Virágstory folyt. köv./To be continued... (2009. november 26.)

Szóval anyának nem is kellett olyan sokat várni, hogy virágot is kapjon. Tegnap volt ugyanis a névnapja, és megleptük őt egy nagy csokor rózsával, egy tortával, és egy "Ugye engem is megkínálsz?" csokival. Igyekeztünk szép névnapot tartani, de sajnos anya nagyon ideges most Berci miatt. A kisöcsém ugyanis beteg állandóan, és szombaton nem is engedték haza sem őt, sem anyát a kórházból. Tüdőgyuszija van, illetve most már csak volt. Nem tudom az mi, pedig a Gyuszi itt sem volt, és különben is, ő nem is Bercié. Mindenesetre a kórházban Berci olyan volt a rácsos ágyban, mint valami ketrecbe zárt kiskutyus. Egyáltalán nem akart ott maradni, de kijönni meg nem lehetett. Megértem, hogy unatkozott, tényleg nagyon uncsi volt ott benn. Én mindig belakmároztam a kekszből, amit vittünk, aztán szóltam is apának, hogy inkább menjünk haza. Anyának mondtam, hogy most csak apát viszem haza, ő meg vigyázzon Bercire. Úgy is tett. Már másnap nagyon hiányzott a kis barátom, és csak, hogy apa se kérdezze meg ki az, hát a kicsi testvérem. Nem nagyon van kit püfölni, ha ő nincs itthon. Kedden mire hazamentem a suliból, már otthon is voltak, és anya nagyon fincsi lecsót főzött abból, amit még nyáron tett el. Nem is hagytam apának. Aztán tegnap megint be kellett menni az ügyeletre Bercivel, mert nem akart inni. Mi kint vártunk jó sokat, el is aludtam. Aztán egyszer csak visszajöttek anyáék, hogy mehetünk haza, mert a doktor néni kiröhögte őt, hogy egy kiszáradt gyerek nem úgy néz ki, mint a Berci, aki fejen áll, tornagyakorlatokat mutogat a többi betege gyereknek, szétszereli az összes műszert a falon, és még énekel is. Jót mulattak az öcsémen, de legalább volt valami bóhockodás is...

Valamelyik nap járt nálunk Basile is. Velem jött suliba. Bemászott Bercihez a kiságyba, majd együtt néztünk versenyautót, amíg el nem indultunk.

Már alig várom, hogy jöjjön az este, hogy egy jó nagyot birkózhassunk, mi férfiak, hárman. Anya úgy is csak mondogatja, hogy na, ez fáj, na, az fáj. De hát lányból van, vele nem lehet olyan jót birkózni.

Virággá ment/Gone with the ... airplane (2009. november 19.)

Ma anya jót kacagott azon, hogy milyen jó humorom van. Legalább is remélem, hogy azon kacagott. Közöltem vele ugyanis, hogy nincs virágja, mert elmenetek virággá. Vicces nem? Ezzel csak apának akartam felhívni a figyelmét, hogy anya már régen nem kapott virágot! Szeretem megoldani a problémákat, gyorsan és hatékonyan. Nem is értem a többiek miért nem erre törekszenek. Ma reggel is Viviane, a tantónénim el volt fogalva valakivel, nem lehetett megfogni a kezét. A többiek meg ott nyafogtak körülötte. Hát én körbenéztem, és láttam, hogy egy másik tantónéni sátálgat az udvaron, és az egyik keze üres, így hát odaszaladtam és megfogtam.

Apa is hazajött közben onnan a tenger másik feléről. Hozott nekünk sok szép rucit, meg egy igazi trailert, meg egy "csúnya zöld autót" is. Keresztapáék is küldtek nekünk ajándékot. Berci verdás partedlit kapott, én meg kisgyatókat és kaptunk két - a kádba való - gumikacsát. Jó nagy vizicsatát kerekítettünk belőle. Úszott is a fürdőszoba. Apa anyának is hozott tévénézős fotelban ülős meleg pulcsit, hogy ne fázzon. Finom sziszis a belseje.

