Hull a pelyhes ... (2006. december 7.)

... fehér hó! Bizony, bizony! Nálunk ugyan 17 fokkal kezdődött Mikulás napja, és mégis esik a hó, ha kinézünk az ablakon! Bekukucskálnak hóemberkék, Mikulásbácsik, és harangok lógnak az ajtókon. És a folytatás: jöjj el kedves Télapó! El is jött! Anya azt mondta, hogy nagyon jók voltunk az idén apával, és ezért rengeteg ajándékot hozott nekünk a Mikulás. Hát igen! Én is sokat segítek ám anyának! Még főzni is! Az idén reform-bio mikulás jött. Csupa érdekes gyümölcsöt hozott! Az egyik olyan, mint egy nagyra nőtt krumpli, csak kicsit pirosas, és még nem tudom mire jó. Anya azt mondta, hogy mangó, de az nem így néz ki. Amit én szoktam enni, az 200 grammos, kerek, és olyanban van, mint a cumisüvegem. A belseje meg narancssárgás és nagyon fincsi. A másik meg olyan illatú, mint a kedvenc gyümölcslevem, nagy zöld, kemény és szúrós levelei vannak a tetején, egyébként pedig olyan sárgás. Van ám Rudink is, meg Frosty a hóember, akik a polcon lógatják a lábukat! Még nem sikerült megkaparintani őket! De időzítés kérdése az egész! Mindenkinek kellemes Mikulást ha jók voltatok, és jó nagy virgácsot, ha rosszak!

Négy lábon jobb, mint kettőn! (2006. december 1.)

Tényleg jobb négy lábon állni. Akkor is ha állok, jobb, ha anya két lába is a földön van. Akkor biztosabban állok. Azt még nem tudom, hogy anya meg apa hogy csinálja, hogy ők csak két lábon állnak és nem dőlnek el, mint a krumpliszsák vagy mint én!

De a mai napon rájöttem, hogyan kell négykézláb menni! Bizony! Eddig is tudtam, hogyan kell állni, meg előre hátra hintázni, de csak ma jöttem rá, hogy ha teszem az egyik kezemet, majd a másikat, és ugyanígy a lábaimat, anya nélkül is eljutok oda, ahova szeretnék! Nagyon tetszik! Most reszkessetek polcok, könyvek, terítők! Nincs megállás!

Újra belga baba vagyok! (2006. november 30.)

Mióta visszaértünk apához nem sok időm van ám játszani. Fontos dolgom van minden nap: lerámolni a polcokat! Ha tudnátok, hogy az micsoda munka! Főleg így, hogy anya állandóan visszapakolja. Már az is elég fárasztó, hogy meggyőzzem anyát, hogy nekem a polchoz kell jutni, de a neheze még csak azután jön. Először az újságokat, táskákat, videokazettákat, majd a kisebb könyveket kell lerámolni. A sorrend nagyon fontos! A nagy könyvek és mappák csak ezután jönnek! Azért van ennek jelentősége, mert addigra általában elfáradok, és akkor lehuppanok a popsimra. Visszaállni csak akkor tudok, ha a nagykönyvekben megkapaszkodom. A kicsik nem bírnak el. Én igazából azokat a szép porcelán babákat is lepakolnám, de valahogy azok egyre feljebb vándorolnak. Amikor már éppen elérném, egy polccal feljebb kerülnek. Nem baj, előbb-vagy utóbb a polcoknak is vége van!

Ezen a dolgon az sem változtatott, hogy meglátogatott bennünket Melinda, anya unokatestvére. Igaz akkor elmentünk vele első nap várost nézni. Megmutattok hol lakunk, melyik kávéházban szoktunk kávézni, és hogy hol van apa kedvenc csokiboltja. Anyához hasonlóan Meli is igen furcsállotta a svábbogaras teret. Aztán Meli meglátogatta Brüsszelt és a múzeumokat. A baj csak az, hogy nagyon hamar eltelt az a pár nap. Pedig a végén már olyan jókat játszottunk, és addigra Meli is megszokta, hogy reggel fél hatkor kelek. Szegény első napon még minden zajra felébredt, főleg arra, ahogyan glutyizom be a hamit reggel. De aztán egy-két nap után már nem zavarta. Pedig én is és anyáék is nagyon igyekeztek csöndben lenni. Remélem Meli nem ijesztettünk el attól, hogy megint meglátogass bennünket!

Anya és Meli szombaton kimenőt kaptak, én meg apával fiús estét tartottam. Már amennyire, mert nagyon hamar elnyomott az álom... Anyáék Samurai vendéglőbe mentek, és japán samurai készítette nekik a hamit. Hát szerintem mi apával nagyon jól tettük, hogy nem mentünk. Ehhetük volna azokat a halakat, meg csúszós kajákat meg ilyeneket. Mi férfiak nem szeretjük csak a rendes kaját. Anyát ezért is engedte el apa, mert szerintem ő titkon örült, hogy nem neki kell anyával sárga kaját enni. Anyának és Melinek viszont nagyon tetszett. Azt mesélték, hogy olyan asztalnál ültek, ami igazából egy hatalmas sütőlap volt. A samurai szakács pedig bűvésztrükkökkel kápráztatta el őket. Még japán köntöst is kaptak a vacsihoz, és pálcikával kellett nekik enni. De aztán mondta anya, hogy a harmadik fogásnál hoztak nekik kést meg villát. Biztos megsajnálta őket a pincérnéni, meg félt nehogy éhen maradjanak. Hétfogásos vacsit ettek. Tokyo és vegetáriánus menüt. És annak minden részét ott sütötte és vagdosta meg fűszerezte előttük a samurai. Repkedtek a borstartók, a kések meg a tojások a tányérokba. Anya azt mondta, hogy neki a szezámmagos csirke ízlett a legjobban, meg az elején a rákszirom, amit valami nagyon erős szószba mártogattak. De mondta, hogy a szusit meg a sült tofu nem volt fincsi. Szóval egész elégedettek voltak. Legalább is ahhoz képest, hogy japán kajáldába mentek!
Ami engem illet én maradok a saját grillcsirkés főzelékemnél. Az biztos! És azt nem lehet elrontani.

