, hogy a gyerekek kimentek és építettek hóembert. Sok kicsit, meg egy nagyot. Mi is kimentünk megnézni Omával. Felvettem az új sírucimat is! De olyan brrr hideg volt, hogy gyorsan be kellett jönni. Utána nagyon jól esett a meleg fürdő. Anya esténként szokott nekem karácsonyi dalokat is dudorászni, úgy alszom el mindig. És megebszéltük apával, hogy elvisz a munkahelyére, mert odamegy hozzájuk a Mikulás bácsi. Remélem hoz nekem ajándékot, mert én igyekszem nagyon jó fiú lenni. Igaz ezzel a szüleim nem mindig értenek egyet, de hát nem tudják értékelni például a művészi hajlamaimat, főleg, ha azt a falon vagy az asztalon produkálom....
Arra is rájöttem ám, hogy én is tudok úgy varázsolni, ahogy apa! Nem is varázsol! Csak eldugja, ami a kezében van! Csak azt mondja hozzá, hogy "csibiu, csibiu, hurrááá!" vagy valami hasonló... És ezt hívják varázslásnak! Azt hittem, ez nagyobb szám...
Anyának közben névnapja is volt! Tegnap ünnepeltük! Nagyi ünnepi vacsit csinált, meg képviselő fánkos tortát! Azzal köszöntöttük anyát, meg virággal amit apa, meg mamáék küldtek!
Mondtam is anyának, hogy hip-hip-hurrá!
Boldog névnapot Anya!
Sokan hívták anyát emiatt tegnap, és egész nap csengett a telefonja! Csak szegény anyának se hangja nem volt, se hallani nem hall a megfázástól!
Ja, azt nem is mondtam, hogy a kistesómat megint megkukcskálták. És halgatott rám és apára! Mondtuk neki, hogy forduljon meg, mert nem akarjuk, hogy anya kórházba menjen! És megfordult. Így most mindenki örül, mert anyának van ideje meggyógyulni, mielőtt hazajön a kistestvérem. Én pedig most megyek a Nagyival a játszótérre! Puszi mindenkinek! És ígérem jelentkezem hamarosan!