Hétvégén itt járt a mama nálunk. Pénteken apának nagyon sok kollegája jött hozzánk vacsorázni. Anya egész előző éjjel főzött, sütött. Nekem is csurrant-cseppent egy-egy finomság. Sokan voltak, es hoztak nekünk ajándékot is. Sokáig nem aludtam el, és egyszer csak csöngetett Mama! Egy ideig vele játszottam, aztán inkább belekuporodtam apa ölébe, ott aludtam el. Mindeközben anya meg szorgoskodott a vendégeknek. Nem egy nagyétkű társaság. Igaz nagyon sok hami volt, de még így is négy napig ettük utána a maradékokat. Azért Omanal ennyi embernek ennyi kajci talán még kevés is lett volna. Anya és apa bezuhantak az ágyba, mindenesetre már világosodott. Apa egész nap aludt, anya meg romeltakarított, és ha éppen Berci vagy én nem foglaltuk le a mamát a versenyautókkal, akkor ő is segített anyának. Szegény anyáék aznap reggel még szurit is kaptak a röfi influenza ellen. Estére kicsit kikészültek tőle. Remélem engem nem oltanak be! Vasárnap sétáltunk egyet Mamával, de valami bújkált bennem. Meg aztán szeretem Bercit nagyon, de az nem mindig jó, hogy osztozkodni kell vele a mamán. Berci persze megint volt a reform dokinál, aki azt mondta, hogy ha "három napig nem javul, akkor vissza kell menni". Ez a doki bá, mindig ezzel a hérom nappal jön. És mi soha nme javulunk meg, és mindig vissza kell menni. Szerencsére hétfőn és kedden a doktor néni van, és az azonnal kezelésbe veszi a dolgokat. Bercinek megint motorozni kell. Egyre nehezebben viseli, de még mindig jobban, mint a szemcseppet. Hétfőn mentem suliba, de délutánra nem éreztem jól magam. Enni sem volt kedvem. Inkább elmentem 4-kor aludni, és másnap reggelig jól kialudtam minden betegséget. Úgyhogy reggel frissen és vidáman indultam a suliba. Azóta ismét jókat eszem-iszom, csokizom.

Tegnap levágták a sérónkat. Nagyon vagányak lettünk! Berci pedig nem ismerte meg apát, mert rövid lett a haja, és levágta a szakállát.

Mindenszent szünet/Holy day- holiday (2009. november 9.)

