Nagyon szeretem Vászolyt. Ott aztán lehet szaladni! És csajozni, meg vizezni, meg jókat enni, meg várni apát nagyon! Adrival jókat építettünk. Segített nekem autót építeni, én meg majd cserébe megnézem a Barbie babáját! Azt úgy sem tudom mi! Különben is, szerintem Anna baba legalább itt van! Azért nem kell Budapestre menni! Nikivel meg Márkkal pedig ugrálni jártunk a lovardába. A szandálomat teljesen szétbicikliztem. Eltűnt a talpa. NA de csak azért, mert a loopfietsen nincs fék, úgyhogy valahogy kellett fékeznem! És akkora sebességgel nem lehet kevésbé fékezni! Anya vett amúgy is másik cipőt nekem! Papával, amikor szerelgettem arra lettem figyelmes, hogy valami hordó féle csillog a sufniban... jó nagy... és a papa nagyon őrzi. Vajon, mi lehet az? Sokat diskurálnak róla Janival.... csak egyre tudok gondolni. Biztos málnaszörp!
Mindennap számoltam még, hogy hányat kell aludni, és mondtam is anyáéknak. Amikor elfogytak a napok, apa megérkezett. Jappapa ment érte a reptérre, utána elment Esztergomba felvenni a kocsit meg a csomagokat, és másnap két nagy ajándékkal megérkezett Vászolyba: hozott kamiont apró legóból! Hurrá, gyorsan meg is mutattuk Adrinak. Este szigorú fogmosáskor mindig megbeszéltük apával, hogy mennyit kell még aludni, hogy anyát megölelhessük! Berci már keresi őt nagyon. De ha anya nincs a közelben, akkor mondja hogy "Ejii!". Ez én vagyok.
Így teltek múltak a napok, néa megszereltük a Papa versenyautóját. Nem mindig örült neki, de úgy érzem feladta, hogy vitatkozzon a két kis testvérrel: Bercivel meg velem. Janiék egyszercsak hazamentek, mert Niki tanul vezetni. Már nem sokat kell nőnöm, hogy akkora legyek, mint apa. Még néhány répa a levesből! Ha majd olyan nagy leszek, mint apa, és megtanulok vezetni, akkor elmegyek egyedül vezetni, és olyan gyorsan megyek, hogy csak na! Így fog csinálni az autóm, hogy "Brümmbrümm Brűűűűm". Nem ellenkezett senki, úgyhogy ezt egyetértésnek veszem, bár szerintem anyának még lesz ehhez hozzászólnivalója. Addig is eszem a répákat a levesből! Janiék után mi is Miklósra utaztunk. Apa pedig eltűnt. Mi lefeküdtünk, mert elfáradtunk Bercivel. Az a sok túró rudi evés! Igazán nagy munka! És utána még fogmosás! Bizony! Én nem akarom, hogy kilukadjanak a fogaim. A fogorvos néni azt mondta anyának, hogy reggel este alaposan kell fogat mosnom, mert rosszak elsznek a fogaim. Meg is ígértem a fogorvos néninek. Így most Berci és én együtt mosunk fogat. Én a kék, ő a zöld fogkefével. Miután leszopogattuk a fogkrémet, anya segít, és megsikálja a fogunkat, hogy jó fehérek legyenek! Akkro megmutatjuk apának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése