Néhány napja nagyon olyan rosszalkodós kedvem volt, de valahogy nem sikerült sem a szüleimet sem Omát a sodrából kihozni. Pedig elhihetitek, igyekeztem nagyon! A nagyi szerencsére korán értem jön az oviba és mindig elmegyünk a játszira hintázni, meg boltba tojcit venni, meg a vonatokat megnézni, ezért néha leszerelhető vagyok. De nem mindig! Persze okosan csinálom ám, mert ha valaki eljön hozzánk, akkor olyan szófogadó leszek, hogy csak csuda! Na persze mielőtt valaki rákontrázna, hogy ez nem is így van, ez a Mamáékra és Nagyiékra nem érvényes! Egyébként - ahogy apa is mondaná - áldott jó gyerek vagyok! Persze apa ezt nem rám szokta mondani, hanem magára!
Azt hiszem, most jókívánság dömping következik, mindenféle okokból.
Keresztapának szülinapjára,
Papának névnapjára,
Tündinek szülinapjára
érjen oda ez a pár szó, és helyettetek én azt kívánom, hogy essen a szép hó!
De csak azért, mert azt én nagyon szeretem ám!
És Böbének is volt nevenapja, úgyhogy ezeket a jó kívánságokat, reméljük, ő is - késve bár - de megkapja!
Ezeket megüneplendő ma ellátogattam a Nagyival a tengerpartra, ahol ugyan nagyon rossz idő volt, de mi elmentünk a "fehér terembe" játszani. Ott felültem a nagy autóra meg a lovacskára, és bacikat csapkodtam kalapáccsal. Jól be is ebédeltünk egy incsi-fincsi helyen, aztán még bitangoltunk egyet és hazavonatoztunk. Este meg is lepődtek anyáék, hogy 8-kor már az ágyamban voltam és 8:05-kor már az angyalkáimmal álmodtam....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése