Utolsó napok Nagyiéknál/Last days with Oma (2008. augusztus 8.)

A Nagyikáéknál töltött utolsó napok sem vesztek el a semmibe. Voltunk még hajókiránduláson Visegrádon, vonatoztunk és minden nap mentünk motorral "Dunajna kó" (=Dunába követ dobálni). A hajó Visegrádon tett ki minket, Nagypapa odajött értünk kocsival, hazafelé pedig ettünk egy jó nagy fagyit. Persze, most is barteroltam egyet a nagyival! Vele megéri bizniszelni!

Ma reggel anya összepakolta a cuccaimat, megírta a használati utasítást Erikhez, aztán a reggeli kávézás után elbúcsúztam Nagypapától, Pipi-papától és a kiságyamtól, és Nagyi meg Anya elvittek Papához a munkahelyére. Nagyon jól éreztem magam Esztergomban! Hiányozni fogtok!

Ma eljöttem Miklósra. Anya most nem jött, most csak a Mamáékkal megyek nyaralni, aztán majd ha Apa megjön jövő héten, akkor majd Anyával utánamjönnek.

Mindenki egyért: értem!/All together (2008. augusztus 5.)

Pénteken lejöttünk Vászolyba Nagyiékkal. A Dédinél találkoztunk Márkkal, aki már ott várt minket, Nikivel, Janiékkal, Mamáékkal és Apával! Nagyon jó kis hétvége volt. Sajnos, anya barátnője és családja nem tudtak eljönni, úgy volt, hogy babatalálkozót tartunk Búbánatban ezen a hétvégén Martinnal, Marcival és Fannival, de most úgy alakult, hogy helyette Vászolyba jöttünk. Reggelente nagyszülő névsorolvasást tartottam. A nagyszülők név szerint szépen lecsüccsentek a terasz oldalára, ott kapták meg a Déditől a reggeli kávét is. Ha mindenki megvolt, mehettünk a strandra. Ott fagyizás, homokozás, fürdés minden mennyiségben. Apa már vasárnap vissza is utazott dolgozni, Mamáék is hazamentek. Janiék még maradtak tegnap, így együtt tudtunk még egyet strandolni. Mi Nagyiékkal hétfőn akartunk visszamenni Esztergomba, de olyan jó idő volt, hogy még lennmaradtunk fürödni délután. Aztán estére meg olyan nagy vihar lett, hogy nem mertünk elindulni, így a Dédinél még egy napot eltöltöttünk. A Nagyi nem csak velem unokázott, kölcsönvette Adrit is, sőt még Nikivel és Márkkal együtt nagy labdacsatákat is vívtak a vízben. Nekem a víz már egy kicsit hűvös volt, így én inkább a homokozót választottam, ha meg nagyon melegem volt elmentem a fagyisnénihez lehűteni magam. Legalább nagyközönség előtt is bemutathattam, hogy kell fagyit enni. Én kaptam egy gombóc fagyit. Az apa, a mama és a nagyi általában nagyobbat kaptak. Amikor az enyém elfogyott, cseréltem velük. A Nagyi segített nekem mindig a lecsöpögő fagyit körbeenni, így könnyebben tudtam folytatni. Utána általában meg kellett látogatni a csapot. Végül ma jöttünk haza. Várt minket a fincsi dinnyi itthon a hűtőben, meg Pipi-papa.

Nyaralásra fel!/Vacation ahead (2008. július 31.)

Az első két nap - bár nem volt nagyon jó idő - nagyon jól telt el. Már az első napokon kialakult a reggeli felkelés napirendje. Mivel előző napokon általában nagyon elfáradtam, este fél kilenckor már szundiztam. Reggel fél hétkor a Nagyi már várt a kakaómmal. amikor felébredtem, szóltam neki: "Oma". Volt, hogy nem hallotta, olyankor még egyszer szóltam neki, és akkor jött értem, mentem kakaózni a konyhába a Pipi-papával. A Nagyikával meg Pipi-papával sokat jártunk játszótérre. A focimeccsek után délben megebédeltem, aztán szundi egy órácskára és folytatódhatott a játék. Köveket gyűjtöttünk, amiket beledobálhattam a Dunába, megtanultam a hinta-palintát és minden nap bementünk a Nagypapához a piacra pakolni. Délutánonként motoroztunk, és képzeljétek már bilizek! Nagyo megtanított bilizni, úgyhogy nap közben már nem kell pelus! Néha anya is jött velünk, és ha eszembe jutott anya, akkor Nagyi mindig megmutatta nekem. Ennyi elég is volt. Apa már szerdán visszament dolgozni. Voltunk a Tőzsdés nagynéniknél Pesten, vonatoztam, metróztam, villamosoztam és buszoztam Nagyikával. A Nagypapa is kivett néhány nap szabadságot. Csütörtükre meg is jött a meleg idő. Onnantól kezdve majdnem minden nap voltam strandolni. Hol itt, hol ott. A lehjobb a szlovák strand volt. Ott olyan volt a gyerekmedi, hogy egyedül is bemehettem, és még csúszda is volt. Ott játszottam a gyerekekkel. Ágitól kaptam minivödröt meg minijátékokat, ami úgy tetszett a gyerekeknek, hogy el is hordták, és persze nem adtak cserébe semmit érte! Nagyon kár volt érte, de Ági hozott nekem még egyet. Arra most már nagyon vigyázok! Csak kölcsönbe adom oda! Itt a strandon volt hullámmedence, és fincsi dolgokat lehet enni. Amikor a Nagypapa végzett a munkával, mindig átjött hozzánk fürödni. Volt, hogy Ádám is eljött vele. Kaptam úszógumit, és azzal élveztük a hullámmedencében a hullámokat a Nagyival meg a Nagypapával. Anya mindig az árnyékban olvasgatott. Kaptam vattacukrot. Az nagyon vicces volt. Amikor megfogtam, vagy bekaptam elolvadt és picire összement, és a darazsak is nagyon szerették. Úgy kellett őket elzavarni! Ha jött a darázs, akkor szóltam mindenkinak! "Jajjaj! Da!" Aztán szóltam a darázsnak, hogy "Menj el!". Többnyire bevált, de volt Nagyi segítsége is kellett a hatékony darázszavaréshoz.

Ettem kürtőskalácsot, rántott halacskát, kukoricát és persze fagyit is! A strandolás vége felé, amikor már ment le napocska, még hazamenetel előtt beültünk a melegvizes medibe. Otthon vacsi és a kádas fürdés előtt még bepakoltam egy fél sárgadinnyét, de megkóstoltam anya görögdinnyéjét is, amit délelőtt a Nagypapával választottunk a piacon. A "Dinnyi"-t meg kell kopogtatni és ha jó, akkor ki kell fizetni a bácsinak. Utána haza lehet vinni "Anyanya" (=anyának).

Volt, hogy nem a szlovák strandra mentünk pancsolni, hanem Búbánatba. Nagypapa vett nekem medencét, együtt levágtuk a füvet, mert a bácsi, akinek kellett volna, nem tudott jönni, és Nagypapa kitakarította nekem a homokozót. Nagyon jó volt. Egész nap lehetett randalírozni. Aztán sütöttünk fincsi saslikot, és még a sátrat is felállítottuk. Amíg pedig én pacsáltam, anya a hintaágyban élvezkedett!
Egyik nap elmentünk Nagypapáékkal a pesti állatkertbe is. Láttunk mindenféle állatot, de a zsiráf volt a legviccesebb állat. Olyan magas volt, hogy nem is lehetett látni a fejét. De a legjobb mégis a kavicsok és spriccelő volt. A majmok jó nagyok voltak, az oroszlán meg olyan lusta, hogy csak na! Ennyi programmal nagyon gyorsan elment az a pár nap. Ma már ismét utaztunk, lejöttünk Vászolyba a Dédihez, hogy ott találkozzak apával és a Mamáékkal. Délután még megálltunk Nagyikáékkal vacsorázni, fürödtünk egy jó nagyot a füredi strandon, a fincsi meleg duna Balatonba (Erik minden vizet, még a kádat is Dunának hívja).

