Az utolsó két napot Miklóson töltöttük. Megünnepeltük még gyorsan a Papa szülinapját, játszottunk egy kicsit, elmentünk traktorozni az Imre bácsihoz, ahol Berci megnyúzta a cicájukat. Találkoztunk Lacival is. LAci hozott nekünk beszélő autót, Tobyt. Mondta, hogy olyat is keresett, amilyet én mondtam neki, rúzsaszínt, de olyan nem volt.
Majd anya ismét pakolt, úgyhogy tudtam, hogy megint megyünk.
Elmentünk Esztergomba elbúcsúzni, felvettük a Nagypapát. Anya még gyorsan bevásárolta nekünk a cipőket őszre, Oma meg a csomagokat, amit vinnünk kellett, és dél körül elindultunk haza. Közben tanultunk egy új dalt:
"Túl az óperencián, túl a tengeren,
Úszik egy nagy svábbogár tiszta meztelen,
Keze lába megfagyott, úszni nem tudott,
Így aztán a svábbogár a vízbefulladott!"
Jappapa meg is jegyezte, hogy annyi svábbogár a világon nincs, ahányszor mi elénekeltük ezt az út során! Németországban megint a néninél aludtunk, majd siettünk haza, hogy végre láthassam az új ágyamat! Berci kiságya eltűnt, helyette megkapta az enyémet. Én pedig kaptam egy vagány emeletes ágyat. Kaptunk még két buszt is, hogy most már négy is legyen. Betársultak azok mellé, amit a Jappapa meg Oma, és amit Papa meg Mama vett nekünk. Berci már jár bölcsibe, nem volt nagyon boldog tőle. Nekem pedig jövő héten kezdődik a suli meg az úszás. Sikerült a Jappapát megfűzni, hogy maradjon elseje helyett hatodikáig. Aztán beadta mégegyszer a derekát, és marad tizedikéig. És meg volt hatódva, mert mondtam neki, hogy nagyon szeretem, így arra is rá vette anya, hogy októberben megint jöjjön hozzánk két hétre. Én mondtam már minden nagyszülőnek, hogy költözzenek ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése