Vége lett a nyárnak. De annak ellenére, hogy ezzel vége a "nagyszülők mindent megengednek" időszaknak is, sok jó és új dolog is történt velem, velünk.
A nyár utolsó napjait, mielőtt beköszöntöttek az emberek, még Esztergomban töltöttem PipiPapával, Jappapával, Omával, Jánossal, Ágival, Ádámmal, Teri mamával és persze az elmaradhatatlan utánfutómmal: Bercivel. Jappapa betonozott, így Nagyival én mentem árulni. Amíg Nagyi mosolyt csalogatott a vevők arcára, én átrendeztem a Jappapának a gyertyákat és a papírárut. Azt nem értem miért, de mindig azt mondogatta, hogy ezt sem találja, meg azt sem. Fizetség gyanánt pedig málnaszörpi várt, meg karamell, meg egy kis fagyi, egy hamburger a Marika nénitől, és az Áginál is kaptam mindig valamit finomat. Amíg mi dolgoztunk, Anya Bercivel otthon volt, majd amikor hazaértünk, elmentünk Anyával Pestre megvásárolni a hiányzó bútorokat. Nem is értettem, hogy anyáék hova akarják azt a sok mindent bepaszírozni, amikor Leuvenben már így is túl sok minden van. Aztán esténként meglátogattuk Teri mamát, aki mindig meglepett egy kis finomsággal. Már tudtam, hova kell venni az irányt a kinder csokiért. Cserébe pedig segítettem neki átrendezni az udvart, hogy jól tudjon ott versenyautózni.
Böbét is meglátogattuk, meg Tündit. Még elutazásunk előtt így egyszer még találkozhattunk Márkkal is. Böbe vacsival várt bennünket, és megkaptam Tündi rollerét, amit nagyon élvezek. A BMX bringám és a loopfiets mellett ez is szupi.
Még egy utolsót beteg is lettem. Nagyon fáradt voltam és gondolom jó meleg is, mert legnagyobb ellenkezésem ellenére anyáék hűvös vízbe dugtak, és még Tamás bácsihoz is benéztünk. Írt nekem gyógyszereket, így amikor már visszamentem, már csak búcsúzkodtam tőle. A másik Tamás bácsit is meglátogattam, aki szemorvos, és nagyítóval megnézte a szememet. Azt is mondta, hogy egyelőre minden ok, de valószínű, hogy hamarosan rövidlátó leszek. Na de ha valaki megmondaná nekem, hogy hogyan lehet rövidet látni, az jó lenne!
Vasárnap még együtt megünnepeltük a Nagyi szülinapját, ami azért is különleges, mert most már annyit utazhatunk együtt a vonaton, hogy csak csuda!
BOLDOG SZÜLINAPOT NAGYIKÁM!
Aztán anya két napig csak pakolt. Először minden zsákot kipakolt, aztán minden ruhát bepakolt, aztán egy nagy halom cuccot elpakolt. Szeptember 1-én pedig megtömtük a Jappapa új autóját cuccokkal és nekiindultunk a hazautazásnak. Hívtam PipiPapát, hogy jöjjön velünk, de nem jött. Pedig mondtam neki, hogy kölcsönadom neki az ágyamat és még legovonatot is építek neki, de azt mondta, majd Karácsonykor találkozunk. Omáék elvittek minket a reptérre. Ott várt a Mama is. Kicsit kacifántos volt a dolog, mert volt két nagy bőröndünk, egy hátizsákunk, két kistáskánk, egy babakocsi, egy Berci, és az építkezés miatt nem lehetett megállni annál a bejáratnál, ahova nekünk kellett menni. Szépen átgurigigáztuk a cuccokat és megkaptuk a repjegyünket. Elbúcsúztunk Mamától, Omától és Jappapától, és hárman anyával meg Bercivel bementünk a kapuhoz. Megegyeztünk anyával, hogy jó leszek, és kapok egy csokidrazsét. A repcsin Berci aludt, így anya velem tudott kártyázni a Fekete Péterrel, amit Mamától kaptam. Bent találkoztunk egy kisfiúval meg az anyukájával, ők is hazafelé utaztak az apukájukhoz, mint mi. Már nagyon vártam, hogy lássam apát, de sajnos a brüsszeli reptéren nem tudtunk kimenni. A csomagjaink megjöttek, de nem volt kocsi, amivel kitoljuk és senki nem akart segíteni. Úgyhogy mindenki elment már, mire végre valaki hajlandó volt arra, hogy segítsen kijutni apához. Nagyon megörültünk egymásnak. Négyen nagy ölelést tartottunk! Majd megkerestük az új autót, bepakoltunk és elindultunk haza. ÉS akkor nagyon meglepődtem. Anyáék ugyan mondogatták, hogy új szobánk van és más helyen lakunk, de eddig nem értettem. Most értettem meg azt is, hogy hova lesz a sok új bútor. Egy nagyon nagy házba költöztünk, ez volt az, amikor anya otthagyott minket Vászolyban pár napig és eljött költözködni. Nagyon tetszik az új szobám. Tágas, csupa játék és Bercivel együtt vagyunk. Ez utóbbi is jó lenne, ha éjjel nem bőgne állandóan. És ráadásul ennek örömére még anyáék ágyában köt ki! De legalább én tudok aludni tőle.
Az új házban van kert, ahol saját homokozóm van, meg kis terasz, így amíg anya főz én játszhatok kinn. Van egy hatalmas nappali, étkező, egy hosszú lépcső, az emeleten kádas fürdőszoba, úgyhogy ott is együtt fürdök a tesómmal, és három hálószoba. A mélység (=pince) is óriási. Sajnos, nincs sok mindenre anyáéknak ideje, úgyhogy kicsit lassacskán megy a berendezkedés, ugyanis közben elkezdődött a suli nekem. Nagyon aranyos Tantónénim van, Viviane a neve. Kaptam új szendvicses dobozt, meg almásdobozt, és mivel az idén már tornaórám is van, ezért tornazsákra és tornaruhára is szükségem van. Az új jelem pedig a vitorlás hajó, aminek a lerajzolása egyelőre nekem jobban megy, mint anyának. Látszik, hogy anya is lány!
Kedden már Bercinek is kellett volna menni bölcsibe, de belázasodott. Anya szerint a foga, de szerintem csak félt a bölcsitől. Aztán mondtam neki, hogy az tök jó hely, és Stien milyen aranyos, és így hamar meggyógyult. Pénteken már volt is. Ariane és Stien lettek az óvónénijei, és haza sem akart jönni. Hétfőn már ott is ebédel. Anya azt is mondta, hogy nem fél ott senkitől, és mindenkit pillanatok alatt helyre tesz. Hát hiába, az én öcsém! Azt már én is megtanultam, hogy jobb vele nem ujjat húzni, bár sokáig birka türelme van.
Ma apával lelakkoztuk az új kisasztalt meg székeket, amit Berci és Én kaptunk a múlt héten az Ikeából. Ott is ebédeltünk, és bementem a játszóházba, de aztán alig hogy anyáék elmentek, meggondoltam magam, és szóltam az ottani néniknek, hogy hívják apát. Pedig még névjegyet is kaptam, és anyának, apának és nekem is nyomtak egy számot a kezemre. Ez volt az azonosító- mint egy gyerektár. Most pedig elmegyek egyet aludni, mert ki kell pihennem azt a nagy mennyiségű kaját, amit ebédre elfogyasztottam anya zöldbabfőzelékéből és a pudingból.