Indulás!/Lets' go! (2008. július 21.)

Nálunk az elmúlt napokban óriási volt a készülődés, de ahogy hallottam ez a készülési roham megsszállta Esztergomot és Szigetszentmiklóst is, legalább is azon a két portán, ahol a nagyszüleim laknak. Pénteken még voltam oviban, és legnagyobb meglepetésemre nem lettem este beparancsolva az ágyba. Helyette anya nagy halom bőröndöt készített a folyosóra, amit apa nagy lelkesedéssel igyekezett lehurcolni a kocsiba. Aztán, sajnos kimaradtam abból, hogy mi történt, mert megszálltak az álommanók és elaludtam. Még halovány emlékeim vannak arról, hogy apa valami olyasmit magyarázott, hogy másnap a kocsiban fogok ébredni, de visszagondolva ez nem lehetséges, mert másnap amikor felébredtem, még javában aludtak. Aztán gyorsan fel kellett öltözködni, ami nem szokott jó jel lenni, mert olyankor mindig oviba kell rohanni. Beültünk a kocsiba. Gondoltam, milyen nagy kitolás, hogy még szombaton is oviba megyünk, de az ovi helyett bementünk a Carefourba, ahol apa vett nekem egy olyan DVD lejátszót, amit anya ülésére, pont elém fel lehet szerelni, és a kisvakondot lehet nézni rajta. Aztán anyaáék mondták, hogy most megyünk a Nagyiékhoz meg Mamáékhoz. Úgy tele volt a kocsink, hogy még a mellettem lévő ülőhelyeken is csomagok hevertek. Aztán sokat mentünk, de várakozásaimmal ellentétben nem a repülőtéren álltunk meg. Mentünk Németországban az autópályán. Sokat játszottam, vonattal, autóval, vakondot meg Po-t néztem, meg aludtam is egy kicsit, de még mindig nem voltunk ott. Ha már nagyon nem bírtam a gyűrődést, megálltunk egy kicsit rohangálni egy parkolóban. Olyankor anya mindig megörvendeztetett bennünket valami finomsággal: barackkal, sütivel, gyümilével. Aztán megint csak mentünk, mentünk. Ebédidőben olyan helyen álltunk meg, ahol játszótér is volt. Szerencsére nem esett az eső, úgyhogy egy kicsit lehetett játszani. Aztán este végre megérkeztünk Bad Abbach-ba. Egy néninél aludtunk. Nem volt kiságya, de anyáék ágya olyan nagy volt, hogy bőven elfértünk hárman. Alvás előtt sétáltunk egyet ebben a kis városkában. Ettünk bajor kolbászt, apa sört is ivott, és megnéztük a halacskákat a szökőkútban. Ettünk egy jó nagy fagyit, aztán siettünk aludni. Másnap korán keltünk. Apa gyorsan bepakolta a holmikat a kocsiba, aztán lementünk reggelizni. Még csokis süti is volt! Amíg apa befejezte a reggelit, én anyával kimentem a kertbe. Integettem a szomszéd gyerekeknek, amikor hirtelen megtámadott egy macska. Na olyan nagyot még életemben nem ugrottam! Egy szökelléssel anya ölében voltam. Anya nagyot mosolygott és mondta, hogy ez a cica csak barátkozni akar velem! Hát velem ugyan nem! Az ilyen véres fenevadak! Még morgott is! De szerencsére megjött apa, és mielőtt újra támadásba lendülhetett volna a macsek, gyorsan beültünk a kocsiba és kezdődött újra az utazgatás. Na ez a nap kicsitt hosszabbnak bizonyult, főleg, hogy állandóan esett az eső, így nem nagyon lehetett kint szaladgálni abban a tíz percben, amíg megálltunk.

A nap végére azt hittem megint a néninél kötünk ki, de végre megérkeztünk Miklósra. Úgy elfáradtam, hogy nem sokáig kellett engem altatni. Ki gondolná, hogy az a sok ülés ilyen fárasztó? Nagyon megörültem a Mamáéknak. Aztán másnap megint be a kocsiba. "Jaj ne! " gondoltam, de röpke két óra alatt Esztergomba voltunk a Pipi-papánál, Nagyinál és Nagypapánál, és egy óriási dinnyével kezdtem a nyaralásomat! Mikor megérkeztünk még nem volt éppen strandidő, így kezdetnek elvittem a Nagyikát a Dunapartra. Nagyi megtanított motorozni ott, kész motorbajnok lettem! Most már én is tudok úgy skerálni motorral, mint a többiek!!!!

Pöttyös játékok/Spotty games with Granny (2008. július 14.)

A bégetős betegségtől pöttyös lettem, úgyhogy oviba sem mehetek. Én ettől nem vagyok annyira elkeseredve, de apa nem enged anya közelébe. Bár anya volt már bárányhimlős, nem tudni, hogy én mitől lettem az, mert kaptam már oltást. Ezért apa, biztos, ami biztos, nem hagyja anyának, hogy baja legyen. A Doktor néni azt mondta, hogy amíg jönnek új pöttyök, addig fertőzök, és addig apának is itthon kell maradni. Néha messziről küldünk egy pusztit anyának a szobába. Sajnos, apának dolgoznia kellene, ezek a fránya pöttyök meg csak nem akarnak elmúlni. Végül megjött a az egyszemélyes felmentősereg: Nagyi eljött hozzám, amíg beteg vagyok. Nagyon megörültem neki, mert hosszú napok óta még egy puszit sem akartak nekem adni a szüleim. A Nagyika viszont nem törődött a pöttyökkel, agyon csókolgatott! A Nagyi azt is elmagyarázta, hogy anyának azért nem mehetek a közelébe, mert anya is beteg és nem akarja, hogy elkapjam tőle még azt is.

Igaz azzal nem voltam túlzottan kibékülve, hogy nem lehet kimenni sétálni, meg játszani, de azért jól elszórakoztunk otthon is. Festettünk, rajzoltunk, főztünk és még buszt is építettünk. Én voltam a buszsofőr, és felvettem a Nagyit a buszmegállóban. A kisasztalra tettük a kék lavort, az volt a motorház, a puff volt a vezetőülés. és a kék legovödör volt a hátsóülés. A Nagyi nemcsak utas, de motor is volt, ő adta a második motor hangot. Aztán egyszer a Nagyi is lehetett buszsofőr... de csak egyszer!

Segítettem a Nagyinak almáspitét is sütni, beletettem a kézjegyemet is. Ott is maradt a tetején, amikor kisült, és nagyon fincsi lett. Még aznap el is fogyott. Amikor pedig a nagy játékok közben elfáradtam, elaludtam ott, ahol éppen voltam.

Az egyetlen gondom csak a fürdéssel akadt. Először a pöttyök miatt nem fürödtem. Fájtak. Aztán a Doktor bácsi azt mondta, hogy sima vizzel le kell mosakodni. De attól még nem voltam elragadtatva a fürdéstől, így a Nagyi általában ruhástól jött velem a zuhany alá, csak hogy biztosan ne csak én kapjak vizet. Na persze hajmosásról szó sem lehetett! Ez a vízellenzés megmaradt a bárányhimlő után is!

Sajnos, a Nagyinak haza kellett menni, és én holnap megint megyek oviba. De ez csak néhány napig lesz így, mert még négyet kell aludni, és apa elvisz bennünket nyaralni a Nagyiékhoz. Úgyhogy ne aggódj Nagyi! Nem sokára folytatjuk, ahol abbahagytuk! Most már meggyógyultam!

Bégetni emberi dolog! /Chicken pox in the box (2008. július 5.)

Késő este van. Máskor ilyenkor már rég be vagyok parancsolva az ágyamba aludni, de most bégetnek rajtam a pöttyök, ugyanis bárányhimlős lettem a maga számtalan következményével. Már a múlt hétvégét úgy terveztük, hogy apa névnapját a tengerparton ünnepeljük, de elromlott az idő, így lakásbéli, gofrisütős partit rendeztünk. Mostanra ugyan megint meleg lett, 30 fok van, de most meg én lettem beteg. Már szerdán este nem éreztem jól magam, csütörtök reggelre pedig belázasodtam. Persze, a mélyhangú, dörmögős Doktor bácsit megint nem lehetett elérni. Állandóan nyaral, így megint ügyelet lett a vége. Apa vitt be, mert nem tudtuk, mi a bajom, és most anyát nem szabad megbetegíteni. A kórházban az ügyeleten kérdezték, hogy lázas? Apa mondta, hogy igen. Levert? Apa megint mondta, hogy igen, vadul helyeselt, bár be kell látni, hogy a repülőzés nem éppen a levertség jele. De így legalább gyorsan küldtek egy doktor nénit. Meg is jegyezte a doktor néni, hogy milyen 'aktív' gyerek vagyok, de felhívom a figyelmedet, hogy ez nem jelenti azt, hogy rossz vagyok, mert én mindig - na jó majdnem mindig - szót fogadok. Csak ha valamiért rámszólnak, kitalálok helyette mást. Nem tehetek róla, hogy a felnőtteknél semmit nem szabad. Szóval a doktor néni közölte, hogy bárányhimlős vagyok. Be is mutattam neki, hogy a bárány úgy csinál, hogy 'beee'. Ezt a Nagyinak is előadtam a telefonban. Hazamentünk. Kaptam lázcsillapítót, Eozine-t a pöttyökre és cseppeket, hogyha viszketnek a pöttyök. A vicces az volt, hogy akkor még pöttyeim sem voltak. Nem kellett rájuk sokat várni, az első már akkor kijött, amikor hazaértem, azóta meg csak egyre több és több. És most már viszketnek is. Apáék mindig lekezelik azzal a piros lötyivel, úgyhogy úgy nézek ki, ,int egy rózsaszín indián.A legrosszabb mégis az, hogy nem szabad a lakásból kimozdulni. A Doktor néni szerint ilyenkor nyugalom kell, úgyhogy én nyugodtan szaladgálok a lakásban. Az étvágyam a ketchupba mártogatós virslire és a kindertojásra terjed ki. Na meg persze a barackra. Az jöhet bármikor.

Este nem nagyon akarok időben lefeküdni, és anyát sem ölelgethetem kedvemre, a birka pöttyök miatt. Már most is olyan álmos vagyok, nem tudok elaludni. Tegnap is megkértem anyát, hogy énekeljen nekem legalább az ajtóból, ha már nem bújhatok be mellé az ágyba. Valahogy úgy bujkál bennem a szundi, csak nem tud kijönni. Most éppen apa csalogatja kifelé...

Fodrász bácsi / I had a haircut (2008. június 27.)

