Tili-toli repcsi (2007. január 22.)

Szegény apa! Ő már 8-án hazarepült Belgiumba. Úgy volt, hogy mi is utazunk anyával 10-én de sajnos anya vizsgája közbeszólt, így apa 18-ra vett nekünk másik jegyet.

Ez az idő azonban nem telt el eredmény nélkül. A nagyika megtanította nekem a baba, mama és hammama szavakat mondani. Többnyire mindent mammmamma-zok. A papát is, babát is, lámpát is és a hammát is. De mivel mutogatni kiválóan tudok, és az "ö" kiegészítő szócskából a nagyika és anya mindent kitalál feleslegesen nem is erőltetem magam a beszéddel. Minden ajtót és nyílászárót meg kell tekintenem, a villanykapcsolókat minden helységben legalább egyszer fel kell kapcsolnom és minden egyes kereket tüzetesen meg kell vizsgálnom álló és működő helyzetben egyaránt. A legjobb dolog a babakocsi kereke, mert séta közben ki tudok hajolni és nézni, hogy hogyan működik. Aztán otthon a bakancs kerekein lehet modellezni. Fejre kell állítani a bakancsot és bal kéz mutató ujjával hajtani kell a kereket először egyik, majd a másik irányba. Egész érdekes. Ha a kerekekkel megvagyok jöhetnek a fedők. Minden csöbörnek van ugye egy teteje. Először leszedem a tetőt, ha tudom. Ha nem tudom akkor görbülni kell meg mondani hogy "ö" és akkor nagyika segít. Ha leszedtem a tetőt, utána vissza kell tenni. Na ez utóbbi művelet nem mindig sikerül. Általában háromszor szoktam megpróbálni, aztán otthagyom. A legizgalmasabb "visszateszem" játék a nagyikáék nagy ágyának gombja. Ádám unokatestvérem volt ugyanis olyan rendi, hogy tíz évvel ezelőtt kiszedte, így azzal nem kell bajlódni. Már könnyen kijár. Azt nagyon jól lehet visszatenni. Pedig az nem is olyan könnyű, de ha sikerül annál nagyobb az öröm. Ajánlom mindenkinek! Próbáljátok ki!

A nagyikáéknál a hálószobában imádok pakolni a szekrényben. Olyan sok kincs van ott. Néha az is odakerül, ami nem is odavaló. Akkor aztán a nagypapa keresheti a kulcsát!

A bébikompozás már kitűnően megy. Csak úgy kapkodják a lábukat a pipipapa meg a nagypapa, ha én belendülök. Ez az új szobametro. Gyorsan és könnyen el lehet jutni vele mindenhova a lakásban. Ha be akarok menni vele egy ajtón, csak neki kell menni vele az ajtónak, és akkor azt úgy is kinyitja nekem valaki. És még bérlet sem kell hozzá. Közben pedig még ugat is, ha jókor nyomod meg a gombot. Ha kellően jól tudsz időzíteni, akkor reggel 5 órakor, az első haminál kakaskukorékolásra ébresztheted a családot.

A nagypapával huncutkodni is szoktam. Ha nagyon vigyorgok, és oldalt megdöntöm a fejem, akkor a nagypapa annak nagyon örül. Egy időre leszoktam róla, mert a kiságy az ilyen bólogatásoknál túl közel volt és túl keménynek bizonyult, de most már, hogy tudom koordinálni a mozgásomat, megoldom ezt a problémát is!

Egy szó, mint száz ez alatt az idő alatt rengeteget tanultam. Fel sem tudom sorolni mennyit. A járásom is biztosabbá vált, már egyedül tudok állni, kapaszkodás nélkül majdnem fél percet.

Aztán jött a 18-ka. Anya megbeszélte a nagyikáékkal, hogy a reptéren találkozunk, mert ő még Pesten intézkedik, engem meg a nagyikáék visznek ki a repülőhöz 4 órára. Délben sajnos nagyon beteg lettem. Nagyika elvitt a doktor bácsihoz, aki azt mondta, hogy nem mehetünk így sehova. Jókedvű voltam de nagyon beteg. Semmi erőm nem volt. Szegény apa nagyon csalódott volt, hogy nem tudtunk hazamenni. Nem mert jegyet venni, mert senki nem tudta, hogy mikorra gyógyulok meg. Ijesztgettem egy kicsit nagyikáékat, mert nem akartam inni, pedig a nagyi felvonultatott négyféle teát, ötféle gyümilevet, vizet, tejet, szóval mindent. Még a doktor bácsi is azt mondta, hogy bármilyen folyadékot ihatok, pedig előtte az édes teákat nem engedte. De azt mondta, ha nem iszom, akkkor valami infuzio nevű dolgot fog adni. Hát gondoltam nem lehet az olyan rossz. A panadol is nagyon fincsi, de anyáék össze-vissza rémüldöztek. Már fecskendővel nyomták le a torkomon a vizet, de én ügyesebb voltam. Nem nyeltem le. Sőt kis ordítással párosítva hamar belátták, hogy ez így nem fog menni. Anya is beteg lett, meg nagypapa is. Szegény pipipapát a nagyika karanténba zárta a szobájában, még enni sem engedte ki hozzánk a konyhába, nehogy elkapja ő is. Szerencsére a nagyika bírta a strapát. Ő is beteg volt, de neki nem volt ideje rosszul lenni. Aztán anya gyorsan összeszedte magát. Én meg harmadik nap megsajnáltam őket és ittam sok-sok vizet, teát meg mindent amit elém tettek. Szóval kezdtem jobban lenni.

Pancsika nagy mediben (2007. január 8.)

Idén a szokásos családi Zalakaros első alkalmával - merthogy minden szokás kezdődik valahogy - a nagyikáék, mamáék, Jánosék, Keresztapáék, Márk, Ádám és mi hárman anyáékkal Zalakarosra mentünk 4 napra közös fürdőzésre. A nagypapa kocsijába csak az én holmiajim voltak szinte bepakolva. Pedig nem vittem csak a legfontosabbakat: holdkompot, bakancsot, csiga bigát, könyvet, babakocsit meg már nem is emlékszem mit. Néhány fordulóba beletellett mire mindent felhordott apa meg a nagypapa.

Nagyon jól éreztem magam, mert legalább nyolc ember volt körülöttem egész nap. Amellett, hogy jókat szuszikáltam, jókat uszikáltam is. Mert bizony ám! Most először kipróbáltam a gyerekmedencét. Először anyával és apával mentem be. Volt ott csúzda, meg olyan brekizuhany, mint ami nekem van otthon a kád szélén, csak kicsit nagyobb, és sok más baba is pancsizott. Volt igazi úszónacim is. Igaz, hogy úgy megdagadt a víztől, hogy a lábaimat szinte alig tudtam megemelni, de azért nagyon tetszett a fürdőzés. Aztán amíg apa meg anya a sókamrában vagy a szaunában wellnesseltek, addig én vagy a nagyikával vagy a mamával sétáltam és néztem a strandolókat. Azt hiszem mindenki nagyon jól érezte magát, mert estére mindenki el volt fáradva, és jól kiázva. A fáradság alól csak Márk és Ádám menekültek meg, akik esténként még csocsózni, billiárdozni vagy kártyázni is mentek.

És képzeljétek, találkoztam VUK-kal is! Bekuksizott az ablakon, amikor éppen vacsoráztunk!

Az egyetlen hátulütője ennek a nyaralásnak az volt, hogy kicsit hosszabb is lehetett volna!

Első szilveszterem (2007. január 1.)

Karácsony óta csupa buli minden. Az egész életem egy nagy játék most, hogy itthon vagyunk. Tegnap volt szilveszter. Nagyikáékkal és anyáékkal Jánosékhoz mentünk megünnepelni, hogy a mai naptól 2007-et írunk. Ági nagyon sok finomságot készített. Volt ott egy szendvicssünike is káposztából. Ádámék pedig klasszul feldíszítették a szobát színes lufikkal, szerpentinekkel meg ilyenekkel. Este a nagyika és anya snowboardozott Ádámmal. Hát hiába! Szupernagyi még ilyeneket is csinál! Jövőre együtt megyünk síelni, remélem. Én nem bírtam az éjszakázást, pedig ma meg is lett volna engedve. Nem mintha máskor nem, csak akkor valahogy anyáék nagyon álmosak, ha felébresztem őket éjszaka. Mire reggel felébredtünk már a kiságyamban voltam.

Keresztanya, keresztapa! (2006. december 30.)

Nekem is van: keresztapa! Nem chicagoi, és nem is szicíliai! Dani lett a keresztpapám! Julcsi a keresztmamám! Ma volt ugyanis a keresztelőm. A készülődést tekintve akár egy esküvő is lehetett volna. Esztergomban már reggel nagy lóti-futi volt. Nagyika csinálta a fincsi ebédet, Pipi-papa és anya meg rendezkedtek a szobában. Én meg, hogy ne legyek láb alatt, apa lefoglalt.

Aztán megérkeztek a mamáék, Márk, keresztapáék, Jánosék, Ádám és a vendégek. Eljött Gyuszi bácsi, Meli, aki már volt nálunk, Árpival, Böbe néni, Dédinagyi, Tündike és Laca és Teri mama. A Jánoséktól kaptam egy fürdőkádra szerelhető vízi malmot. Azzal játszom, ha pancsizok. Van benne viziló, meg brekizuhany. Kaptam egy zenélő biga csigát is, aminek a házában építőkockák vannak. Dédinagyi masszázsfilmet hozott nekem, azt már alig várom, hogy anyáék kipróbálják rajtam. Böbe nénitől pedig kelj fel kacsát kaptam!

Mikor mindenkinek megmutattam, hogy hogyan tudok skerálni a holdkompommal, felöltözködtünk kabátba és felmentünk abba a nagyon nagy templomba, ahol Tibor atya várt. Ádám unokatesóm segítségével mindenféléket kérdezett keresztapától meg keresztanyától, aztán leöntött valami hideg vízzel. Onnantól kell számolni Erik kereszténységét. A keresztelőre mindenkitől kaptam valami szépet! Keresztapáék megnyitották az első takarékbetétkönyvemet! Teri mama angyalkája pedig a kisszobából vigyáz rám. A templom után hazamentünk, és kaptam egy igazi tortát, amit végre én oszthattam szét. Mivel kést még nem kaphatok, ezt marokkal tettem, így anya és apa hamar rájöttek, ez mégsem lesz olyan jó ötlet. Az első összemacskált szeleteket ők ették, a többit már anya vágta. Mindenkinek ízlett az oroszkrém torta. Én is belenyaltam titokban, de mint a cicának, nekem is fehér lett a nózim, így lebuktam. Azért a szülinapomra majd ilyet szeretnék! Ha nem is az elsőre!

Két ünnep között (2006. december 29.)

Tegnap estig a mamáéknál töltöttünk néhány napot, mivel karácsonykor a sok program miatt nem tudtunk ott maradni. Sokat játszottunk, sétáltunk. Gyorsan eltelt ez a pár nap. Vittem magammal az új zongorás bakancsot, és meg kell hagyni a művész nagybácsimat is levette a lábáról. Egész nap azon gyakorolt. Hát, el kell ismerni, nem sok olyan zongora akad, ami magától is tud zenélni, bakancsnak van álcázva és még beszélgethetsz egy kiskutyával is benne. Mondtam is a nagybácsimnak, hogy ha gondolja kölcsönadom neki.

Szomorkás karácsony (2006. december 26.)

A boldog együttlétet karácsony másnapján az szomorította el, hogy Dédike elment tőlünk. A Jézuskáját mégis elküldte nekünk, karácsony másnapján Miklósra a mamáékhoz. Reggeli után szépen felöltözködtünk és elindultunk Eszteromból a mamákhoz. Ott is várt a szép csillogó- villogó karácsonyfa, a rengeteg ajándék, és a zene sem maradt el. Márk játszotta a számomra olyan jól ismert Mennyből az angyalt zongorán. Anya is beállt zongorázni. Márk nagybácsimmal új nótákat tanultak. A mamáék karácsonyfája alatt sok-sok ajándék volt. Én persze a legnagyobbal kezdtem a bontogatást, ami ráadásul nem is az enyém volt! Most már majdnem száz százalékra indulhatok a Doby túrán, mert nekem is van Tatonka fémbögrém, amibe a nevem is bele vagyon írva. Anya azóta nem is adja kölcsön az övét. Azt mondta, mindenki használja a sajátját. De azért néha el tudom csenni. Az enyémre vigyázni kell, valamivel meg játszani is szeretnék! Kaptam Márktól Erste macit. Jegesmedve, de szerencsére nem hideg. Csak fehér, így jól el tud bújni a pelusok között. Márk rajzversenyen nyerte nekem. Kaptam még dobozt sok színes kockával, ruhácskákat, könyvet, és még nagyon sok mindent. Szóval az ámulat ott folytatódott, ahol tegnap abbamaradt. Sajnos, nem tudtunk este ott aludni a mamáéknál, mert apa azt mondta, hogy másnap következik a leánykérés második része. Én arra nem mentem, mert Julcsiék nagyon messze voltak, és azt hiszem, én nem is nagyon maradtam volna a fenekemen annyi ideig. Azért el kell hogy mondjam, hogy szeretem az ilyen második részes leánykérést, még akkor is, ha nem tudom mi az, mert én nagyokat játszottam közben, és még ajándékot is kaptam, amikor apáék hazajöttek. Azt mondták, hogy Julcsi és Dani küldik nekem. Nagyon szeretek vele játszani. Sokat zenél, lehet rajta zongorázni, maci és kutyus kukucskál az ablakán és az egész egy olyan bakancs, ami ráadásul gurul is.

Vigyázz ránk Dédike! (2006. december 24.)

Kedves Dédike!

Nagyon fogsz nekünk hiányozni. Vigyázz ránk mindig, legyél te a mi angyalkánk! Örökké szívünkben élsz!

Szerető dédunokád: Erik

Mennyből az angyal... (2006. december 24.)

Első karácsonyom szentestéjét apával, anyával, nagyikával, nagypapával és pipiipapával töltöttem Esztergomban. Azt nem tudom mi történt, de nagyon nem voltam kibékülve a gondolattal, hogy nem mehettem be a középső szobába. Pedig anya meg nagypapa egyfolytában ott sündörgött. Apa nagyon fáradtvolt, mert későn értek haza tegnap a bécsi adventi vásárból, így ő pihengélt egyet. Én pedig jó erik nyitogató módjára, az összes szekrény ajtót és fiókot kinyitottam, kipakoltam és becsuktam. Már a négykézlábon mendegélés is nangyon megy, de azért a két lábon járás a nagyikával sokkal jobb.

Aztán este...húúú...képzeljétek az egész konyha mikulásba öltözött. A székeknek mikulássapija volt, a poharakba bekapaszkodtak a mikulások és hóemberkék ugrándoztak a szalvétákon. Halászlé és rántott halacska, apának sajt volt a menü. Én karácsonyi barackturmixot kaptam.

Aztán amikor befejeztük a vacsit valami csingilingi, meg zene szólt a szobából. Bementünk, és azt a szépet! Soha életemben nem láttam még olyat. Plafonigérő karácsonyfa sok fényes csillogó dísszel, égővel. Csillagszóró és gyertya égett. És szólt a mennyből az angyal. Azt már én is ismerem, mert anya megtanította nekem is.

Éppen hogy magamhoz tértem az ámulattól, körbenéztem és megpillantottam azt a sok-sok mindent a fa alatt. Ott volt a bébikompom is, amit egyszer a bababoltban kipróbáltam és nagyon megtetszett. Azt hozta a Jézuska. Illetve azt is. Igaz, hogy egyelőre még csak hátrafelé tudok vele közlekedni, de ha egyszer rájövök hogy kell, akkor aztán menekülhettek az utamból. Lehet rajta nyomogatni a gombokat és akkor zenél, meg ugat, meg nyávog, meg gágog. Egy egész farm van benne!

De kaptam még kiskutyát, szerintem igazit. Ugat, meg megy, igaz csak addig, amíg meg nem tekerem a nyakát egy kicsit, de enni nem kell adni neki. Kaptam táncoló halacskát, kockákat, logikai játékot, kiszongorát, ruhácskákat, bohócot, labdát és még annyi mindent, hogy el is aludtam.

Valami történik... (2006. december 18.)

Amikor a mama megérkezett, hozott nagyon sok dolgot, ami egy hatalmas bőrőndbe volt becsomagolva. Akkorába, amibe anyával együtt belefértem. Segítettem a mamának kicsomagolni. Nagyon érdekes volt. Anya azt mondta, hogy a télapó puttonyt hord, és a csizmába teszi az ajándékokat, de most a mamával küldte ki bőröndben. Kaptam szép ruhákat, játékokat, és karácsonyi könyveket. A nagyika és nagyapa mikulása is értesült róla, hogy milyen jó gyerek vagyok, mert ő is nagyon sok ajándékot küldött nekem. Anya is kapott egy mesekönyvet. Az a vers van benne, amit anya ovis korában szavalt egy karácsonyi ünnepségen. Én is megtanultam:

"Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak."

Szeretném az Istent
Nagyosan dícsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni."

Ezzel a versikével indult a karácsonyi készülődés itt Leuvenben. A mama-anya-Erik sétákon találkoztam Santa-val, aki majdnem úgy néz ki, mint a Mikulás bácsi, de az itteni gyerekeknek ő hozza a karácsonyi ajándékot, mert a Jézuskának nincs mindenre ideje egyedül. A sétákon a tízóraimat vagy az uzsonnámat általában egy kávéházban kaptam meg, amíg anya meg mama rendeltek egy kávét. Szerintem a pincér bácsi abban a fafaragásos kávézóban idegbajt kapott tőlünk. A babakocsi vagy két másik asztalt elfoglalt. Persze, joggal kérdezhetitek, hogy miért nem hagytuk kinn a kávézó előtt. A válasz egyszerű: esett az eső és nem akartuk, hogy a fincsi száraz babataxim elázzon. De biztos ami biztos, még én másik 2 helyet is elfoglaltam. Aztán a pincér bácsi gondolhatta, na legalább ebédelnek valamit, de hát 5 órakor ki akar enni rajtam kívül. Az én uzsimat pedig vittük. De ettől függetlenül a kávéház nagyon tetszett. Anya próbálta mondogatni, hogy "pszt!" meg ilyenek, de nagyon jól visszhangzott, úgyhogy próbálgattam a "tarzan" üvöltést!

Az uzsi után meglátogattuk a Betlehemet is. A Jézuska nem volt benne. De volt ott igazi csacsi meg barika. A könyvemben nem ennyire paciszagúak. A templomtérről átsétáltunk az adventi vásárba. Ott találkoztam a Télapó rénszarvaskáival. Rudit nem láttam, de igaz nem is volt köd. Nem volt szükség a piros orrára. Azt azért meg kell hagyni, hogy a rénszarvasoknak nagyon erősnek kell lenniük, ha azt a nagypocakos télapót és az összes csomagot el akarják húzni! Én itt már bebújtam a finom meleg takarómba, és csak onnan nézelődtem a babataxiból. Készülődtem a délutáni szunyókámra. Utána hazamentünk. Tegnap, azaz vasárnap reggel anya elkezdett pakolászni. Lett vagy három bőrőndünk és egy csomó kézipoggyászunk. Úgyhogy ugyanúgy meg voltunk pakolva a reptéren, csak így nem ketten anyával, hanem hárman a mamával. Szerencsére hamar hazaértünk. Nagyon jó volt újra a nagyikánál és nagypapánál ébredni reggel. Minden ugyanolyan illatú volt, mint amikor elmentünk. A kiságyikóm meleg, puha, és reggel 6-kor a nagyika már rohant reggelit készíteni.

Életem első leánykérése... (2006.december 16.)

Na, azért nem kell megijedni! Nem én vagyok az áldozat. Igaz a szőke kékszemű kislány angyalkák meg tudnak mosolyogtatni a játszótéren, meg álmomban is, de nem is nagyon értem mi ez... Először is a múlt héten vasárnap anya és apa nagy készülődésbe fogtak. A szokásos vasárnapi vacsora megfőtt, de valamilyen okból kifolyólag nem került a teríték az asztalra. Minden el lett dugva. Aztán fürdés, anya szépen felöltöztetett majd ők is felöltöztek, de nem pizsibe. Elegantos ruciba. Apa eltűnt. Aztán egyszer csak jött Dani, leendő keresztpapám, majd adott egy puszit, majd ő is eltűnt. Nem sokkal utána előkerült apa és Julcsi, leendő keresztmamám. Gondoltam várok, nem élem bele magam, hogy itt vannak, mert ma olyan eltűnős este van... De aztán Dani elkezdett énekelni az utcáról. Julcsi nem igazán tudta, hogy mi történik, aztán mindenki örült, meg videó készült, aztán Dani meg Julcsi eltűntek együtt. Mondtam én, hogy valami nem stimmel. De aztán néhány óra késéssel ugyan, de anyáék megterítettek a vasárnapi ebédhez. Én csak azért nem reklamáltam, mert az én vacsim időben a pociban landolt. Egyszer csak Julcsi és Dani visszajöttek. Aztán én többre nem emlékszem, mert a szőke angyalkám álomba szenderített.
Mire másnap felébredtem, nem csak Daniék, de apa is eltűnt. Hát igen! Hétfő lett, apa dolgozni ment. Mi anyával sokat jártunk a városban az elkövetkezendő néhány napban. Csupa-csupa dísz, csillogás kezdett lenni a város. Aztán egyszer csak itt termett a mama. De szerencsére ő nem tűnt el. Vele folytattuk a sétát hármasban egész héten.

Hull a pelyhes ... (2006. december 7.)

... fehér hó! Bizony, bizony! Nálunk ugyan 17 fokkal kezdődött Mikulás napja, és mégis esik a hó, ha kinézünk az ablakon! Bekukucskálnak hóemberkék, Mikulásbácsik, és harangok lógnak az ajtókon. És a folytatás: jöjj el kedves Télapó! El is jött! Anya azt mondta, hogy nagyon jók voltunk az idén apával, és ezért rengeteg ajándékot hozott nekünk a Mikulás. Hát igen! Én is sokat segítek ám anyának! Még főzni is! Az idén reform-bio mikulás jött. Csupa érdekes gyümölcsöt hozott! Az egyik olyan, mint egy nagyra nőtt krumpli, csak kicsit pirosas, és még nem tudom mire jó. Anya azt mondta, hogy mangó, de az nem így néz ki. Amit én szoktam enni, az 200 grammos, kerek, és olyanban van, mint a cumisüvegem. A belseje meg narancssárgás és nagyon fincsi. A másik meg olyan illatú, mint a kedvenc gyümölcslevem, nagy zöld, kemény és szúrós levelei vannak a tetején, egyébként pedig olyan sárgás. Van ám Rudink is, meg Frosty a hóember, akik a polcon lógatják a lábukat! Még nem sikerült megkaparintani őket! De időzítés kérdése az egész! Mindenkinek kellemes Mikulást ha jók voltatok, és jó nagy virgácsot, ha rosszak!

Négy lábon jobb, mint kettőn! (2006. december 1.)

Tényleg jobb négy lábon állni. Akkor is ha állok, jobb, ha anya két lába is a földön van. Akkor biztosabban állok. Azt még nem tudom, hogy anya meg apa hogy csinálja, hogy ők csak két lábon állnak és nem dőlnek el, mint a krumpliszsák vagy mint én!

De a mai napon rájöttem, hogyan kell négykézláb menni! Bizony! Eddig is tudtam, hogyan kell állni, meg előre hátra hintázni, de csak ma jöttem rá, hogy ha teszem az egyik kezemet, majd a másikat, és ugyanígy a lábaimat, anya nélkül is eljutok oda, ahova szeretnék! Nagyon tetszik! Most reszkessetek polcok, könyvek, terítők! Nincs megállás!

Újra belga baba vagyok! (2006. november 30.)

Mióta visszaértünk apához nem sok időm van ám játszani. Fontos dolgom van minden nap: lerámolni a polcokat! Ha tudnátok, hogy az micsoda munka! Főleg így, hogy anya állandóan visszapakolja. Már az is elég fárasztó, hogy meggyőzzem anyát, hogy nekem a polchoz kell jutni, de a neheze még csak azután jön. Először az újságokat, táskákat, videokazettákat, majd a kisebb könyveket kell lerámolni. A sorrend nagyon fontos! A nagy könyvek és mappák csak ezután jönnek! Azért van ennek jelentősége, mert addigra általában elfáradok, és akkor lehuppanok a popsimra. Visszaállni csak akkor tudok, ha a nagykönyvekben megkapaszkodom. A kicsik nem bírnak el. Én igazából azokat a szép porcelán babákat is lepakolnám, de valahogy azok egyre feljebb vándorolnak. Amikor már éppen elérném, egy polccal feljebb kerülnek. Nem baj, előbb-vagy utóbb a polcoknak is vége van!

Ezen a dolgon az sem változtatott, hogy meglátogatott bennünket Melinda, anya unokatestvére. Igaz akkor elmentünk vele első nap várost nézni. Megmutattok hol lakunk, melyik kávéházban szoktunk kávézni, és hogy hol van apa kedvenc csokiboltja. Anyához hasonlóan Meli is igen furcsállotta a svábbogaras teret. Aztán Meli meglátogatta Brüsszelt és a múzeumokat. A baj csak az, hogy nagyon hamar eltelt az a pár nap. Pedig a végén már olyan jókat játszottunk, és addigra Meli is megszokta, hogy reggel fél hatkor kelek. Szegény első napon még minden zajra felébredt, főleg arra, ahogyan glutyizom be a hamit reggel. De aztán egy-két nap után már nem zavarta. Pedig én is és anyáék is nagyon igyekeztek csöndben lenni. Remélem Meli nem ijesztettünk el attól, hogy megint meglátogass bennünket!

Anya és Meli szombaton kimenőt kaptak, én meg apával fiús estét tartottam. Már amennyire, mert nagyon hamar elnyomott az álom... Anyáék Samurai vendéglőbe mentek, és japán samurai készítette nekik a hamit. Hát szerintem mi apával nagyon jól tettük, hogy nem mentünk. Ehhetük volna azokat a halakat, meg csúszós kajákat meg ilyeneket. Mi férfiak nem szeretjük csak a rendes kaját. Anyát ezért is engedte el apa, mert szerintem ő titkon örült, hogy nem neki kell anyával sárga kaját enni. Anyának és Melinek viszont nagyon tetszett. Azt mesélték, hogy olyan asztalnál ültek, ami igazából egy hatalmas sütőlap volt. A samurai szakács pedig bűvésztrükkökkel kápráztatta el őket. Még japán köntöst is kaptak a vacsihoz, és pálcikával kellett nekik enni. De aztán mondta anya, hogy a harmadik fogásnál hoztak nekik kést meg villát. Biztos megsajnálta őket a pincérnéni, meg félt nehogy éhen maradjanak. Hétfogásos vacsit ettek. Tokyo és vegetáriánus menüt. És annak minden részét ott sütötte és vagdosta meg fűszerezte előttük a samurai. Repkedtek a borstartók, a kések meg a tojások a tányérokba. Anya azt mondta, hogy neki a szezámmagos csirke ízlett a legjobban, meg az elején a rákszirom, amit valami nagyon erős szószba mártogattak. De mondta, hogy a szusit meg a sült tofu nem volt fincsi. Szóval egész elégedettek voltak. Legalább is ahhoz képest, hogy japán kajáldába mentek!
Ami engem illet én maradok a saját grillcsirkés főzelékemnél. Az biztos! És azt nem lehet elrontani.

Szóval hétvégén több ünneplés is volt. Egyszer azért, mert anyának szombaton volt névnapja, így apa játszott velem reggel, csinálta a hamimat, és anyának is ágyba vittük a reggelit. Anya még Sudoku könyvet is kapott. Úgy belemerült a rejtvényfejtésbe, hogy elfelejtett este lefeküdni, így másnap nagyon álmos volt. Aztán ünnepeltünk azért is, mert én hét hónapos lettem. Megkaptam életem első Legoját, egy fáncsi legot, és egy lasztit, amivel jókat lehet focizni. Apa pedig kapott egy fincsi vakondtúrás tortát túrás nélkül. Csak úgy banános mogyorókrémeset. Na meg persze az elmaradhatatlan husileves, és apa kívánságára pörkölt nokedli és ubisali volt a menü. Julcsi is átjött ebédre. Sajnos, hamar el kellett mennie délután, így nem nagyon találkoztam vele, mert én közben kidőltem, olyan álmos voltam. Mire felébredtem, már nem volt itt. De legalább ő is kapott egy kis husilevesenergiát.

Hami téren sokat változott az ízlésem. A kedvenc főzelékem a grillcsirkés paradicsomos rizs lett. Kedvenc gyümölcsöm a trópusi vegyes kompót. Desszertnek meg nagyon szeretem a vanília pudingot. Amikor mág szopiztam akkor is ettem olyat. Ez hasonlít rá, bár nem annyira fincsi. Szóval továbbra is szeretem a hasamat, ez látszik a képeken is! Akkor pocim lett, hogy a pelust anya nem tudja összehúzni rendesen, ezért állandó pisibaleset ér. Így sokszor kell öltözni.

Az öltözködésnél nem reklamálok már. Ha ülve öltözködünk, akkor sok mindent meg tudok közben vizsgálni.

Apával szoktunk menni hétvégente nagyokat sétálni. Nagyon nagy a nyüzsgés a városban. Mindenki készülődik az ünnepekre, kivéve az időjárás apót. Ő meg van egy kicsit zavarodva. Azt hiszi, hogy tavasz van. Nálunk ugyanis süt a nap már napok óta, és olyan kellemes tavaszi meleg van. Legalább is anya azt mondta, hogy ez olyan tavaszi idő, mert hogy én tavasszal születtem ugyan, de nem emlékszem, hogy akkor milyen idő volt. Hét közben aanyával is sokat sétálgatunk, de apával más. Olyankor olyan sokat játszunk. Amióta fel tudok ülni a babataximba, azóta azt is nagyon szeretem. Onnan mindent lehet látni. Autókat, buszokat, bringákat, és ha nagyon elfáradok szuszókálok egy kicsit. Ráadásul apával és anyával szombaton délután el szoktunk menni egy kávéházba, ahol van egy kedves néni. Amióta látta, hogy én előszeretettel játszom a kávés tálcán lévő papírterítővel, kettőt is szokott rátenni nekem. Ugyanis elég hamar összegalacsinosodnak meg elszakadnak, de a kettővel eljátszogatok, amíg anyáék megisszák a kávéjukat. A kávézóban szoktak lenni érdekes emberek is. Az idős bácsik és nénik nagyon kedvesek. Mindig mosolyognak. Én visszanevetek, és ennek nagyon szoktak örülni. A múltkor volt egy olyan író bácsi kinézetű bácsi, aki nagyon érdekes dolgokat csinált. Írogatott, olvasgatott valami nagyon vastag könyvet, és közben vagy 10 csokit befalt. Meg akartam nézni, de anyáék nem engedték, hogy odamenjek és megrángassam a kabátját egy kicsit. Aztán megkaparintottam apa tálcáját. Apa azt mondta, hogy friszbizzek a bácsival. Aztán ha visszadobja a tálcát, akkor mérges lett. De mi az a friszbi? Azt a mai napig nem fejtettem meg.

Az alvás továbbra is jól megy - éjszaka. Nap közben nem hagyom anyát, hogy unatkozzon. Éjszaka viszont rendes vagyok, mert megkeresem a cumimat, ha elvesztem. A kisvakond is túr, na én lelestem a videóról, hogyan csinálja, és éjjel én is végigtúrom körbe-körbe az ágyamat a dugó után. Anyáékat csak akkor ébresztem fel, ha nem találom, például, mert kiesik a kiságyból. Ma éjjel nagyon rosszakat álmodtam, nem tudtam aludni. Így anya és apa odavettek maguk közé. Ott aludtam reggelig, amíg apa el nem indult dolgozni.