Szóval hétvégén több ünneplés is volt. Egyszer azért, mert anyának szombaton volt névnapja, így apa játszott velem reggel, csinálta a hamimat, és anyának is ágyba vittük a reggelit. Anya még Sudoku könyvet is kapott. Úgy belemerült a rejtvényfejtésbe, hogy elfelejtett este lefeküdni, így másnap nagyon álmos volt. Aztán ünnepeltünk azért is, mert én hét hónapos lettem. Megkaptam életem első Legoját, egy fáncsi legot, és egy lasztit, amivel jókat lehet focizni. Apa pedig kapott egy fincsi vakondtúrás tortát túrás nélkül. Csak úgy banános mogyorókrémeset. Na meg persze az elmaradhatatlan husileves, és apa kívánságára pörkölt nokedli és ubisali volt a menü. Julcsi is átjött ebédre. Sajnos, hamar el kellett mennie délután, így nem nagyon találkoztam vele, mert én közben kidőltem, olyan álmos voltam. Mire felébredtem, már nem volt itt. De legalább ő is kapott egy kis husilevesenergiát.

Hami téren sokat változott az ízlésem. A kedvenc főzelékem a grillcsirkés paradicsomos rizs lett. Kedvenc gyümölcsöm a trópusi vegyes kompót. Desszertnek meg nagyon szeretem a vanília pudingot. Amikor mág szopiztam akkor is ettem olyat. Ez hasonlít rá, bár nem annyira fincsi. Szóval továbbra is szeretem a hasamat, ez látszik a képeken is! Akkor pocim lett, hogy a pelust anya nem tudja összehúzni rendesen, ezért állandó pisibaleset ér. Így sokszor kell öltözni.

Az öltözködésnél nem reklamálok már. Ha ülve öltözködünk, akkor sok mindent meg tudok közben vizsgálni.

Apával szoktunk menni hétvégente nagyokat sétálni. Nagyon nagy a nyüzsgés a városban. Mindenki készülődik az ünnepekre, kivéve az időjárás apót. Ő meg van egy kicsit zavarodva. Azt hiszi, hogy tavasz van. Nálunk ugyanis süt a nap már napok óta, és olyan kellemes tavaszi meleg van. Legalább is anya azt mondta, hogy ez olyan tavaszi idő, mert hogy én tavasszal születtem ugyan, de nem emlékszem, hogy akkor milyen idő volt. Hét közben aanyával is sokat sétálgatunk, de apával más. Olyankor olyan sokat játszunk. Amióta fel tudok ülni a babataximba, azóta azt is nagyon szeretem. Onnan mindent lehet látni. Autókat, buszokat, bringákat, és ha nagyon elfáradok szuszókálok egy kicsit. Ráadásul apával és anyával szombaton délután el szoktunk menni egy kávéházba, ahol van egy kedves néni. Amióta látta, hogy én előszeretettel játszom a kávés tálcán lévő papírterítővel, kettőt is szokott rátenni nekem. Ugyanis elég hamar összegalacsinosodnak meg elszakadnak, de a kettővel eljátszogatok, amíg anyáék megisszák a kávéjukat. A kávézóban szoktak lenni érdekes emberek is. Az idős bácsik és nénik nagyon kedvesek. Mindig mosolyognak. Én visszanevetek, és ennek nagyon szoktak örülni. A múltkor volt egy olyan író bácsi kinézetű bácsi, aki nagyon érdekes dolgokat csinált. Írogatott, olvasgatott valami nagyon vastag könyvet, és közben vagy 10 csokit befalt. Meg akartam nézni, de anyáék nem engedték, hogy odamenjek és megrángassam a kabátját egy kicsit. Aztán megkaparintottam apa tálcáját. Apa azt mondta, hogy friszbizzek a bácsival. Aztán ha visszadobja a tálcát, akkor mérges lett. De mi az a friszbi? Azt a mai napig nem fejtettem meg.

Az alvás továbbra is jól megy - éjszaka. Nap közben nem hagyom anyát, hogy unatkozzon. Éjszaka viszont rendes vagyok, mert megkeresem a cumimat, ha elvesztem. A kisvakond is túr, na én lelestem a videóról, hogyan csinálja, és éjjel én is végigtúrom körbe-körbe az ágyamat a dugó után. Anyáékat csak akkor ébresztem fel, ha nem találom, például, mert kiesik a kiságyból. Ma éjjel nagyon rosszakat álmodtam, nem tudtam aludni. Így anya és apa odavettek maguk közé. Ott aludtam reggelig, amíg apa el nem indult dolgozni.