2009-07-30
Anya doktor lett! / Another degree (2009. július 17.)
Na persze, ahogy anya mondta: "Nem anatómiából doktoráltam!" Anya befejezte a jogot. Azt még ugyan nem tudom, miért kell ennek örülni, de az biztos, hogy egy nagy halom jó dolog társult hozzá. Gondoljunk csak arra, hogy megint ünnepeltünk és szuper helyen ebédeltünk. Vagy arra, hogy azóta anya sokkal többet van velem, nem ideges, és nem megy nélkülünk sehova. Azt is megtanultam, hogy a jog 'olyan magatartási szabályok összessége, amelyet az állam vagy az állam által felhatalmazott más szerv alkot, illetve valamilyen nem állami normaalkotó eljárást az állam jogalkotásnak ismer el (népszavazás). Ezek a szabályok a társadalomban általánosan kötelezőek és érvényesülésüket az állam végső soron a kényszer eszközével biztosítja.' Persze más kérdés, hogy fogalmam sincs, mi az a magatartás, meg az állam, meg a szerv, meg ilyenek. Na jó. Ebből a vagy szót ismerem. Az olyankor szokott lenni, amikor anya megkérdezi, hogy haza menjünk, vagy a játszótérre? Mindig mondom, hogy vagy a játszótérre.Anya utolsó egyetemi látogatása a diplomaosztó volt. Nagyon szerettem volna látni az anyukámat abban a híres nevezetes talárban, főleg, ha már apa azt is megmondta, hogy legalábbb annyi diplomát kell szereznem, mint nekik kettőjüknek van. De sajnos, nem értünk oda. Omáék, és apa már reggel bementek anyát megnézni, mi a mamáékkal későn értünk be, így már csak az ebédre értünk oda. Nagyon meleg volt, de az étteremben hűtött minket a gondolat, hogy egy tavacska felett ebédelünk a Robinson étteremben. János és Ági is csatlakozott hozzánk. Anya beszámolóját megnézhetitek a szüleim blogján. Azt hiszem joggal került a végtelen utazás blogba.
Csak, hogy érezzétek mennyire örültünk neki:
2009-01-23
Bacihegyek... / I was ill... (2009. január 22.)
Úgy látszik az utóbbi időben nem vagyok valami hatékony a bacicsapkodásban, amit olyan szuper módon elsajátítottam a Nagyival a tengerparton. Az influenza megtalált. Beteg lettem. De legalább anyával aludhattam és agész nap anyáék ágyában trónolhattam, és a kis tv-n nézhettem a versenyautót. Éjszaka pedig apát szórakoztattam...
Mamának mindeközben névnapja volt. És Áginak is! Nekik boldog névnapot kívánok még egyszer!
A suli jól megy. Alkotóművészi tehetslgem magasfokát adtam elő. A macimnak kellett a cipősdobozból ágyat csinálni. Ki kellett festeni. Hát odapacsmagoltam két kék foltot. Nem nagyon értette a Tanító néni, hogy a cipősdobos, az nem ágy, és különben is egy maciért nem töröm magam. De ha mondjuk a piros versenyautónak kellett volna garázst csinálni...
2009-01-18
Csudajó csodahó / A little snow (2009. január. 18.)
Kaptam apától egy szupi szánkót. Még aznap elmentünk Liege-be szánkózni apa, anya és én. Nagyon hideg volt, de nagyon jókat csúszkáltunk. Anya még vízhatlan, meleg, hógolyózós kesztyűt is vett nekem. Este nem nagyon kellett engem altatni. Arra már nem is emlékszem, hogy a fürdés után hogyan kerültem az ágyamba. Pedig állítólag még a kakaómat is megittam. Szombaton már olvadozott a hó, de azért még elmentünk ider a közelbe az egyik parkba, ahol találtunk egy szánkózásra kiváló dombocskát. Egy cica is elkísért minket a parkolótól. Utána pedig elnéztünk egy beltéri játszótérre, ami nekem nagyon tetszett és még egy kislányt is kimentettem a nagy várból. Szőke volt és kék szemű. Felmászott és nem tudott lejönni, az apukája meg nem fért be a lukon. Így megfogtam a kezét és lekísértem. Aztán megdícsértem magam ahogy szoktam: mondtam hogy ÜGYEEEES! Aztán sajnos jöttek olyan nagy gyerekek, akik állandóan ránk léptek és ránkestek a csúszdán, úgyhogy hazamentünk.
Nagyi közben Bercivel otthon főzőcskézett nekünk, és mire hazamentem a palacsinta ott illatozott az asztalon.
A következő hetem nagyon jól telt a suliban. Már fél négyig avgyok benn, és anya a versenyautós, kétemeletes szendvicses dobozomba csomagolja az ebédre szánt szendvicsemet. Fél négykor jön értem valaki, akkor hazamegyek, beebédelek és kezdődhet a hétig tartó huza-vona, hogy nehogy elaludjak.
Szerdánként mindig csak délig van iskola. Úgyhogy aznap korán hazamegyek. Ráadásul kéthetente bringa nap van, akkor kell vinnem a triciklimet is suliba. Anyáék is mindig kapnak házi feladatot, hogy nekem mit kell suliba vinnem. Pénteken például be kellett vinnem az Erik macit, aki jövő héten szerdáig ott fog lakni a suliban. Pénteken nem csak a macimtól, de Omától is el kellett búcsúznom! Hazament Esztergomba! Nagyon hiányzik, mert olyan sokat játszott velem, de legalább kipiheni magát. Az öcsikém az éjszakáit én meg a nappalait osztottam be. Nagyi remélem hamar találkozunk.
Egyébként Berci nem régen volt egy hónapos. Egy hónapos szülinapjára pedig a Nagyi ünnepi vacsit csinált én pedig katam egy tortát ebből az alkalomból.
Még aznap megérkezett a mama. Most ő szórakoztat engem. A papa nem tudott jönni, de küldött nekem szupi szuper hótaposót. Csak sajnos a hó közben elolvadt. Meg is üzentük keresztapáéknak, hogy küldjenek egy kis havat! Ki kell próbálnom a csizmámat! A túró rudi is megérkezett néhány micimacis újság kíséretében. Az egyikben még egy színes pörgettyű is volt. A mamának már be is mutattam a hétvégén, hogy nem lehet engem olyan egyszerűen lefárasztani! Apa, Anya és Mama hiába próbálkoztak, végül a feladatot Basile teljesítette ma!
Csancsanyon fa / IcsMas Tree (2009. január 7.)
Elkezdődött Bercivel az élet. Háááát, mit mondjak, annyira azért nem egyszerű. Nem értem, hogy miért akar magának mindig kisajátítani valakit, aki az enyém. Vagy anya kell neki, vagy apa, vagy Nagyi, vagy Jappapa (=Nagypapa). Biztos ezt fogja majd csinálni a mamáékkal is. Én igyekszem ezzel hábrúzni, de hát néha csatát nyer. Azért persze adok neki puszikat, meg szeretem is, csakhát módjával mindent ugyebár!
23-án megérkezett Jappapa. Repülővel jött egyenesen Esztergomból. A Nagyi keze nagyon fázott és a Jappapa hozott neki Esztergomból kesztyűt is. Pedig én mondtam a Nagyinak, hogy majd Erik repülővel elmegy érte Esztejgomba. A Jappapa megelőzött. Olyan nagy bőrönddel érkezett, hogy nagyobb volt, mint két én. Nehéznek is tűnt, de anya meg Nagyi azt mondták, hogy nincs súlya... így Jappapa mindent elcipelt nekünk, amit anya megrendelt. Hozott szaloncukrot, meg mákos és diós bejglit, versenyautót, ami távirányítóval működik, macis szalvétát, szörpit és nem is tudom még miket, de nagyon sok mindent. Egyet aludtunk, aztán délután még egyet. Egész nap olyan gyanús készülődés volt otthon. Aztán Nagyi elvitt sétálni a vasútállomásra. Nagyon hideg volt, és az utcán egy teremtett lélek sem járt. Nagyon furcsa volt. Aztán elment a dzsumm vonat, amin Nagyi látta a Jézuskát. Hazaszaladtunk, hogy megnézzük, hozzánk is benézett-e út közben. Már az utcáról láttam, hogy valami színes világít az ablakunkban. Aztán amikor felértünk...lássatok csodát! Asztaaaa! Még a szám is tátva maradt, olyan szép és nagy volt. Hogy mi? Hát a csancsanyon fa! És nagyon sok szép színes ajándék volt alatta. Hát ideért a Jézuska! Én mondtam a Nagyinak, hogy siessünk, hogy még találkozhassunk vele, de lekéstük. Azért nem bánkódtunk, mert rengeteg ajándékot hagyott nekem a fa alatt. Közben pedig úgy megéheztem a megilletődéstől, hogy a finoman illatozó karácsonyi vacsora elcsábított, és mondtam mindenkinek, hogy inkább teli pocakkal nézzük meg azokat az ajándékokat. Így asztalhoz ültünk hatan: Anya, Apa, Nagyika, Jappapa, Berci és én. Ettünk halászlét, rántott halacskát és rántott sajtot. A desszert pedig az Esztergomból szállítmányozott bejgli és zserbó volt. Aztán elkezdtem a bontogatást. Olyan sok volt, hogy félúton elaludtam és másnap tudtam csak folytatni. Kaptam hatalmas darut, ami távirányítós. De volt még kréta az utcai rajzoláshoz, hangszer gyűjtemény trombitával, dobbal, dinós könyv, bábszínház bábokkal, legóvasút, ami magától megy éééés egy pimpelhető Lightening Mcqueen piros versenyautó. És csak azok kedvéért, akik nem tudják mi az a pimpelés, a piros versenyautómat fel lehet tuningolni! Így már el tudom játszani a Verdák mesét is. Ezen kívül Bobedlit is kaptam (Bob Builder) és festős játékot. Másnap volt időm arra is, hogy kicsit jobban megvizsgáljam azt a híres nevezetes csancsanyon fát. Üveg díszek voltak rajta, így anyáék éberen figyelték minden mozdulatomat. Esélyem sem lett volna kicsit tüzetesebben megvizsgálni ezeket a díszeket. Viszont felfedeztem, hogy a fán is voltak olyan csoki illatú és formájú valamik, amikre azt mondták bölcs szüleim, hogy az a Jappapa orvossága! Ezt megkérdőjeleztem, de azért biztos, ami biztos inkább nem kóstoltam meg, nehogy a zöld doktor néninél kössek ki! Isteni kajcikat ettünk, Nagyi mindig sütött főzött, pedig a kistesóm sokszor nem hagyta aludni őt, mégis fitt volt. Játszott velem is nagyon sokat. Visszatérve a csancsanyon fára, felfedeztem, hogy répa van a tetején! Anyáék ugyan mondták, hogy az egy piros csúcs, de szerintem az akkor is répa volt és kész! Hamar eltelt a karácsony. És jött a Szilveszter. Na arról fogalmam sincs mi az. Én aludtam. Csak annyit tudok, hogy lencsefőzeléket kellett ennem másnap. Aztán Jappapával mondtunk egy versikét is: Répa retek mogyoró, korán reggel .... és itt én jövök: FELKELÜNK!
Jappapával és Nagyival voltam a játékteremben is. Már úgy ismerem a lecsapható bacikat, mint a tenyeremet. Aztán megmutattam Jappapának a fakakanál használatát a kádamban, majd a pirosversenyautót, amikor "Ejnye, bejnye! Na de ilyet csinálni!" rész van a filmben. Ez az, amikor a McQueen McQueen majdnem összeütközik egy vonattal. A papa egyetértett velem aban is, hogy a tombáj (=kombájn) elég ijesztő és hogy a csúnya zöld autónak nem kellene rosszalkodni. Amikor azt hiszik, hogy én rosszalkodom, akkor sem rosszalkodom, csak én vagyok a csúnya zöld autó. Néha pedig a Nagyi előtt bezár a waffeles, ő meg kinnmarad a lépcsőházban, aztán a somporós bácsi beengedi, vagy a darus autó elvontatja. Ez pedig nem nagy meglepetésre mind én vagyok: waffeles, somporó bácsi, daruskocsi.
Időnként pedig rohanni kell a Nagyinak is meg a Jappappának is, hogy elérjék az állj vonatot. Általában leklsik. Én vagyok a kalauz, a függöny a vonatajtó, ami mindig a nózijuk előtt csukódik be.
Mostanában korán reggel kell felkelnünk, mert már iskolába járok. 4-én mentem először, sajnos aznap Jappapának haza kellett mennie Esztergomba. Az első héten csak délig maradtam a suliban. Anya jött értem, de nagyon jó ott játszani. Bakancs a jelem, és minden reggel a hátizsákomban viszem a tízóraimat meg az üzenő füzetemet, amin piros versenyautó és Thomas vonat van. Amikor hazaértem Nagyi várt az ebéddel. Általában nagyon éhesen mentem haza. Mindig jól beebédeltem. A kedvencem a bukta, a palacsinta, és az aranygaluska az aranya nélkül. Aztán jött a hatórás tortúra: anyák nem hagyták, hogy aludjak. Alig bírtam fennmaradni, főleg ha a Nagyi kivitt sétálni. Ennek eredményeképpen fél hétkor úgy ájulok el, hogy még cumi sem kell! De reggel fél hatkor már fenn vagyok!
Egyik reggel suliba menet azt is láttam, ahogy elvitte a kukásautó a karácsonyfát. Le kellett bontanunk nekünk is otthon, apa meg kidobta az ablakon. A kukásbácsi pedig berakta a kukásautóba és bedarálta!
Az iskolába menetel nagyon szuper! Még havazással is megörvendeztettek! Apa így eszeveszetten elkezdett nekem szánkó után nézni! Még szerencse, hogy a Nagyi hozott nekem jó meleg síruhát, így nem fogot ki rajtam a -10 fokos hideg és a húsz centis hó. Az osztálytársaim és különösen szüleik ezt azért nem vették olyan könnyen, mint a mi családunk. Az autók többségének még csak téli gumija sem volt! A tanítónénim kedves, mind a kettő. Egyiket Cindynek a másikat Miekenek hívják. Reggel az udvaron van gyülekező, amit általkában én megúszok, mert anyával bemegyek a mosdóba. Délben pedig az udvaron várom anyát. Ha késik, és nincs ott, amint kiteszem a lábam az udvarra, igencsak eómeg tudok sértődni. Az udvaron pedig Basile szokott hozzám odajönni játszani.
Holnap majd... várjatok csak... ezek az illatok! Most szaladok, mert a pocakomban beindult a kajagyár! Kell hozzá a nyersanyag, ami a Nagyi husilevese és fütyülős répája lesz! Majd legközelebb folytatom...
2008-12-21
Kistestvérem van! / B(r)OTHER Me (2008. december 21.)
Megszületett a kistestvérem. Apa és a Doktor néni segített kijönni Anya hasából. Olyan aranyos. Berci a neve, és nagyon szeretem. Már haza is jött velünk, miután a Doktor nénik meggyógyították őt is meg anyát is. Kaptam tőle ajándékot is. Olyan rajztáblát, amire rajzlunk és utána le lehet törölni! Olyan, mint amikor leolvad a pici piros pözsón a jég az ablakról.
Berci nem sokat sír, de azért vannak furcsa dolgok, amit csinál. Didiből eszik. Anyáék mondták, hogy én is azt tettem, de már nem emlékszem. Együtt szoktunk kakaózni... mindenki a saját cumisüvegéből. Ráadásul nem is reklamál, hogyha hangos vagyok... pedig kombájnozni nagyon szeretek. Olyankor apa és Oma együtt szaladnak a kombájn elől, aki én vagyok. Néha bezárom őket egy-egy helységbe.
És a cumink is majdnem egyforma. Ebből volt is gubanc. Én mindent szívesen odaadok, de a cumim az tabu. És azt hittem, hogy az én cumimat vette el! Mert egyforma átlátszó, csak az övé kisebb! Aztán amikor apa megmutatta, akkor rájöttem, hogy az nem az enyém. Azóta figyelni kell, hogy ne cseréljük el.
Ma, anya előszür eljött velem és apával sétálni. Megnéztük a karácsonyi vásárt! Anya el is fáradt. Még nagyon gyenge! A naygi és apa nagyon vigyáznak rá! Hoztam a nagyinak vásárfiát és kaptam egy E betűs szappant, amit a fürdésnél már szét is áztattam! Jó éjt puszit adtam a kistesómnak, meg anyának és Omának és elvonultam apával aludni a helyemre. Holnap utoljára megyek oviba, vinnem kell sütit meg üdítőt, mert a téli szünet után már iskolás leszek. Bizony! Megtanultam egyedül öltözni és kétbetűs kitérőre elmenni. Már csak a fütyülést kell gyakorolnom, hogy a Nagypapa büszke legyen rám. Még van két napom, és mehetünk érte apával a repülőtérre!
2008-12-05
Pélyapó/ Santa (2008. december 14.)
Még jó, hogy a Nagyi ilyen jól bírja az éjszakázást. Megint beteg lettem. És minden csak úgy volt jó és elfogadható, ha valaki dajkált. Mivel anya is beteg volt, és sok volt a bacija, ezért hogy én ne legyek beteg, anyának nem mentem a közelébe. Mondtam is anyának, hogy "baci anya hess, jajjjajaj" és bezártam a szobába. A lázam nagyon magas volt. Nem akart lejjebb menni, és ilyenkor nagyon utálom a hideget. Még mosogatni sem volt kedvem. Közben olyan szépen esett a hó, sokat néztük, de így nem tudtam kimenni játszani. Most egyébként egy új doktor bácsihoz mentem. Nagyon aranyos, mindig kapok tőle valami ajándékot. Kaptam tőle dobococcát és krokodilt is. Néha elveszik a cocca, olyankor meg kell keresni. Ha már nem jön be az a módszer, hogy szólongatom, "Elő, gyere elő!", akkor jön a "Segits, Oma" módszer. Ez utóbbi általában nagyon hatékony.
Egyébként már mindent el tudok mondani, és mondókákat is tanulok nagyon sokat a Nagyitól. A kedvencem most a
"Bumm, bumm, bumm
Ki zörög a nagykapun?
Jujj, jujj a Mikulás!
Bújjunk el pajtás!"
Na persze ezt testreszabottan, olyan erikmódon kell elmondani... Erről jut eszembe, voltam apával a munkahelyén. Odajött a mikulás bácsi. Kaptam szép csomagot, tele kisautókkal, és finomakat hamiztam ott. Találkoztam egy szép kislánnyal és a Pélyapó bácsihoz is odamentem, elénekelni neki a hull a pelyhest. És olyan nagyon jó gyerek voltam, hogy a Télapó az ablakba is hozott egy csomó ajándékot. Kaptam rénszarvast, könyvet, adventi kindertojás kalendáriumot, és még annyi mindent, hogy nem is fért el egy ablakban. A csokimikulásnak le is haraptam az orrát... és az abakuszon pedig megtanultam számolni 10-ig. Néha ugyan elfelejtem, hogy a kilenc után tíz jön és nem a hat, de hát nem baj... A Mikulást mikulásvacsorával vártuk, Nagyi nagyon finomakat főzött. A Mikulás bácsi pedig még a lépcsőházat is feldíszítette! Anya már nehezen mocorog, mert a "pücü baba" a hasában már nagyon megnőtt. Apa mondta is, hogy nem sokára anyának el kell menni egy-két napra, hogy a Doktor néni segítsen kijönni a pici babának. Azt még ugyan nem értem, hogy lesz attól testvérem, de mindenesetre, szoktam vele beszélgetni a pocakon keresztül is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