Egy hétig szünet volt a suliban, ami a mindenszentek napjával kezdődött. Ja és előtte meg boszinap volt. Mi is kitettük a világítós tököt az ajtóba! Apa is szünetelt, persze csak olyan munkásan. Itthon dolgozott. Ez annyira nem volt jó, mert nagyon rossz, hogy tudom, hogy itthon van, és nem játszhatok vele, de azért anya is becsülettel helyettesítette. Anyával meg Bercivel elmentünk bevásárolni, és utána meg rendbetettük a kertet. Án fuvaroztam a dömperrel a szemetett a szemetesbe. Csak a döglött madarat nem engedte anya. Lehelyszineltük, aztán anya eltakarította. Odaöntött utána egy jó nagy kanna büdös vegyszert. Apa a sok bezárkózós munka után elment messzire. Sok okos embernek tartott előadást. Azt nem tudom miből, de ha abból amiből reggel nekem szokott (nem nyávogunk, vedd a cipőd, stb) azt gondoltam volna, hogy azoknak a bácsiknak már ilyet nem kell elmondani. De hát ezek szerint semmivel nem vagyok elkésve. Szóval apa fehér repülővel ment kora reggel kedden oda, ahol Keresztanyáék is laknak. Délelőtt pedig mi is kimentük a reptérre, hogy hazavigyük Jappapát. Oma sajnos nem tudott jönni, mert a Pipi-papa beteg és vigyáz rá. Amíg Oma volt itt, addig Jappapa vigyázott Pipi-papára. Pipi-papa és Jappapa öreg, de Oma nem, Oma tetszik nekem, és nagyon szeretem őket. Jappapa nagyon sokat játszott velünk. Reggel vele aludtunk mind a ketten, hogy anya tudjon aludni. Anya vállát is meggyógyította, és egy csomó mindent felszereltünk együtt. A mi szobánkba is felkerült a függöny, meg az étkezőbe is. A pincében mindent rendbe raktunk, és közben Jappapa elültette az összes virágot is. Reméljük kinőnek a tulipintyók. Kicsit ugyan rossz idő volt, esett, hideg volt, de azért jókat fociztunk a kertben. Estefelé, sötétedés előtt pedig elmentünk még bicajozni is egyet. A parkba is kimerészkedtünk, de olyan nagyon hideg volt, hogy odafagyott az "ülőgumóm" a bicajhoz, úgyhogy megetettük a kacsulikat, gyorsan másztam egyet és mentünk is haza. Berci mindig kisajátította a Jappapát, aztán mega mikor elláttam abaját, akkor meg bőgött. És ráadásul mindig az én játékomat akarja! Mondtam is anyának, ha harc, akkor legyen harc! Na ezt nem mindig viseli el anya! Pedig hát valakinek Bercit is helyre kell tenni. Tegnap, azaz vasárnap sajnos Jappapa már készülődött haza. Biztos nagyon hiányzik neki Oma, ezért hazament hozzá. Mielőtt elvittük őt a repülőtérre anyával, még elmentünk Ingrid néni házába ebédelni. Nagyon aranyosak voltak, csak Basile volt irigy. Nem adta ide a lovacskáit. Philippe bácsi sokat beszélgetett velem, Xavier pedig megmutatta az autóit. Finom ebédet főzött Ingrid néni, bár kicsit sok volt a zöldség. Cukkini leves, aztán valami husi féle sárgarépával, cikóriával, sült paradicsommal, karfiollal, meg párolt krumplival. Jappapával kezdtük magunkat kecskének érezni. Még szerencse, hogy otthon bekajáltam pürköltnokedlival. Anya meglehetősen boldognak tűnt ettől az ebédtől . Nagyi biztos mondaná, hogy azért mert angolos volt. Jappapa meg mondta a telefonba a nagyinak, hogy ha ezzel etetné, egy hónap alatt leadna tíz kilót. Ezt a teóriát meg tudom azonban cáfolni. Vegyük a kisöcsémet Bercit. Olyan dagi, hogy szélességében alig fér bele a rucikba, pedi szinte csak ilyen kajákat eszik. Különben is, bizti azért depisek itt az emberek. Nem tudnak egy jót enni. Jó kis hurka, amit Jappapa hozott, nyamii, meg a hasonlók.

Ja azt még nem is mondtam, hogy fodrászkodni is szoktam. A Nagyi volt az utolsó áldozat. Amikor anya meglátta eléggé elkerekedett a szeme. Biztosan csak azért, mert meglepődött, hogy milyen ügyes voltam. Igazán nem értem, hogy ezek után miért is nem akarja, hogy őt is megfodrászoljam.

Anyukám és a kerek szám/Mum's 30 (2009. október 31.)

Nálunk továbbra is zajlik az élet. Rohanás reggel, rohanás délben, rohanás este. Apa rohan munkába, anya rohan, hogy apát elvigye, aztán mi sem késsünk el. Úgy rohan itt mindenki, hogy alig vettük észre, hogy anyának szülinapja van... de azért nem felejtettük el. Már csak azért sem, mert anya 30 éves lett. Nagy nagy puszik jártak neki, rózsahegyek, a Nagyi és egy meglepi utazás apától. Mivel ez utóbbira én és a kisöcsém (- vagy ha illedelmes akarok lenni, a kisöcsém és én.... na nem.... nem akarok illedelmes lenni. Mindenkinek megvan a saját helye a falkában. Tartsuk csak szépen be a sorrendet.) nem voltunk hivatalosak, ezért majd anya arról a saját blogjukban mesél. Amíg anyáék nem voltak itthon, Oma volt velünk. Na hát, ezt többször is be lehetne iktatni. Oma mindent megenged, még azt is amit nem. Egyetlen kivétel a suliba járás és a torna óra alóli lőgás. Kicsit körülményes volt ugyanis, mert nem volt kocsi itthon. Így Omaval buszoztunk. 7-kor indultunk a 3-as busszal az állomásra, hogy ott felszálljuk a 7.45-ös 372-esre, ami elvitt bennünket a sulihoz. Már ha jött egyáltalán. Volt úgy, hogy taxival kellett mennünk, ráadásul, apa és anya nem tudták a suli pontos címét, így a taxisofőr bá csak találgatott, és harmadik sulira el is találta, hova kell mennem. Délután ugyanez a tortúra, annyi könnyebbséggel, hogy nem kellett időre odaérni. Szóval körülményes volt. Hiába ajánlottam föl a Nagyinak nagylelkűen, hogy mi lenne ha kihagynánk ezt a rengeteg fáradságot, és inkább otthonmaradnánk játszani, de Ománál suli ügyben nem volt apelláta. Végül is én élveztem a buszozást, de Berci, na hát ő nem annyira. Neki ez napi 5 óra ücsörgést jelentett a babakocsiban. Úgy megutálta a babakocsit, hogy ha már közelítettünk felé, ordított. Aztán anyáék hazajöttek, Nagyi nagy húslevessel várta őket, és anya nagyon szép ajándékot kapott Omától és Jappapától. Megnézhetitek a nappaliban ha eljöttök! Anyáéknak nagyon örültem én is. Még Barcelonas pólót és csokit is kaptunk, de sajnos Nagyi meglépett haza. Visszatért a szülői szigor, meg aminek ők hívják a tekintély. Na azt nem tudom mi, de hogy néha ezen a címen elég értelmetlen dolgokhoz ragaszkodnak, az biztos. A suliban is történtek dolgok. Időközben megérkezett egy bácsi meg egy néni, akit anya Keresztapukája küldött, és elhozták Esztergomból a cók-mókot. Az öcsémet egy kis masszázzsal azonnal levették a lábáról. Így ideért végre a bringám, a rollerem és a loopfietsem is. Végül az utolsót választottam, azzal jártunk-keltünk Nagyival. Az osztálytársaim közül a szőke kislányok szépek. Azt hiszem szerelmes is vagyok. Linnet mindig megvígasztalom, ha sír és megvédem, ha Joy a barnabőrű kislány bántja. Először engem is bántott, de jó nagyot rákiabáltam, és azóta engem békén hagy. Olivia a legokosabb, és Romy és Oliver a barátaim. Már a festést is nagyon szeretem, és Viviane tanítónénivel nagyon szép dolgokat készítünk. Őszi fát, nyuszifület léggyel és még nagyon sok mindent. Kár, hogy jövő héten szünet lesz. Most már nagyon szeretek suliba járni. Sokan betegek az influenza miatt, de szerencsére eddig nálunk csak Berci volt beteg otthon, így emiatt sem kellett hiányoznom.

Múlt héten meglátogattak bennünket Ábel és Ábel Ágija. Sokat játszottunk együtt. Elkísértek a suliba, meg tornára, mentünk parkba, városba és gesztenyét is szedtünk, amit meg is sütöttünk. Kaptam egy hatalmas Kindercsokit, 48 darabosat, na annak a felét ott helyben el is pusztítottam. Na jó, egyet adtam Bercinek is. Aztán pénteken Ábelék elmentek Bruggebe, ahonnan nagyon későn jöttek haza, de anya mondta, hogy nem sokára Ábel Ágija és Ábel is összeházasodnak. Hétvégén Ábel segített apának felszerelni az új szekrényt, aztán sajnos el kellett menniük haza. Pedig nagyon jól éreztük magunkat. Az iskolában voltunk együtt reggelizni, amit a tanárok szerveztek vasárnapra, de hát azt elég belgásra sikerült. Finom volt, de kevés, úgyhogy itthon megreggeliztünk mégegyszer. Én amúgy is újabban háromszor reggelizek, kétszer ebédelek, de nem maradhat ki a tízórai és az uzsi sem. Na meg persze a nasi. Puding, csoki, bármikor. Szerdán pedig be kellett öltözni valaminek. Valami őszinek. A tantónéni nyuszi volt, akin még kullancsok is voltak és nyuszi fogai. Én varázsló voltam, hosszú, ősz hajjal, és még varázspálcám is volt. Csupa-csupa virágot varázsoltam mindenhova. Ma megvettük a kávégépet, hogy anyát reggel egy finom habos, olasz cappuccinoval ébreszthessük. És még hármat alszunk, és jön Jappapa!