Képzeljétek! Tegnap mentünk volna anyával apáért az egyetemre este, de felhívott, hogy már úton van a fodrász bácsihoz. Így mi is odamentünk. Anya már mondta, hogy az én hajamat is le fogja vágni, de gondoltam ráérek még ezzel foglalkozni. Amikor odaértünk még voltak előttünk. Egyébként ez a legidősebb fodrász a városban. Apa azért jár hozzá, mert azt mondja, ő legalább tud rendes hajat vágni. Előttünmk ugyan egy majdnem kopasz bácsi volt, akin azért nem kellett olyan sokat vágni, de azért vele is el volt foglalva egy jó ideig. Az egész bolt olyan régimódi. Mintha az ötvenes években járnánk. De legjobb akkor is a szék volt, amivel lehetett liftezni. Aztán amikor sorra kerültem, egy ülésmagasítóra kellett ülnöm. Kaptam egy nagy köppenyt, hogy ne legyek hajas, és akkor gy kicsit már nem találtam viccesnek a dolgot. De apa meg anya elmagyarázták, hogy mi fog történni. Így a bácsi először ollóval, aztán olyan berregős izével lenyírta a hajamat. Volt olyan is, amikor mondták anyáék, hogy ne mozduljak. Elég komolyan hangzott, úgyhogy rájuk hallgattam. A bácsi valamit matatott a fülem körül az ollóval, aztán egyszercsak készen is lettem. Utána apát is megnyírta, igaz, ő hajmosást is kapott. Én hajmosás helyett valami olajos izét kaptam, ami elég fura szagú, és nem voltam túl boldog, amikor a szüleim itthon közölték, hogy hajat kell mosni, hogy lejöjjön. Mindenesetre a fodrász bácsi nagyon kedves volt. Nagy kunkori bajusza van, és amikor apát nyírta, még akkor is néha odajött hozzám kiigazítani egy-egy tincset. Úgyhogy az eredmény a fotón látható. Szerintem nem is lett olyan rossz.... Egész vadító vagyok...

Valaki mondja meg ... / I wanna know... (2008. június 25.)

Szeretném tudni. Anya is szeretné tudni. Apa is szeretné tudni. Valaki mondja meg! Hogy mit? Aha, ezek szerint Te is szeretnéd tudni, hogy miért és mitől lettünk betegek. Szombaton a nagy legotorony után Apa zebrát kreált nekem a szobám és a virágföld (szőnyeg, ami úgy néz ki, mintha virágföldes lenne, és rajta van két gigantikus virág) között. Ennek tudom az okát, ezt nem kell megmondani, ezt elmondom én. Nagyon szeretek az utcán átmenni a zebrán. Már azt is megtanultam, hogy mindig körbe kell nézni. Először balra, aztán jobbra - már ha éppen nem Angliában készülök átkelni az úton - aztán ha nincs autó, lehet menni. Jaj! Mégsem! Bicikli sem jöhet! Szóval mivel szeretek átkelni a zebrán, apa készített nekem egyet, és ott mindig átmentünk. Amíg nem volt ilyen klafa zebrám, addig anyával a lego táblát használtuk annak. Olyankor mindig kiabáltam, hogy "Anja" és akkor jött, és átmentünk.

Szegény Anya, őt is elérte a sorsa. Megtanultam tökéletesen kimondani - na jól van, majdnem tökéletesen - így ha kiabálok, akkor már neki is szaladni kell. Apa így az esetek felében mentesül az 'Apa, ugrás!' alól.

Felfedeztem azt is, hogy a kisszékem nem csak ülni jó. Fel is lehet borítani, és az a motor. Amikor ment a tv-ben a motorverseny, én is versenyeztem. Néha nem jól egyensúlyoztam, olyankor kicsúsztam, de szemben azokkal a puhány alakokkal a tv-ben, én felálltam és folytattam a versenyt. Egyszer nyertem is! Egy "kinderto"-t.

Még szombaton a parkban is voltunk, aztán a szokásos időben elmentem aludni, miután jól bevacsoráztam. Na a vacsi nem sokáig maradt ott, ahol kellett volna. Egész éjjel beteg voltam, és mivel Anyáék mellett aludtam, Anya kb. nyolcszor cserélte le a nagyágygarnitúrát. Másnap ment is egész nap a mosógép, de hiába. Az én teljesítményem jobb volt. Hat óra alatt többet produkáltam, mint amennyit a mosógép 16 óra alatt, pedig neki csak az az egy dolga van! Hajnalban elmentünk az ügyeletre. Ott ugyanaz a doktor néni volt, aki a kullancsot tavaly kiszedte a fülemből. Meg is dícsért, hogy nem sírtam, amikor vizsgált. Aztán közölte, hogy a pöttyök, amik rajtam vannak csípések, és nem a betegségtől van. Nem adott semmit, azt mondta, sokat igyak, de egyszerre, csak egy kis kávéskanállal, hogy ne jöjjön ki. Aztán ha másnap nagyon levert leszek és nem akarok játszani, akkor menjünk vissza, nehogy kiszáradjak. Na hát ezt jól kitalálta a doktor néni! Csakhogy én ezzel nem értettem egyet, és lássuk be, hogy anyáéknál én hatásossabban - értsd hangosabban - tudok érvelni, mint a doktor néni. Úgyhogy amikor végeztünk a kórházban, elmentünk még a gyógyszertárba, aztán otthon bedobtam 3 dl vizet. Persze igaza lett a Doktor néninek, és nem maradt benn, úgyhogy nagy nehezen megértettem, hogy ez így nem lesz jó, és utána csak kicsit ittam, aztán vártam. Megint ittam egy kicsit és megint vártam. A vasárnap így telt el. Az étvágyam nem jött meg, de mindig szomjas vagyok. De nem kell izgulni, a rosszalkodástól ezért nem ment el a kedvem! Különben is, ezentúl nem hagyhatom abba a rosszalkodást, mert még azt hiszik, hogy ki vagyok száradva! Tegnap volt először, hogy megettem a vacsorámat rendesen úgy, ahogy szoktam. Anya nem volt ilyen szerencsés. Hétfő délután anya nem érezte jól magát, így ő is elment a Doktor nénijéhez, mert azt hitte, görcsöl a veséje. Kiderült, hogy nem a veséje, hanem az epéje, és attól, amitől én beteg voltam. A doktor nénije adott neki egy jó nagy szurit, úgyhogy nem is tudta anya eldönteni, hogy az fáj-e jobban, vagy a hasa. Most már csak a szuri fáj, jól be is lilult. Aztán éjjel ő is előadta ugyanazt, amit én, így reggel apa nem is ment dolgozni, hanem ő vitt oviba, és itthon maradt anyával. Délutánra anya jobban lett, de azért még nem igazán volt rendben. Én már vígan elvoltam, sőt szereztem egy gyönyörű trófeát is a térdemre. Be is jódozták. Így van mit mutogatnom, hogy sajnáljanak egy kicsit! Ha jól csinálom, még puszit is kapok rá! Amikor hazaértünk anya is, én is elfáradtunk. Ezek a bacik kifárasztottak! De milyen bacik ezek? Hát ez az, amit senki nem tudott megmondani! Se az egyik doktor néni, se a másik. Így csak beletörődtünk, hogy nincs más kiút, mint ráhagyni azokra a helyes apró fickókra az immunrendszerünkben, hogy elintézzék őket. Közben mi meg anyával a nagy fáradságban hol erre dőltünk, hol arra dőltünk két legózás között. Na persze, azért semmit nem kell túlzásba vinni, és azért a játék az első! A fáradságra elég volt 2 perc és 25 másodperc pihenés... legalább is nekem. Olyankor bemásztam az ágyamba, megcsócsáltam egy kicsit a cumijaimat, és kész. Utána futás játszani. Anya nem volt ennyire fürge, az ő szintideje kicsit nagyobb volt, de azért elég jól bírta a gyűrődést.

Tényleg, még nem is meséltem Nektek Jumpy BartoLÓmeóról. Ő az ugrálós lovacskám, amit 'Ó-Ma'-tól kaptam. Rugón tud ugrálni. Bocsánat, csak tudott. Leredukáltam a nevét BartoLÓmeóra, mert a rugó leszakadt, ugyhogy most már nem Jumpy. De azért kedves paci. Reggel anya beültet engem a kocsiba, én meg BartoLÓmeót, és megyünk oviba. Aztán az ovi kapuja előtt bemászik a hátizsákomba, onnan kukucskál, mert különben az óvónéni elveszi, és akkor legalább olyan mérgesen tud nézni, mint a szomszéd bácsi reggelente!