Mi - közös erővel a kiscsaládi kupaktanács - próbáltuk megfűzni már Jappapát, hogy teljesen fölösleges neki és Omának annyit repülőzgetni ide-oda, egyszerűbb lenne, ha kiköltöznének. Nem hitte el nekünk először, de Jappapa itt ragadt. Kénytelen volt megsajnálni Bercit és engem, mert anyáéknak nagyon sokat kell most dolgozni, és nincs idejük értünk jönni a suliba meg a bölcsibe. Így ha Jappapa nincs, akkor aludhattunk volna a lábtörlőn... Jappapának sem kellett kétszer mondani, azonnal megsajnált bennünket, és megegyeztünk, hogy marad még tíz napig, amíg Oma váltja őt.
Az első nap az iskolában találkoztam az új tanítónénimmel, Juf Biekevel. Aranyos tanítónénim van, nagyon szeretem. Mondtam is anyáéknak, hogy írjuk meg a Jézuskának, hogy neki is hozzon ajándékot! Az első napom rövid volt, mert szerdára esett. Jó volt újra találkozni Romyval, már nagyon hiányzott nekem. Meg szoktam fogni a kezét, ha megyünk valahova, és elkalapáltam Joyt, amiért bántotta őt. Sajnos, Arno és Xso nem akartak velem játszani. Pedig én nagyon igyekeztem velük ugyanolyan kedves lenni, mint Bercivel. Nem értem. Berci visszacsap, és játszik velem, Arno meg szimplán nem szól hozzám. Aztán meg elveszik a sapkámat és lökdösnek. Nem akartam elmesélni anyáéknak, de aztán Jappapával megbeszéltük az új stratégiát. Másnap meg majdnem elkéstünk a suliból, mert én mondtam Jappapának, hogy menjünk a Kukás autó után, ő meg ment a Kukás autó után. A baj csak ott volt, hogy a kukásautó nem jó irányba ment.
Hétvégén elmentünk Disneylandbe, Párizsba. Az olyan sokat kocsiban ülős hely, de utána mindenféle dolgot ki lehetett próbálni. Jappapát felcsábítottuk a Dumbora, de a legizgalmasabb a kalóztanya volt. Ott féltem egy kicsit, de apa mondta, hogy kalózok már nincsenek, ez csak játék. Még a hajónk is lezuhant egy vízesésen. És minden égett. A legvégén pedig én vezettem az autót, és sokkal ügyesebb voltam, mint anya! Japppapa meg is jegyezte, hogy ő nem is érti...
A Jappapa már elég edzett. Nehezen lehet kihozni a sodrából. Anyáék azonban nem annyira türelmesek. Igazán harapósak tudnak lenni, ha Bercivel verekszünk, és azt nagyon nem szeretik, ha nem azt csinálom, amit ők akarnak. Csak azt nem tudom, hol van itt az igazság. Anyáék minig azt csinálják amit ők akarnak, akkor én miért nem? Már Berci is jó úton haladt a vásott gyerekké váláshoz, de aztán ő is kikapott. A bölcsiben még a sarokba is beállították, mert verekedett. Aztán anya is rászólt. Elég jól lehet őt gyappasztani, de ha megelégeli, akkor jobb ha gyorsan futsz, mert elég nagyot tud csapni a kisöcsém! Múltkör jól behúztam őt a csőbe! Nem tudott olyan gyorsan szaladni, mint én - egyébként a Tanító néni sem tud elkapni! - és nőtt egy jó nagy púp a fején! De nem baj, mert a Jézuska nem látta, hogy rosszalkodtunk, mert felhős volt az ég! (megjegyzés: Eriknek, amikor rosszalkodott, mondtuk, hogy nem hoz ajándékot a Jézuska, ha látja, mit csinált. Itt tudta, hogy rosszat csinált, de megmagyarázta, hogy a Jézuska miért nem látja!)
Jappapa hazament, elszaladt ez a tíz nap. De jött Nagyi. Amikor jött értem az iskolába, nagyon szomorú voltam, mert Romy azt mondta, hogy már nem a barátom, mert ellöktem, és Arno, Xso és Loik pedig azt mondták, hogy én nem tudok focizni, ezért nem játszhatok velük. Elmondtam Nagyinak is. Nagyi elmagyarázta, hogy mit kell mondani, meg csinálni a gyerekekkel, hogy barátkozzanak velem. Még focizni is kijött velem a kertbe, hogy gyakoroljunk. Ki is próbáltam az új stratégiát, és játszottak velem a fiúk!!! Most már az sem zavarja őket, hogy én vagyok a legkisebb az osztályban. Romy pedig újra a barátom lett.
A hétvégén szülinapi partira mentünk abba a bölcsibe, ahova Berci jár. A bölcsi volt 15 éves. Volt ott mindenféle jó dolog. Kaptam a régi óvónénimtől fagyit, homokoztunk, horgásztunk, aztán amikor Berci elfáradt, hazavittük a lányokat meg a kicsiket (értsd Bercit és anyát), mi férfiak meg elmentünk a Merci szalonba megnézni azt a versenyautót, aminek felfelé nyílik az ajtaja. A vasárnap kicsit uncsi volt, mert apa hockeyzni jár reggel (anya nagy megkönnyebbülésésre, mert először rugbyzni akart), este meg éjjel pedig anya végig dolgozott. Valami munkája is volt, meg készülnie kellett a francia órára. Néha eltűnik egy-egy estére a fehér mappájával, és amikor hazajön, francia sanzonokat dalolgat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése