Ez a hónap elég érdekes volt, mondhatom, hogy kaotikus. Anya meg apa össze vissza rohangálnak, hol hazajönnek, hol nem. Az egyetlen biztos pont: Japppapa és Oma. Tudjuk, hogy ők jönnek felváltva és vigyáznak ránk. Mindenesetre nem tudom, ki tervezte meg a Nagyiék jövés- menését, de az biztos, hogy nem volt összehangolva. Először is Oma mindig mondta, hogy sosem találkozik Jappapával, mert mindig egy napon utaznak. Másodszor pedig, mindig akkor van szülinap, amikor a szülinapos nincs itt. Így Nagyit akkor ünnepeltük, amikor Jappapa itt volt, Jappapát meg amikor Oma volt itt. Anya pedig nem is volt itthon a szülinapján.... mindig csak dolgozik, meg dolgozik. Ebben a hónapban el kellett neki utazni Dublinba, és Isztanbulba is. Isztanbulba apát is magával vitte, így hármacskán maradtunk Omaval meg Bercivel. A szülinapos gondok így nem oldódtak meg, de anyáék kitalálták, hogy akkor adnak két napot Jappapának meg Omának, hogy találkozzanak, és lerendezzék az ügyes-bajos dolgokat a postán, a biztosítóval meg ilyesmi. Jappapa végül visszajött, és apa meg elment Londonba néhány napra dolgozni, az ottani bankba.
Persze, mondanom sem kell, hogy Berci pont ezt a két napot választotta arra, hogy beteg legyen. Nagyon magas láza lett, és nem volt semmi más baja. Anya beszaladt vele a kórházba, és nem is engedték őket haza. Mi Jappapával itthon voltunk, ők meg bent a kórházban. Aztán Bercinek elmúlt a láza, hazajöttek és a kisöcsém jobb volt, mint új korában!
Azért mentünk ám ide-oda. Főleg a Kermis volt izgi három hétvégén át. A Nagyi pedig úgy tud futni, mint a nyúl! Szaladt utánunk, amikor bicajozni mentünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése